MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 17. ÉVFOLYAM (1968)
1968 / 1-2. sz. - KUTATÁS - RÓZSA GYÖRGY: Egger Vilmos öröksége
EGGER VILMOS ÖRÖKSÉGE A Zeitschrift für schweizerische Archäologie und Kunstgeschichte 1960. évfolyamában kísérletet tettem a magyar biedermeier festészet érdekes alakja, Egger Vilmos művészi tevékenységének méltatására. A kísérlet nem maradt visszhang nélkül. Még ugyanabban az évben az azóta elhunyt erdélyi származású Leo Weisz professzor a Neue Zürcher Zeitung-ban megjelent cikkében foglalkozott Pestalozzi Magyarországon működött tanítványa, Egger alakjával. Úgy találta, hogy hasznos volt a művész Budapesten található képeinek összegyűjtése, de szerinte ezzel oeuvre-jének feldolgozása nem tekinthető befejezettnek. Szerinte téves az az állításom, mintha Egger magyarországi tartózkodásáról hazájában, Svájcban semmit sem tudnának. Weisznek mindkét kérdésben igaza volt, hiszen éppen ő foglalkozott Pestalozzi magyarországi hatásának feldolgozásával kapcsolatban Egger életének itt lezajlott szakaszával, főleg annak a levelének alapján, amelyben életkörülményeiről és munkájáról beszámol mesterének, és amely Zürichben fennmaradt. Hiba volt részemről, hogy Weisz alapvető kutatásainak eredményeire nem hivatkoztam.3 S Egger nálunk keletkezett és fennmaradt festményei is megszaporodtak azóta, részben a Weisz által meghatározott helyekről, Magyarország északkeleti részéről. Tanulmányom megjelenése óta magyar kutatók is fokozott intenzitással foglalkoztak Egger személyével. Sólyom Jenő professzor fáradozása révén kerültek elő a születésére vonatkozó pontos adatok. Egger Vilmos 1792. május 13-án született Staadban, a thali egyházközségben, St. Gallen kantonban. Apja szintén Vilmos volt, anyját Katharina Höchnernek látták. Sólyomnak sikerült Egger nevét a budapesti Kálvin-téri református egyházközség halotti anyakönyvében is megtalálnia. A „magyar testnevelés atyja", ahogyan hazájában nevezik, 1830. november 2-án tüdővészben halt meg és a következő napon temették el. Vincze László professzor találta meg végrendeletét, amely most jelenik meg teljes terjedelmében nyomtatásban. Svájcban élő családjára, magyarországi barátaira és anyagi helyzetére vonatkozólag tudunk meg ebből újabb adatokat. Jakab nevű testvérére hagyta ezüst ismétlőóráját és szüleit tette meg általános örököseivé, ők kapták egész vagyonát, hagyatékának elárverezése után több, mint 2000 aranyat." A végrendeletben más családtagokról nem esik szó, következőleg Egger halálakor nőtlen volt. Néhány bútordarabját, háztartási eszközeit, kis rézmetszetgyűjteményét, festőeszközeit, valamint önarcképét barátja, a pesti festő és rajztanító Heldwein István és felesége kapta. Heldwein csendéleteivel szerepelt az első pesti nyilvános művészeti kiállításon, amely 1830. május 30-tól június 13-ig volt nyitva. A kiállítás helyiségeit Egger díszítette perspektivikus falképekkel, amelyek azonban nyomtalanul eltűntek. Nem lehet véletlen, hogy a Brunszwik Terézzel együttműködő Egger résztvett a kiállításon, amelyet jótékony cél érdekében szerveztek: bevételét a kisdedóvók támogatására fordították. A pesti evangélikus iskola, amelynek Egger tanára volt, az árverésen különféle, a rajztanításhoz szükséges kellékek, — mint rajzolóállvány és elemi mintarajzok — mellett Eggertől egy másik önarcképet és nagyméretű, fejeket ábrázoló rajzokat vásárolt meg. Semmi közelebbit nem tudunk Egger és báró diiaszekcsői Bésán Mihály kapcsolatáról, akinek egy, „Tiroliak" című és esetleg sajátkezű festményt hagyományozott. A kép valószínűleg a Hofer András vezette harcok valamelyik jelenetét ábrázolhatta. Azt sem tudjuk, hogy az a Krisztusfejet ábrázoló festmény, amelyet a végrendelet végrehajtójául választott Puchs Keresztély pesti kereskedőre és dohánygyárosra hagyott, sajátkezű alkotása volt-e vagy sem. Fuchs egyébként, akinek fiát Egger rajzra tanította, testneveléstanár utódát, Clair Ignác híres vívómestert is támogatta. Eberhard K. Gottlob nevét, aki a végrendeletben szintén szerepel, abban a jegyzékben is megtalálhatjuk, amely Pestalozzi Műveinek pesti előfizetőit sorolja fel és amelyet Schedius Lajos 1818-ban küldött Yverdonba Pestalozzinak.10 Bár a születés és a halál időpontját sikerült meghatározni, a szerencsés kezű Lengyel Imrének még mindig maradt lehetősége Egger Vámos életére vonatkozó ismereteink gazdagítására. Elsőnek öt levelet publikált a debreceni egyetemi könyvtár kézirattárából, amelyek mind Váradi Szabó Jánoshoz íródtak. Egyet Pestalozzi, kettőt munkatársa, Johannes Niederer, kettőt pedig Egger írt. A levelek mind Yverdon és Zsolca, Pestalozzi intézete és a Vay-család kapcsolatára vonatkoznak. Egger Münchenből írott leveléből megtudjuk, hogy 1813. május 26-án indult el Magyarországra — ez az adat az egész eddigi irodalom megállapításait módosítja — és azt is, hogy Lindauig gyalogosan utazott, Münchentől kezdve pedig hajón.11 Ugyanennek a gyűjteménynek egy újonnan megszerzett levelében Egger 1823. december 4-én közli Szabóval, hogy Bécsben járt és hogy a két Salamon lány közös portáján dolgozik.12 A szóbanforgó képet a kiscelli múzeum csoportképéhez hasonlónak kell elképzelnünk (3. ábra). A korabeli magyar festményanyagban szokatlan formátum, a harmonikus kifejezés és az Eggerre jellemző hideg színek a képnek sajátos helyet biztosítanak a XIX. század első negyede magyarországi festészetének történetében.13 Leo Weisz útmutatása nyomán sikerült Eggernek azt a levelét megtalálnunk, amelyben egészségi okok miatt lemond tanári állásáról. Sajnos egy másik levele, amelyet Weisz még a Deák-téri iskola irattárában látott, úgy látszik azóta elveszett. Ez annál sajnálatosabb, mivel Egger ebben arról írt, hogy 1830 elején Pozsonyban kapcsolatba került Pestalozzi másik magyarországi követével, Brunszwik Terézzel.14 Az újonnan előkerült festmények közül kettővel külön kell foglalkoznunk. Egger első Magyarországon keletkezett műve Váradi Szabó János miniatűr képmása. A közvetlen hatású kép Pestalozzi módszerének magyarországi előharcosát fiatalabb éveiben ábrázolja, míg eddig ismert portréi idősebb korában állítják elénk (1. ábra.)15 A másik kép, Podmaniczky Károlyné mellképe, 1829-ben készült, tehát egyike a mester utolsó műveinek (2. ábra). Podmaniczky Károly bányatanácsos, az ábrázolt férje, az evangélikus egyház felügyelője, tehát a festőnek elöljárója volt és értékes ásványgyűjteményével tette nevét ismertté. Összegezve ismét megállapíthatjuk, hogy Egger megrendelői köre barátain és kollégáin kívül általában