MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 17. ÉVFOLYAM (1968)

1968 / 1-2. sz. - KUTATÁS - RÓZSA GYÖRGY: Egger Vilmos öröksége

EGGER VILMOS ÖRÖKSÉGE A Zeitschrift für schweizerische Archäologie und Kunstgeschichte 1960. évfolyamában kísérletet tettem a magyar biedermeier festészet érdekes alakja, Egger Vilmos művészi tevékenységének méltatására.­ A kísér­let nem maradt visszhang nélkül. Még ugyanabban az évben az azóta elhunyt erdélyi származású Leo Weisz professzor a Neue Zürcher Zeitung-ban megjelent cikké­ben foglalkozott Pestalozzi Magyarországon működött tanítványa, Egger alakjával.­ Úgy találta, hogy hasznos volt a művész Budapesten található képeinek összegyűj­tése, de szerinte ezzel oeuvre-jének feldolgozása nem te­kinthető befejezettnek. Szerinte téves az az állításom, mintha Egger magyarországi tartózkodásáról hazájá­ban, Svájcban semmit sem tudnának. Weisznek mind­két kérdésben igaza volt, hiszen éppen ő foglalkozott Pestalozzi magyarországi hatásának feldolgozásával kap­csolatban Egger életének itt lezajlott szakaszával, főleg annak a levelének alapján, amelyben életkörülményeiről és munkájáról beszámol mesterének, és amely Zürichben fennmaradt. Hiba volt részemről, hogy Weisz alapvető kutatásainak eredményeire nem hivatkoztam.3 S Egger nálunk keletkezett és fennmaradt festményei is megsza­porodtak azóta, részben a Weisz által meghatározott helyekről, Magyarország északkeleti részéről. Tanulmányom megjelenése óta magyar kutatók is fokozott intenzitással foglalkoztak Egger személyével. Sólyom Jenő professzor fáradozása révén kerültek elő a születésére vonatkozó pontos adatok. Egger Vilmos 1792. május 13-án született Staadban, a thali egyház­községben, St. Gallen kantonban. Apja szintén Vilmos volt, anyját Katharina Höchnernek látták.­ Sólyomnak sikerült Egger nevét a budapesti Kálvin-téri református egyházközség halotti anyakönyvében is megtalálnia. A „magyar testnevelés atyja", ahogyan hazájában neve­zik, 1830. november 2-án tüdővészben halt meg és a kö­vetkező napon temették el. Vincze László professzor ta­lálta meg végrendeletét, amely most jelenik meg teljes terjedelmében nyomtatásban.­ Svájcban élő családjára, magyarországi barátaira és anyagi helyzetére vonatko­zólag tudunk meg ebből újabb adatokat. Jakab nevű testvérére hagyta ezüst ismétlőóráját és szüleit tette meg általános örököseivé, ők kapták egész vagyonát, hagya­tékának elárverezése után több, mint 2000 aranyat." A végrendeletben más családtagokról nem esik szó, következőleg Egger halálakor nőtlen volt. Néhány bútordarabját, háztartási eszközeit, kis réz­metszetgyűjteményét, festőeszközeit, valamint önarc­képét barátja, a pesti festő és rajztanító Held­wein István és felesége kapta. Held­wein csendéleteivel szerepelt az első pesti nyilvános művészeti kiállításon, amely 1830. május 30-tól június 13-ig volt nyitva.­ A kiállítás helyi­ségeit Egger díszítette perspektivikus falképekkel, ame­lyek azonban nyomtalanul eltűntek. Nem­ lehet véletlen, hogy a Brunszwik Terézzel együttműködő Egger részt­vett a kiállításon, amelyet jótékony cél érdekében szer­veztek: bevételét a kisdedóvók támogatására fordították. A pesti evangélikus iskola, amelynek Egger tanára volt, az árverésen különféle, a rajztanításhoz szükséges kellékek, — mint rajzolóállvány és elemi mintarajzok — mellett Eggertől egy másik önarcképet és nagyméretű, fe­jeket ábrázoló rajzokat vásárolt meg.­ Semmi közeleb­bit nem tudunk Egger és báró diiaszekcsői Bésán Mi­hály kapcsolatáról, akinek egy, „Tiroliak" című és eset­leg sajátkezű festményt hagyományozott. A kép való­színűleg a Hofer András vezette harcok valamelyik jele­netét ábrázolhatta. Azt sem tudjuk, hogy az a Krisztus­fejet ábrázoló festmény, amelyet a végrendelet végre­hajtójául választott Puchs Keresztély pesti kereskedőre és dohánygyárosra hagyott, sajátkezű alkotása volt-e vagy sem. Fuchs egyébként, akinek fiát Egger rajzra tanította, testneveléstanár utódát, Clair Ignác híres vívó­mestert is támogatta.­ Eberhard K. Gottlob nevét, aki a végrendeletben szintén szerepel, abban a jegyzékben is megtalálhatjuk, amely Pestalozzi Műveinek pesti elő­fizetőit sorolja fel és amelyet Sch­edius Lajos 1818-ban küldött Yverdonba Pestalozzinak.10 Bár a születés és a h­alál időpontját sikerült megha­tározni, a szerencsés kezű Lengyel Imrének még min­dig maradt lehetősége Egger Vámos életére vonatkozó ismereteink gazdagítására. Elsőnek öt levelet publikált a debreceni egyetemi könyvtár kézirattárából, amelyek mind Váradi Szabó Jánoshoz íródtak. Egyet Pestalozzi, kettőt munkatársa, Johannes Niederer, kettőt pedig Egger írt. A levelek mind Yverdon és Zsolca, Pestalozzi intézete és a Vay-család kapcsolatára vonatkoznak. Eg­ger Münchenből írott leveléből megtudjuk, hogy 1813. május 26-án indult el Magyarországra — ez az adat az egész eddigi irodalom megállapításait módosítja — és azt is, hogy Lindauig gyalogosan utazott, München­től kezdve pedig hajón.11 Ugyanennek a gyűjteménynek egy újonnan megszerzett levelében Egger 1823. december 4-én közli Szabóval, hogy Bécsben járt és hogy a két Salamon lány közös portáján dolgozik.12 A szóbanforgó képet a kiscelli múzeum csoportképéhez hasonlónak kell elképzelnünk (3. ábra). A korabeli magyar festmény­anyagban szokatlan formátum, a harmonikus kifejezés és az Eggerre jellemző hideg színek a képnek sajátos he­lyet biztosítanak a XIX. század első negyede magyaror­szági festészetének történetében.13 Leo Weisz útmutatása nyomán sikerült Eggernek azt a levelét megtalálnunk, amelyben egészségi okok miatt lemond tanári állásáról. Sajnos egy másik levele, ame­lyet Weisz még a Deák-téri iskola irattárában látott, úgy látszik azóta elveszett. Ez annál sajnálatosabb, mi­vel Egger ebben arról írt, hogy 1830 elején Pozsonyban kapcsolatba került Pestalozzi másik magyarországi követével, Brunszwik Terézzel.14 Az újonnan előkerült festmények közül kettővel külön kell foglalkoznunk. Egger első Magyarországon keletkezett műve Váradi Szabó János miniatűr képmása. A közvetlen hatású kép Pestalozzi módszerének magyarországi előharco­sát fiatalabb éveiben ábrázolja, míg eddig ismert port­réi idősebb korában állítják elénk (1. ábra.)15 A másik kép, Podmaniczky Károlyné mellképe, 1829-ben készült, tehát egyike a mester utolsó műveinek (2. ábra). Pod­maniczky Károly bányatanácsos, az ábrázolt férje, az evangélikus egyház felügyelője, tehát a festőnek elöljá­rója volt és értékes ásványgyűjteményével tette nevét ismertté. Összegezve ismét megállapíthatjuk, hogy Egger megrendelői köre barátain és kollégáin kívül általában

Next