MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 32. ÉVFOLYAM (1983)

1983 / 4. sz. - TANULMÁNYOK - SINKÓ KATALIN: A nemzeti emlékmű és nemzeti tudat változásai

TANULMÁNYOK A NEMZETI EMBERMŰ ÉS A NEMZETI TUDAT VÁLTOZÁSAI A városlakó vagy a falu szülötte a köztereken álló emlékművekből ismeri meg legelébb a világi szobrászatot és almak tárgyait. Jártunkban-keltünkben nem kerülhet­jük el a találkozást a tereken álló emlékszobrokkal, melyeken hol elhunyt politikai nagyjaink szónokolnak némán, hol elhunyt költőink ülnek ihletetten, hol neveze­tes héroszok vagy névtelen hősök buzdítják harcra a kései utódokat. A köztéri szobrok megszokott patetizmusa életünk elválaszthatatlan része. Építészeti, szobrászati „manírjaikra"— úgy tűnik — sem a tudomány, sem a közönség nem sokat ad. [1] Az emlékművek mondanivalója, „belső üzenete" többnyire közhely. Szerepük, akárcsak más közhelyeké, az emberi gondolkodás mindenki által tudott vagy ismert csomópontjait testesítik meg. Az utóbbi másfél száz év alatt köztérre került emlékművek többnyire a nemzet­tudat efféle közhelyeire építenek, miközben meg is erősítik azt. A művek konkrét tematikája és a bennük felismer­hető általános nemzeti tartalom egymással szoros kap­csolatban áll, az aktuális tárgy mintegy külső burka az emlékműben testet öltő nemzeti „identitásnak". E művek konkrét tematikája igen sokféle lehet: a történelem eseményeinek, hőseinek ismerete nélkül nemigen fejthető meg mit vagy kit is ábrázolnak. A külön­böző történeti korszakokban köztérre állított sokféle tárgyú, hősöket, polgárokat vagy katonákat ábrázoló emlékművek egy tekintetben azonosak : a nemzet egészé­hez kívánnak szólni a nemzeti lét legáltalánosabb kérdé­seiről, a nemzet szabadságáról, a nemzeti kultúráról. A nemzetfogalom, a nemzeti identitástudat és az emlékművek tematikájának összefüggéseit kívánjuk az alábbiakban vázlatosan áttekinteni. Ebben az áttekintés­ben elsősorban az ideológiák történetére fordítunk figyel­met és nem az emlékművek külső formáira, stílusára vagy irányzataira, mint az egyébként általános a szakirodalom­ban. Az emlékművek formai, formai típusai és esetleges stílusa természetesen koherens összefüggésben van az itt kifejtendő általános eszmékkel, az emlékműállítás indíté­kaival. Ezért azt reméljük, hogy az emlékművek effajta tartalmi elemzése végső soron a formai azonosságok és különbözőségek megértéséhez is közelebb vihet. A nemzeti emlékművek általános jellemzői A 18—20. században készült emlékművek jelentős hányadára bátran alkalmazhatjuk a „nemzeti emlékmű" kifejezést, annak ellenére, hogy a legáltalánosabb tartal­mú, határozott nemzeti programmal készült alkotásokat szokás elsősorban e néven nevezni. A „nemzeti" jelző azonban nem vonható meg a „szűkebb" programú emlékművektől, a nemzeti héroszokat, jeles költőket vagy névtelen hősöket ünneplő monumentumoktól sem. [2] Az emlékművek és az éppen elfogadott aktuális nemzeti ideológia összefüggése a műfaj nyilvános, mond­hatni „hivatalos" jellegéből is következik. A politikai ellenzék ugyanis nemigen kaphatott alkalmat saját szem­léletét reprezentáló emlékmű alkotására! A fennálló politikai rendszer ellenében nem lehetett nyilvános emlék­művet felállítani: minden kivitelezett emlékmű a tényle­ges hatalmi viszonyokhoz idomulva született meg. A 19. század folyamán ugyan készültek olyan emlékmű-tervek, melyek kisebb közösségek — esetleg ellenzékinek tűnő -eszméit is képviselték, azonban az emlékműállítás maga olyannyira igényli a hivatalos elfogadtatást, hogy már születése pillanatától számolnunk kell a tartalom jelentős öncenzúrájával is. A tervek egy-egy eszme felbukkanását jelzik, azonban azok társadalmi és időbeli „hatékonysága" nem azonos a ténylegesen kivitelezett művekével. Fontos a tervek, ötletek megszületésének története is, azonban igazi súlya, „realitásértéke" elsősorban a kivitelezett emlékműveknek van. Az emlékművek áhításának szándéka alkalomról alkalomra eltérő lehetett, azonban a megvalósított tervek között — mint fentebb említettük — igen gyakran formai és eszköztárbeli hasonlóságokat figyelhetünk meg. A pusz­tán formai oldal vizsgálata azonban önmagában nem ké­pes feltárni az emlékművek társadalmi-szociológiai olda­lát, tartalmát. A műfaj általános jellemzője — és az esetek jelenté­keny részében ki is mondható­­— a tartalom és forma diszkrepanciája. Részletesebben szólva: egy-egy emlékmű formai jegyeiből, művészi kvalitásából nem vonhatunk le közvetlen következtetéseket a tartalom „kvalitására", aktualitására, az eszmei mondanivaló mélységére vagy a nemzeti érzés minőségére nézve. Ennek a műfaj egészére jellemző diszkrepanciának végső soron épp a fent kifejtett általános „nemzeti" tartalom az oka. A „nemzeti" fogalma ugyanis olyannyira elvont, hogy adekvát meg­jelenítése, tárgyban való objektiválása mindenképpen kétséges. A kérdés végül is túlmutat az emlékműszobrászat műfaján is: az absztrakt „nemzeti" fogalma egyéb mű­fajoknak is központi, bár határozatlan magva, ingatag fundamentuma a 19. században. A tartalmi oldal efféle nehézségeit jól látta Fü­lep Lajos, aki épp „formáktól idegen" eszmei alapjai miatt utasította el szinte a műfaj egészét. A Huszadik Század­ban írt cikkében az emlékműáhítási gyakorlatot és annnak szokásos tárgyait, melyek „dokumentumai a non sens világnak" a művészet szférájából is kizárta: „Ez az em­lékmű-szobrászat úgy ahogy évtizedek óta csinálják, s azzal az esztétikán kívüli ideológiával, az építészettel való összefüggés nélkül naturalisztikus alakoknak a szabadba állításával, a nagyméretűségnek a monumentali­tással való összetévesztésével — abszurdum". Fülep helyesen tapintott a szoborállítások „művészeten kívüli" indítékaira: „íme szabad nép vagyunk, akik a szabad­ságot kifelé is akarják demonstrálni, csináljunk tehát emlékműveket, mely szabadságunkat kifejezze" — írja szarkasztikusan. [3] Fülep elutasító álláspontja évtizedekre meghatározta a művészettörténeti irodalom egészének viszonyát az emlékmű-szobrászathoz. A „művészeten kívüli" indíté­kok számbavétele nem volt ildomos. Meggondolva azon­ban, hogy ezek az indítékok végül is a műfaj egészének eszmei alapjait jelentik, mégis érdemesnek látszik át­tekintésük és vizsgálatuk. 185

Next