MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 19. ÉVFOLYAM (1970)

1970 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - CSATKAI ENDRE: Kozina Sándor, elfeledett magyar biedermeier festő (1808-1873)

KOZINA SÁNDOR, ELFELEDETT MAGYAR BIEDERMEIER FESTŐ (1808-1873) Különleges életsorsú biedermeier festőnk Kozina Sán­dor. Amikor pályája kezdődik, újságíróink és a folyóira­tok szerkesztői megható buzgalommal sürgetik a művé­szetek felkarolását, és vázolják annak égető szükségességét. Nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy bárkit is a közönség figyelmébe ajánljanak, aki ecsetet vagy ami ritkább, vésőt forgat a kezében. A díszítő jelzők már eleve kizárják, hogy elfogulatlan bírálatot kaphassunk, csakis a felsőfok és túlzó fok használata hozzávetőlegesen a zsinórmérték a műkedvelő és az igazi művészek közt. Az 1830-as évek sajtója azonban egyhangúlag fortissimóba csap fel, mihelyt Kozm­a Sándorról esik a szó. Azután 1848 után nem vesz róla tudomást a nyomtatott betű. A »Századok 1874-es évfolyama Nagy Iván lexikális felsorolását hozza a magyar képzőművészekről 1850-ig. Kozinát budai festőnek nevezi, idézi a Honművész egy­egy dicsérő sorát a forrás megnevezése nélkül, majd meg­említi e lapnak néhány helyét, ahol Kozináról van szó, de hozzáfűzi, hogy ő maga ezeket nem ismeri.­ Szana Tamás dolgozta fel először az idők folyamán összegyűlt anyagot egységes művészettörténetté. Könyve, a Magyar művé­szet századunkban, melyet később bővítve és képekkel lijra kiadott.2 A Honművész adatai alapján emlékszik meg Kozm­áról. Lyka Károly Művészet c. folyóirata 1902-ben azzal kezdte útját, hogy rovatot nyitott művé­szetünk múltjának ismeretlen adatai számára. Kozin­ára főleg az 1907-es évfolyamban találunk jelentős adatokat. Végre a Révai Lexikon az első az ilyenfajta művek között, mely megemlékezik Kozináról, és életútját 1855-ig kíséri. 1912-ben az Ernst Múzeum biedermeier kiállításán egy Kozm­a kép szerepelt, és a katalógus hozza is az 1855-ig ismert adatokat, de egyéb befejezés híján kijelenti, hogy a festő az időpont után hamarosan meghalt. Efféle elírások és tévedések nagy számmal kísérték a további időkben megjelent életrajzi jegyzeteket, de a festő, teljes életrajzá­nak felderítésére senki sem vállalkozott.­ Pályám kezdetén — 1918-ban — úgy gondoltam, hogy tán nem lesz érdektelen az elfeledett mester működésére fényt deríteni, és megkezdtem a kutatást, amelynek epizódjai méltán sorakoznak számos rossz kimenetelű eredményükkel a festő életsorsához. Már 1918-ban meg­tudtam, hogy a művész hagyatéka akkor még élő leá­nyánál van, d­e a hamarosan kitört forradalmi események és a spanyol járvány megakadályozott benne, hogy magát a hagyatékot — ámbár Sopron közelében volt — láthassam, addig levélváltás útján gyűjtöttem az anyagot. Végre 1922-ben eljuthattam a művész egyik leányához, aki Felsőpulyán, a mai burgenlandi Oberpullendorfon élt. Ott valóban nagyszámú festményt láttam, köztük több olyant, amely csak sarkallt a további kutatásra; számos életrajzi adatot is kaptam. A baj az volt, hogy a község­iben nem lakott fényképész. 1925-ben végre Sopronból vihettem magammal nagy nehézségekkel (külföld volt) fényképészt, a felvételek azonban nem sikerültek. Mégis az 1925-ben megindult Magyar Művészet számára összeállítottam a Kozm­a életrajzot. A főszerkesztő, Majovszky Pál szívesen is elfogadta közlésre, de arra az időre tartogatta, h­a megfelelő fényképészt tud Ausztriába küldeni a képek végett. Erre azonban nem került sor; egyébként a cikk alapján a Thiemer Becker lexikonban jött egy rövidebb életrajz. Lyka Károly írta, felhasználva az új adatokat, nevem említésével. 1938-ban megszűnt a Magyar Művészet, a kézirat elkallódott. 1944/45-ben a fényképeket sodorta el a történelem forgószele. Sok­kal nagyobb baj volt az, hogy a felsőpulyai hagyaték háborús következmények folytán legnagyobbrészt elpusz­tult. Néhány darabról volt korai felvétel, és 1953-ban az Alte Kunst im Burgenland c. kismartoni kiállításon jól­rosszul lefényképezték a megmaradt hagyatékot. Gazdagnak ismertetett munkásságához képest tehát aránylag kevés művét ismerjük Kozm­ának, ezek tör­téneti sorrendje is legtöbbször feltételesen állapítható meg, úgy, hogy ezt a talán első teljes életrajzot is annak szánom, hogy az elfeledett festőnk felé forduljon a figye­lem, és valahára újabb kutatások eredményei révén meg­kaphassa a helyét a magyar művészettörténetben. * Kozm­a Sándor, 1808. március 13-án született a Sop­ron megyei Felsőságon, mely jelenleg Vas megyéhez csa­tolt és megelőzőleg már Simaházával egyesített község Simaság néven. Ugyanazon a napon a sajtoskáli plébánia­templomban meg is keresztelték: a József Sándor nevet kapta; atyja Kozina György, anyja Roh­onczy Terézia, keresztszülei pedig Czeglédi József és Bertalanfi Klára. A Kozina család nemesi, felsőpulyai előnévvel. Az atya gazdatiszt volt.A Felsőság a Pesteticsek birtokához tarto­zott. A Rohonczy és Bertalanfi családnevek Felsőpulyára utalnak, amely község később a művész utolsó lakóhelye is lett. Maga még 1837-ben is két s-sel írja a vezetéknevét, később azonban magyarosan z-vel. Az apa az idők folya­mán József nádor szolgálatába lépett Piliscsabán; így fia a gimnázium öt osztályát a közeli Eisztergomban végezte 1819—24-ig mint eminens tanuló, a hatodikat Budán. Ahogy a Honművész írja 1835-ben, már gyermek­korában hajlamot mutatott a művészet iránt, és Budán meglepő hasonlatossággal rajzolt arcképeket.­ Budáról Győrbe került a filozófiai szakra, de csak az első évfolya­mot végezte el, mert művészi vágyainak engedve bejelen­tette atyjának, hogy festő akar lenni. Az öreg Kozm­a beleegyezett, és ez bizony akkoriban nemes ember részéről nagy szó volt. Ez a latinul beszélő magyarság egynémely dolgot átvett a régi római erkölcsökből a nyelvvel együtt, így lenézte a művészembert, hacsak nem volt külföldi." ,,A művészek a közönség közt minden becsület nélkül élnek a magyar hazában, és valósággal mesterembernek tartatnak némelyek által", írja a Tudományos Gyűjte­mény 1819-ben. Ezt olvasva nem csodálkozunk, ha a Nemzeti Újság 1840-ben Kozináról írt ajánló soraiban ilyen mellékes dologra is kiterjeszkedik, mint alább követ­kezik: „Kozina igen szép és deli termetű ember; társak­kodlása kellemetes, szélesen terjedt bölcs tapasztalásai. Ő jó magyar, német, olasz, francia és angol beszédű, azért a fő uraságok erényes tulajdonságait méltányozva köz­szeretettel tisztelik jeles körükben." Mindezzel azt akarja a cikkíró kidomborítani, hogy Kozm­a nem afféle vásári vagy vándorló piktor, sőt azt is kiemeli róla, hogy „nagyságos" szülőktől származott. Semmiféle kilátástalanság nem térítette el az ifjeit terveitől, így tulajdon atyja vitte el 1826. januárjában

Next