MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 24. ÉVFOLYAM (1975)

1975 / 1. sz. - KUTATÁSOK - GÖMÖRI JÁNOS: A sárospataki Madonna

KUTATÁSOK A SÁROSPATAKI MADONNA 1968-ban a sárospataki plébániatemplom műemléki ásatása során egy szobortöredék került elő a gótikus Nagytemplomtól DK-re korábban feltárt rotunda mel­letti ossáriumban (1. kép). A pártás női fejet ábrázoló, erősen rongált töredék kvalitásos agyagszobor [1] tar­tozéka. Részletesebb ismertetését indokolja, hogy kis mérete ellenére a nagyszobrászat mércéjével mérhető, eddig ismert egyetlen komolyabb művészi igénnyel készült gótikus, kerek agyagszobor Magyarországon (2. kép). Anyaga: Erősen soványított, barnás-vörös égetett agyag, amely a törésfelületeken lyukacsos szerkezetű, szürke színű. Festése: Gipsz alapozású aranyozás díszítette, amely már lekopott. Állapota, méretei: A szoborból csak a pártás fej és a nyak töredéke maradt meg. Az orr és a párta hátsó része letörött, a fátyol, a homlok és az arc bal oldala kimarsult. Magassága 13,5 cm, szélessége 6,5 cm. A párta átlag­szélessége 2 cm, vastagsága 0,9 cm. A fej méreteiből egy kb. 50—60 cm-es álló vagy kb. 40 cm-es ülő szoborra következtethetünk. A töredék súlya 330 g. Formában készült. A szobrász az arcot ábrázoló negatívba kézzel nyomkodta bele a csillogó kvarcsze­mekkel soványított masszát, amint azt a hüvelykujja lenyomatai elárulják (3. kép). Lényegében tehát úgy készítette a szobrot, mint egy kályhacsempét. Ezután a hajat és a fátyolt már szobrász­szerszámmal, lapos formázófával hordta fel, minek következtében a fátyol egyenes, merev, szinte párhuza­mos törésvonalakkal húzódik a vállra (4. kép). A fejet koronázó keskeny párta felső részét drót­huzallal metszették egyenesre, majd a pártát a korona liliomágainak felerősítését szolgáló lyukak számára át­szúrták­]. A fátyol és a párta alól fürtösen előbukkanó hajkoszorún is a formázófa, a szabad alakítás nyomai észlelhetők. Az égetés előtt álló szobrot híg agyagos lébe mártot­ták, majd ecsettel vagy bőrdarabbal simították át felü­letét. Ettől nyerte az arc — a szobor anyagának durva soványítása ellenére — üde simaságát, lágy felületi rész­leteit (5. kép). Ekkor tüntették el a formázó negatív peremének nyomait, és a formázófa túl éles vonalait a pártán és a fátylon. Égetés után került sor az aranyozásra, amely a gipszalapozás nyomaiból ítélve, hideg eljárással — az ún. alkohol — mattaranyozással — a szokásos mó­don készülhetett [3]. Idealizált, lágy arcvonásai alapján — a fátyol és a hajkoszorú merev vonalai ellenére — szobrunkat a XV. sz. elején készült lágy stílusú Madonna-szobrok körébe sorolhatjuk. A mandula alakú szemek, a kis száj, a domború homlok az 1400—1410 körüli Szép-Madonnák stílusára utalnak. A párta formája és a párta alól a hom­lokon is előbukkanó hajkoszorú kidolgozása alapján, közelebbről a Krumlovi Madonna [4] körének erősebb hatását érezhetjük. Közelebbi-távolabbi párhuzamait főleg a Magyarországgal szomszédos Ausztria és Cseh­ország gótikus szobrai között kereshetjük, ott ahol a Szép-Madonnák típusa legnépszerűbb volt s ahonnan kiindulva teljes kötetlenséggel terjedt Közép-Európa országaiba. [5] A XIV. sz. végi prágai parieri épületplasztika, a Tyn-Mária templom Ny-i kapuján látható Éva-fej, [6] a szent Vitus templom trifóriumának büsztjei, kiváltképp Anna Sweidnitz mellszobra [7] élénkebb realizmusuk ellenére — a pataki szobor vonatkozásában — távoli mintaképnek tekinthetők. Némileg közelebb állnak hozzá a már említett cseh Szép­ Madonnák, de köztük is csak halvány előképeket találunk, közvetlen hatásuk nem mutatható ki. Ezért nem valószínű, hogy a szobor Csehországból került volna a pataki plébániatemplomba, bár a templom körül, a szobor lelőhelye közelében elő­került XV. sz.-i import kerámiatöredékek, lostitzei kupák darabjai csak alátámasztanák ezt a feltevést. Csehországban ez idő tájt alakos kerámia készítésére csu-

Next