MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 16. ÉVFOLYAM (1967)

1967 / 2. sz. - KUTATÁS - SZÍJ REZSŐ: A Kner nyomda és kiadó könyvművészeti törekvései

azok a kötetek is ezekkel készültek, amelyeket nem Knerék adtak ki, de az ő nyomdájuk állított elő. (Singer és Wolfner kiadásában). Geiger Richárd címlapokat, iniciálékat, sorkitöltő-, fej- és záródíszeket rajzolt. Az ő díszeivel jelent meg Szécsi Ferenc „Derű" című három­kötetes műve is, de legjelentősebb mégis Kner Imre „Könyv a könyvről" című művének díszítőanyaga. Kner Imre ezen könyvének Geiger Richárd által készí­tett díszeire is a növényi elemek a jellemzőek. A külső táblán a könyv címét szobrászi és növényi díszítés keretezi, belül is minden oldal szövegrészét virágos és levéldíszes keret övezi. Virágfüzéres iniciálék mellett egy-és többszínnyomású mellékletek tarkítják. A maga ko­rában tartalmilag és tipográfiailag egyaránt igen rendes és alapos munka, de Kner Imrében már ekkor kezdett motoszkálni, hogy nem ez a kor igazi stílusa, nem ez a jövő útja. Ennek ellenére az elkövetkező években meg­jelent kiadványai közül több még ennek a stílusnak a jegyeit viseli magán — Hangay Sándor, Lesznai Anna, Jászay-Horváth Elemér könyveiről van szó —, noha ugyanekkor megtalálhatók már egy egészen más értelmű stílusfelfogásnak a nyomai, sőt részben eredményei is. Az 1914-től megjelenő kiadványok egyre fokozódó eltávolodást mutatnak a szecessziótól. S hogy Kner Imre lelke mélyén már ekkor, 1913 — 1914-ben milyen erős lehetett a szakadék, erre a Th. Mann „Halál Velen­cében" c. kötet fordítójával, Lányi Viktorral való leve­lezésében kifejezésre jutó elégedetlensége a bizonyíték. Pedig a Th. Mann kötet már tisztán tipográfiai eszkö­zökkel készült. Illusztráció mindössze az elülső táblán található, színes keretben Major Henriknek egy kis rajza — ennyi az egész. A belső címlapon a kiadó stilizált szignetje látható, több dísz nem is található a kötetben. A Geiger-féle szecessziónak ezen a könyvön semmi nyoma, pedig csak két év választja el a „Könyv a könyv­ről" című kiadványtól. Ugyanezt mondhatjuk el végered­ményben Lányi Sarolta 1914-es kötetéről, míg Koszto­lányi 1916-ban megjelent „A Tinta" című kötete Geiger iniciáléval és könyvdíszeivel mint a szecessziós múlt kísértete jelenik meg. De Balázs Béla művei, Lesznai Anna ,,Édenkert"-je, Jászay-Horváth „Színek, szavak", valamint Szabó Dezső „Napló és elbeszélések" című kötete már megint lépés előre. Ez utóbbinak külső címlapján a Divékytől rajzolt keret, valamint a belső címlapon két kis vonalas, körzetszerű ornamens jelzi a Kner nyomdában az igazi szecesszió hattyúdalát. Éppen ez a kettősség bizonyítja, hogy a szecesszió­tól való elszakadás — a gyakorlatban — nem ment olyan simán. De a fordulatot a Th. Mann és Lányi Sarolta kötete világosan jelezte. Új, tisztább, anyagszerűbb fel­fogás követelte érvényesülését. Ami nem tartozik szoro­san a könyvművészet kelléktárához, azt mint feleslegeset el kell vetni. Szembefordulást jelentett ez a kor hivatalos ízlésével, sőt még a Nyugat könyvein érvényesülő irány­zattal is, s küzdelmet a közönség és a szakma ellenállá­sával. Meg kellett érteni és értetni, hogy a könyvet cél­szerűsége, hivatása és anyagszerűsége sajátos eszközei határozzák meg s ezekkel számolhat a könyvművészet is. Más szóval, a könyvnek a szedőszekrényből kell megszületnie, nem az illusztrátor műhelyében, nem is az olvasó világában, akinek a könyvművészet iránti igényessége talán még gyerekcipőben sem jár. Ezeket a gondolatokat már 1912-ben rögzítette a „Könyv a könyvről" c. művében, de következetes megvalósítá­sukra igazán csak 1918 után gondolhatott. A döntő lépést az új, korszerűbb könyvstílus felé a szecesszióval történt gyökeres szakítás jelentette. Szelle­mét Kner Imre még egészen fiatalon szívta magába. 3. Divéky József illusztrációja a Kner kiadó Éjfél c. novella-gyűjteményéből ( 1917) 4­. Lesznai Anna keret- és szignetdísze könyvfedélen. ( 1918) 104

Next