MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 32. ÉVFOLYAM (1983)
1983 / 4. sz. - KUTATÁS - GELLÉR KATALIN: Justh Zsigmond Párizsi Naplójának (1888) képzőművészeti vonatkozásai
lően épült. Mindegyik emeletet pretenzió nélküli vasrostély futja körül. A homlokzaton alig van dísz, de azért szintén terméskőből épült. Még e kaszárnya-stílust is megtudták nemesíteni." [20] Leírásából elsősorban az újgazdag polgári réteg, különböző korok stílusából építkező eklektikája bontakozik ki. Az arisztokrácia múltból megmaradt fényét irigylő polgár címeket és XV. Lajos stílusú palotákat vásárolt, felhasználva a különböző stílusokban rejlő asszociatív tartalmakat. [21] A hely megválasztása is nagy jelentőségű volt, az „haute bourgeoisie" például a Faubourg St. Honoré negyedben lakott. Évezredek kultúráját magáénak érezve a polgárság a tudomány által feltárt és különböző korszakokba osztályozott tárgyakat luxus termékként, saját fényét emelő díszként használta. A túlzsúfolt enteriőrökben a különböző stílusú tárgyak elvesztették eredeti tartalmukat, a tulajdonos gazdagságát, társadalmi súlyát, s a tulajdonos egyéniségét is reprezentáló tárgyakká váltak. A részlet rendkívüli hangsúlyt kapott. A gazdagon berendezett palotákban egy-egy összejövetel megszervezése, a kosztümök és a kellékek összeállítása egy reneszánsz udvari ünnepség megtervezettségével vetekszik. Justh így ír le egy ebédet: „Igen artisztikusan felerítve. Csupa régiségen s régiséggel eszik az ember. Római tálak, reneszánsz kanalak, régi cseh üvegek, olasz gyümölcstartók. Diner archéologique et excellent."122] A historizmussal kapcsolatban a stílustalansággal együtt emlegetett szubjektív elem hiányának cáfolata Justh beszámolója, melyek éppen a kor egyéni hangulatát, a különböző elemek egységét sugallják a városképben és az enteriőrökben egyaránt: „A házak façade-jai, a kirakatok, az öltözékek; a palota csak úgy, mint a bérház, finomult ízlésre mutat; a műárusok kirakatai csak úgy, mint a divatkereskedők és könyvárusok boltjai; a mondaine Worthtól vagy Felixtől kikerült ruharemeke csakúgy mint a grisette ,,à la Place Clichy" készült ruhácskája ugyanazt fejezi ki."[23] „Aztán amott a Place de la Concorde. Az egyiptomi obeliszket XVI. Lajos ízlésében tartott kőkorlátok veszik körül, hátterét a görög templomokra emlékeztető Madeleine képezi s ezzel szemben a Szajna túloldalán a hasonló ízlésben épült parlamentház. Egyik oldalon a tuilleriák kertjén túl a Louvre francia renaissance vonalai, a másik oldalon pedig a végtelenbe futó Champs-Elysée-ket megkoronázó s a római diadalkapuk mintájára épült „Arc de Triomphe". Hány korszak stílusát halmozták itt egymás mellé s mily mesterien ! Valóban a Place de la Concorde a világ egyik legszebb s legharmonikusabb tere."[24] Justh az enteriőrök leírásában a tárgyhalmozás személyes jellegét emeli ki, azt az igen erős szimbolizáló hajlamot, amely ezeket a túlzsúfolt együtteseket létrehozta és éltette. Ahogy Sarah Bernhardt otthonának leírásában, az itt következő két Szalon bemutatásában is főszerepet játszik a szubjektív elem, a tulajdonos személyiségének meghatározó volta. Comtesse de Fitz-James palotájának leírása: „Igen széles, tompa barna színű bársonnyal tökéletesen fedett lépcsők, fehér s arany falak már a lépcsőházban is, kifogástalan livréjü inasok ... Az első szalon bibliotékaszerűleg rendezve. Nagy szekrények tele könyvvel, nagy íróasztal, sok szép régi metszet. Második (kis) szalonban zongora nyitva, egy pár bútor (az első zongora szoba, amelyet Párizsban láttam), a harmadik szalon halvány sárgás selyembútorok piciny virágokkal (Louis XVI). Amelyek kiemelkednek az összes szalonok parkettjeit fedő barna bársonyon. A merev Louis XV bútorokon óriási vánkosok c íme madame de Fitz-James, née Róza Guttmann egyénisége. Très Faubourg St. Germain éspedig Flog. gomme-ja -s a modern zsidónő rafináltsága, műértése, szubtilitása. Igen rokonszenves nékem. Van egyéniségében valami közös varah-val. . . Színes, meleg rafinált orientális szubtilitás !"[25] Részlet Princesse Brancovan avenue Hoche-on levő palotájának leírásából: „A palota benső berendezése francia stílusokban van, így a lépcső Louis XIII. boiserie, a nagy falon rokokó, s a könyvtár reneszánsz, de azért az egész színben mégis elárulja a hercegnő orientális eredetét. Sokkal élénkebb, tarkább színek, mint a párisi intérieurökben. Már a lépcső maga karmazsinveres bársonynyal van áthúzva, s ugyanilyen szövettel a többi piece-ek is. Igen szép a bibliotéka. . . Ott függnek egy sorban a hercegnő ősei, a besszarábiai hercegek nagy bajuszokkal, aranysújtásos ruhákban, boglárokkal, mentőkötőkkel, akárcsak valamelyik magyar falusi kastély faláról jutottak volna ide."[26] Jóllehet a gazdag palotákban a giccs számos ismertetőjegye az összezsúfolás, a túlzás, a fantasztikum romanticizmusa, a kényelemkeresés, a mozaikkultúra[27] szinte minden eleme fellelhető, mégis azt mondhatjuk, hogy csírájában már itt fellelhető a historizmussal szemben fellépő, épp a magánházak építésében és berendezésében kiemelkedő szecesszió formailag is újat hozó, egyetlen szép ívű vonalba vagy bonyolult vonaljátékba sűrített, egyénre utaló szimbólum világa. Justh leírásait meghatározza a korban oly divatos szimbolikus gondolkodás, a kifinomult, esztétikus hangulatkeresés. A dekadencia uralma megmutatkozik a különleges, bizarr hatások kedvelésében, a mesterséges, sőt mesterkélt szépséget a természetesnél előbbre helyező szemléletben. Justhnak a II. császárság „bibelot ízlésében" készült enteriőr leírásai, néhol prousti hangulatokat előlegezve, mesterséges, „üvegházhangulatot" érzékeltetnek. [28] 3. Lefèbvre, Jules: Ondine (Budapest, Szépművészeti Múzeum)