MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 32. ÉVFOLYAM (1983)
1983 / 1-2. sz. - KUTATÁS - VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Az 1830-40-es évek könyvgrafikája
hanem abban is, hogy óva int a tárgyismeret nélküli képzőművészeti tájékozottsággal való tetszelgéstől. A Hajnal 1838-as évfolyama — mint említettük — már azt példázza, hogy milyen képanyagot adhatott a kiadó, ha a szükségszerű takarékosság kölcsönzött lemezek használatára szorította. A második kis kötetben a címkép jelzetlen Hajnal allegóriájának acélmetszete mellett négy, igen eltérő hangulatú és típusú, de egyformán bájos, romantikus nőalak, fél alakos képét találjuk: Benedicta, aMágusz leány, Zulfa és Melánia aláírással. A Benedicta szignatúrája: C. Brocky gez. — C. Mahlknecht gest. in Stahl, Wien., a másodiké: J. W. Wright del. — Stahlstich von J. G. Krepp, a harmadiké: H. Schlesinger del.—C. Mahlknecht gest. in Stahl, olvasható. A véletlen így Brocky Károly egy kedves rajzát hozta el acélmetszetben Magyarországra, mert Benedictája ugyanúgy utólagos párosítás Csató Pál: ,,A szerelemmel nem jó játszani" című novellájához, mint ahogyan Vajda Péter, Nagy Ignác és Frankenburg Adolf is utólagosan írhattak egy-egy, eléggé alkalmazkodó kedves történetet az esetleg már megérkezett metszetekhez. [14] Brocky Károly, akinek bécsi tartózkodása idejéből olyan kevés emlékünk maradt, [15] a fentiek szerint kenyérkeresetét egy úgynevezett Kunstanstalt, azaz illusztrációk rajzoltatását és metszését szervező és az acéllemezeket kölcsönző intézet, vállalat számára rajzolt munkákkal egészítette ki. Ez a leányalak teljesen beleillik bécsi korszakából ismert művei sorába, halványan még Tschida Máriának, itthon hagyott menyasszonyának emlékképét is felidézi, de mindenképpen rokon nőalakjainak kedvelt egyéniségével, fejtartásukkal, kezük finom rajzával, dekoltált ruhájukból szépen kirajzolódó vállvonalával. Elég egy példát említenünk, a „Sárgaruhás nő "olajfestményét. Ez a felfedezés annak a reményét is felcsillantja, hogy külföldön könyvillusztrációként még más, eddig ismeretlen kis Brocky kompozícióra is bukkanhatunk, mert az 1838-as Hajnal kötet képanyaga rajzolói és metszői, a nagy művészeti lexikonok szerint, mindannyian foglalkoztak könyvillusztrálással. * A 19. század első felének magyar almanach és folyóiratillusztrációit és önálló mellékleteit is igen nehéz sértetlen, teljes példányokból áttekinteni. Végső soron a mellékletek egyenesen azzal a céllal kerültek az egyes számok lapjai közé — sokszor méretük miatt összehajtogatva —, hogy kivegyék és falra akasszák őket, szobadíszként vagy ismeretterjesztő anyagként használják. Elsősorban arisztokrata családok könyvtárából kerülnek ki komplett példányok, ahol sem önálló képekként, sem szemléltető eszközként nem bontották meg a köteteket, illetve egyes számokat, továbbá még néhány patinás egyházi könyvtár is akad, melyekben szépen őrzött példányokban ép metszeteket és litográfiákat találunk. Azonban ennek az ötven esztendőnek kiadványaiban eredeti mennyiségben megjelent képanyagról semmi jegyzékünk, összesítésünk nincs. A réz- és acélmetszet és litográfia anyag eddig történt számbavétele és feldolgozása inkább az önálló lapokként közgyűjteményeinkben találhatók áttekintése alapján folyt, és ez azt jelenti, hogy igen nagy tere van a kutatásnak, mert a nem ismert és nem is feltételezett képanyag számszerűen megközelítően is nehezen meghatározható. Arra is gondolnunk kell, hogy a szöveg közé nyomtatott fametszetek, fejlécek és szöveg közti képek végső soron ugyancsak sokszor hazai művészeink kezéből kerültek ki. Elég kevés szó esett eddig ennek a félszázadnak sokszorosított grafikai anyagát kutatva az önálló könyvekről, amelyeknek képanyaga a fenti formában nem került be a szakgyűjteményekbe, pedig több példa mutatja, hogy bőséges információkkal járulhatnak hozzá a korszak képzőművészeti életének még eléggé hézagos ismereteihez. Csupán egyetlen példa Alt Móric (báró Jósika Miklós) műve, az „Ifjabb Békési Ferenc kalandjai"-nak 1844-ben kiadott, kétkötetes kis könyve, [16] melynek egyes szövegrészletét 1842-ben az Athenaeumban, 1843-ban a Petrichevich Horváth Lázárféle Honderűben már közreadták, és amelynek illusztrációi, borítólapjai és szövege révén egyszerre több, a korra jellemző, képzőművészeti életet érintő kérdést tekinthetünk át. Egyrészt eddig is ismert művészi oeuvre-t tesz teljesebbé, másrészt közelebbi megvilágításba hozza egy elhanyagolt művészegyéniségünket, és az ébredő művészeti kritikának rejtett formájával is gazdagabbá teszi a kor kutatóit. Gerszi Teréznek a magyar kőrajzolásról írott munkája[17] már ismeri Alt Móric könyve 1845-ös kiadásának egy címlapját, amelyet Grimm Vince saját litográfiájaként említ, „Groteszk zenészek" címen. Az Országos Széchényi Könyvtár példánya a második kötet két másik címlapját őrzi: egy alispánválasztási jelenetet és egy népes társaságban lejátszódó, humoros baleset életképét. A kötet fejezeteit ismerve, a Groteszk zenészek a „Véralkatok" fejezet illusztrációja, az alispánválasztás a „Restauráció" és a harmadik, „A leves" című szatirikus epizódnak képi megjelenítése. Grimm Vince neve, mint „Igazg." a kép baloldalán szerepel, ahol általában a rajzoló neve szokott állni. Ezeknek a litográfiáknak rutinos megfogalmazása arra figyelmeztet, hogy személyének eddigi értékelésünknél nagyobb figyelmet kell szentelni. Feltehetően ő rajzolta kőre Barabás Miklósnak a Honderűben megjelent litográfiában sokszorosított rajzait, [18] melyeken a rajzoló művész neve nem szerepel és csak a lap szövegében találtuik személyére utaló adatot, mint például a „Pesti utcaöntözési jelenet" esetében, amelyről az 1844. évi tartalomjegyzék jelzi, hogy „genrekép Barabástól, kőre metszve Grimm úr kőnyomdájában". A Lánchíd építésénél dolgozó angol gép rajzáról pedig, melyen „Nyomt. Grimm V. nél Pesten" olvasható, ugyancsak a tájékoztató szövegben közlik, hogy ,,. . . A rajz Barabásunk könnyűden odavetett természeti vázolata". És ugyanez a helyzet a Csónakda litográfiájánál és az Elkésésnél is. Ezek szerint feltételezhetjük, hogy ezek a litográfiában is Barabás tusrajzainak könnyedségét megőrző reprodukciók, melyeket Grimm Vince nyomtatott, mind Grimm kezétől származó litográfia-másolatok. Mert, tekintve, hogy számos más litográfián is ott látjuk baloldalt a jelzetben Grimm nevét, akár, mint aki a képet nyomtatta, akár úgy, mint igazgatóét, eléggé kézenfekvő az a gondolat, hogy Grimm Vincének nemcsak az igazgatói cím mögé rejtett nyomdatulajdonosi tevékenysége, mások litográfiáinak sokszorosítása a legjelentősebb, hanem esetenként változóan, az eddig feltételezettnél jóval nagyobb az önálló alkotóé és mások rajzait kiválóan kőre rajzoló grafikusé is. Mindenesetre Grimm ilyen tevékenysége még bővebb kutatásra tart számot, milyen helyet foglal el képzőművészetünkben, mint önálló rajzoló, mint litografáló, mint nyomdatulajdonos, mint az első, a Pesti Műegyleti kiállításunk szervezője s nem utolsósorban az sem közömbös, hogy 1849-es emigrálása után Törökországban maradt-e valami nyoma további művészi tevékenységének ? [19] A Grimm Vince saját kezű litográfiáival, vagy esetleg egy eddig ismeretlen művész rajzának Grimm által litográfiában sokszorosított borítólapokkal díszített két kis Alt Mórica Jósika kötet a belső fametszet illusztrációk révén is, amelyeket Petrichevich Horváth rendelt a lapjában közölt folytatásokhoz, szorosan kötődik a Honderűhöz és Barabáshoz. Mégpedig véleményünk szerint a reformkor hazai gyakorlata szerint Emich Gusztáv személyén keresztül, aki mindkettőnek kiadója volt és, aki — ugyancsak a kor szokása szerint — a Honderűben folytatásban megjelenő Ifjú Békési Ferenc sztorikat újabbakkal kiegészítve, önálló kétkötetes műben is megjelentette, és a kezében levő fadúcokat ebben újból felhasználta. A két kötetet csak a Honderűnek újrafelhasznált illusztrációi díszítik, a kiadó a harmonikusabb elosztás miatt az apró jelenetekkel, zsánerfigurákkal díszített, semlegesebb kezdőbetűk helyét változtatta meg csupán. A szöveg önálló írt kiadásában is szereplő illusztrációk között ott van az általunk korábban már stiláris alapon Barabásnak tulajdonított — egy másik szöveges adattal viszont igazoltan Barabás rajz fametszetével szorosan rokon — kis képecske, a sárba ragadt hintót kimentő szekérrel is. összesen négy, apró, iniciáléként eléggé nívós kis fametszet és négy igényes kompozíció eltérő kvalitású, illetve gyenge fametszete díszíti tehát a köteteket, melyek közül eddig csak az előbb említettet