MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 23. ÉVFOLYAM (1974)
1974 / 2. sz. - TANULMÁNYOK - KISS ÁKOS: A díszítő- és az iparművészetek újhellén stílusirányzatáról
Az Amerikai Egyesült Államokban főként az építészetben és a bútorkészítésben jelentkezett — már 1850 tájától — a görögös ízlés. A „déli-koloniál" romák — bizonyos angol neogót vonások mellett is — lényegében ennek az ízlésiránynak újvilági megfelelői [30]. Magyarországra az új hellénizmus már előrehaladottabb, kialakult időszakában, a hatvanas évek derekán jutott el müncheni és a közel eső bécsi minták nyomán. A céhiparos művészetek kihunytával azonban éppen ez idő tájt a hazai műipari tevékenység meglehetősen alacsonyszintű volt. A társadalom igényeit a vámterületi adottságok mellett a szűkös belföldi termelésen kívül ekkor az osztrák tartományok, elsősorban Bécs és a cseh—német Szudéta-vidék műipara elégítették ki. Az 1860-as évek hazai ínségei, majd a kezdődő kapitalizmus első nagy válsága (1873-ban) Magyarországon ugyancsak nem kedveztek a reformkor óta sürgetett iparművészeti kibontakozásnak, így legtöbb művességi águnk akkori közel teljes átmeneti bénultsága idején az irányzat nálunk nem egykönnyen fejlődhetett ki. A történelmi-társadalmi okokból eredő lemaradás már a II. rokokó későbbi szakában is alaposan érezhető. Az ezt követett újhellénista periódusban ez az űr csak folytatódott, és igazában majd csak a neoreneszánsz áramlattal töltődött ki. Azonban az Európát járó magyar a hisztorizmus százváltozatú csillogásában a görög ókort utánzó formákat is észrevette. Ipolyi Arnold ugyan a „classicizmusi idealizmus végső kinövései, az antik mythologia banális témái" ellen agitált [31], azonban erre a válasz sem késett: „finom ízlésű emberek rokonszenve az antik iránt kiirthatatlan . . .", ellenében pedig: „az archaeologiai kísérletek művészi téren többnyire meddők, mégha a klasszikus korszakok műveinek fölelevenítésén fáradoznak is" [32]. Az esztétikai művelődés az ókor kultuszát nálunk is elősegítette. A görögség kultúrhagyatékát művészi értékeiben is felülmúlhatatlannak tudó dr. Eötvös József, akinek kultúrtörténeti gondolatmenetében az ókori, görög példákkal bizonyítás főhangsúlyt nyert, a görög művészetek felsőbbrendűségének elvies hangoztatója volt[33]. A kor esztéta gondolkodói közül Jánosi Béla [34], de majd Beöthy Zsolt is olybá tekintették az ókori görög világ formakincsét, mint amelyen jelenük művészete is alapulhat[35]. Bach rendszere után a provizórium átmenetiségében, majd a kiegyezést követett új korszak induló gyáriparosodása idején a honi mindennapokat elsőként a visszaszoruló romantika és a II. rokokó, egyszersmind az újként jelentkező neoreneszánsz mellett éppen az újhellénizmus ízléshulláma árasztotta el. A még élő romantika mellett párhuzamosan ez lett a kiegyezési ünnepségek drapériájává, amint e formákat mutatja az új postai szervezet első levélbélyeg-grafikája is. Rövid másfél évtizedre a hátráló romantika helyére került tudatosabb középkori stílusfelújítások, az egyelőre még gyéren jelentkező újreneszánsz mellett az élet nálunk is újhellén formákba öltözött. Justh Zsigmond párizsi naplójában „Diner archéologique"-eket emleget, a berendezések, az asztali kultúra antikizáló jellegére utalva [36]. Az új irányzat érvényesülésére a fő alkalmat egy ideig inkább az építészet járulékaiként a belsőségek díszítése jelentette. A Magyar Tudományos Akadémia új palotájának díszítőművességi kiképzése éppen erre az időszakra esett (1859—1865). A stíluspárhuzamok közötti választásoknak a hisztorizmusra annyira jellemző vitái során feltárultak a honi társadalom esztétikai pártállásai. Az éppen hazatért emigránsok, a világlátott arisztokrácia az akkor már divatozni kezdett, hírül hozott neoreneszánsz mellett foglalt állást. Az Akadémia palotájának pályázatai közül H. v. Klenze és F. A. Stühler díszítménytervei az új neoreneszánsznak az újhellén főáramlattal való elegyítését mutatják. Kettejük közül Klenze díszítésrészletei tartalmaztak volna több hellén vonást; azonban a díjnyertes Stahler is Dessewffy Emil gr. ösztönzésére keverte jobbára sansovinoi-velenceies cinquecento részletekkel a belsőségekben különösen újhellén túlsúlyú díszítőstílusát[37]. A kiegyezést követett évek műipari termelésének a céhes idők utáni elapadása a kortárs szemlélőknek továbbra is panasza maradt. Szalay Imre az irányzat kibontakozása útjaként a hazai ókori múlt éppen akkor megindult feltárásainak leleteit ajánlotta, de alkalmasnak vélte erre közgyűjteményeink antik műkincseit, vagy azok ilyen célú gyarapítását is. A hisztorizmus időszakának mindvégig jellegzetes vonása, a különnemzetire, a tájankénti sajátosságok kiemelésére törekvés ily módon jelentkezett még az olyan nivelláló, az antikvitásban kiegyenlítődő irányzatok esetében is, aminő az újhellénizmus volt [38]. Az iparművészetek egyes műágai közül az ötvösségben Egger Dávid tevékenységének korai szakasza a neohellén formák jegyében indult; görögös mintavilága majd a nyolcvanas évek elején is tartott. A Bachruchműhely kezdő időszakában hasonlóképpen ilyen jellegű volt. Mindketten előszeretettel készítettek ékszereket, ruhadíszeket is. Link Fülöp ugyancsak antikizáló ötvösséget, ékszereket, közöttük zománcdíszítésűeket alkotott. A hisztorizmus kibontakozó kordivata általában, a magyaros dísz kedvelése nálunk meg különösképpen kívánta a ruházati ötvösdiszeket, ékszereket. Az éppen e stílusirányzat idején létesült Iparművészeti Múzeum legkorábbi szerzései a készülő 1873. évi bécsi világkiállítás anyagából valók; ennek megfelelően első darabjainak jó néhánya természetszerűen származik a neohellén irányzat köréből. E műtárgyak meglehetős képet nyújtanak az időszak jellegéről, amelyben az ötvösség egyelőre még a klasszicizmus formálta tárgyakon inkább felületi díszekként alkalmazta dekor-rendszereit, palmetta, meander, kyma, szalagfonat-sorait. Míg ugyan s.tir.mW in Nul.Uamiihiik, l*iu.,II, v in I.if. \ St'tai m V\ 8. Szekrény, J. Kraus terve, Bécs, 1870 után 2 Művészettörténeti Értesítő 113