MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 32. ÉVFOLYAM (1983)

1983 / 1-2. sz. - KUTATÁS - VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Az 1830-40-es évek könyvgrafikája

hanem abban is, hogy óva int a tárgyismeret nélküli képzőművészeti tájékozottsággal való tetszelgéstől. A Hajnal 1838-as évfolyama — mint említettük — már azt példázza, hogy milyen képanyagot adhatott a kiadó, ha a szükségszerű takarékosság kölcsönzött lemezek használa­tára szorította. A második kis kötetben a címkép jelzetlen Hajnal allegóriájának acélmetszete mellett négy, igen eltérő hangulatú és típusú, de egyformán bájos, romanti­kus nőalak, fél alakos képét találjuk: Benedicta, a 'Mágusz leány, Zulfa és Melánia aláírással. A Benedicta szignatú­rája: C. Brocky gez. — C. Mahlknecht gest. in Stahl. Wien., a másodiké: J. W. Wright del. — Stahlstich von J. G. Krepp, a harmadiké: H. Schlesinger del.— C. Mahl­knecht gest. in Stahl, olvasható. A véletlen így Brocky Károly egy kedves rajzát hozta el acélmetszetben Magyar­országra, mert Benedictája ugyanúgy utólagos párosítás Csató Pál: ,,A szerelemmel nem jó játszani" cimű novel­lájához, mint ahogyan Vajda Péter, Nagy Ignác és Fran­kenburg Adolf is utólagosan írhattak egy-egy, eléggé alkalmazkodó kedves történetet az esetleg már meg­érkezett metszetekhez. [14] Brocky Károly, akinek bécsi tartózkodása idejéből olyan kevés emlékünk maradt, [15] a fentiek szerint kenyérkeresetét egy úgynevezett Kunst­anstalt, azaz illusztrációk rajzoltatását és metszését szervező és az acéllemezeket kölcsönző intézet, vállalat számára rajzolt munkákkal egészítette ki. Ez a leányalak teljesen beleillik bécsi korszakából ismert művei sorába, halványan még Tschida Máriának, itthon hagyott menyasszonyának emlékképét is felidézi, de mindenkép­pen rokon nőalakjainak kedvelt egyéniségével, fej tartá­sukkal, kezük finom rajzával, dekoltált ruhájukból szépen kirajzolódó vállvonalával. Elég egy példát említenünk, a „Sárgaruhás nő "olajfestményét. Ez a felfedezés annak a reményét is felcsillantja, hogy külföldön könyvillusztrá­cióként még más, eddig ismeretlen kis Brocky kompozíci­óra is bukkanhatunk, mert az 1838-as Hajnal kötet kép­anyaga rajzolói és metszői, a nagy művészeti lexikonok szerint, mindannyian foglalkoztak könyvillusztrálással. * A 19. század első felének magyar almanach és folyó­iratillusztrációit és önálló mellekleteit is igen nehéz sértetlen, teljes példányokból áttekinteni. Végső soron a mellékletek egyenesen azzal a céllal kerültek az egyes számok lapjai közé — sokszor méretük miatt összehajto­gatva —, hogy kivegyék és falra akasszák őket, szoba­díszként vagy ismeretterjesztő anyagként használják. Elsősorban arisztokrata családok könyvtárából kerülnek ki komplett példányok, ahol sem önálló képekként, sem szemléltető eszközként nem bontották meg a köteteket, illetve egyes számokat, továbbá még néhány patinás egyházi könyvtár is akad, melyekben szépen őrzött példá­nyokban ép metszeteket és litográfiákat találunk. Azon­ban ennek az ötven esztendőnek kiadványaiban eredeti mennyiségben megjelent képanyagról semmi jegyzékünk, összesítésünk nincs. A réz- és acélmetszet és litográfia anyag eddig történt számbavétele és feldolgozása inkább az önálló lapokként közgyűjteményeinkben találhatók áttekintése alapján folyt, es ez azt jelenti, hogy igen nagy tere van a kutatásnak, mert a nem ismert és nem is feltételezett képanyag számszerűen megközelítően is nehezen meghatározható. Arra is gondolnunk kell, hogy a szöveg közé nyomtatott fametszetek, fejlécek és szöveg közti képek végső soron ugyancsak sokszor hazai művé­szeink kezéből kerültek ki. Elég kevés szó esett eddig ennek a félszázadnak sokszorosított grafikai anyagát ku­tatva az önálló könyvekről, amelyeknek képanyaga a fenti formában nem került be a szakgyűjteményekbe, pedig több példa mutatja, hogy bőséges információkkal járulhatnak hozzá a korszak képzőművészeti életének még eléggé hézagos ismereteihez. Csupán egyetlen példa Alt Móric (báró Jósika Miklós) műve, az „Ifjabb Békési Ferenc kalandjai"-nak 1844-ben kiadott, kétkötetes kis könyve, [16] melynek egyes szövegrészletét 1842-ben az Athenaeumban, 1843-ban a Petrichevich Horváth Lázár­féle Honderűben már közreadták, és amelynek illusztráci­ói, borítólapjai és szövege révén egyszerre több, a korra jellemző, képzőművészeti életet érintő kérdést tekint­hetünk át. Egyrészt eddig is ismert művészi oeuvre-t tesz teljesebbe, másrészt közelebbi megvilágításba hozza egy elhanyagolt művészegyéniségünket, és az ébredő művészeti kritikának rejtett formájával is gazdagabbá teszi a kor kutatóit. Gerszi Teréznek a magyar kőrajzolás­ról írott munkája[17] már ismeri Alt Móric könyve 1845-ös kiadásának egy címlapját, amelyet Grimm Vince saját litográriájaként említ, „Groteszk zenészek" címen. Az Országos Széchényi Könyvtár példánya a második kötet két másik címlapját őrzi: egy alispánválasztási jele­netet és egy népes társaságban lejátszódó, humoros baleset-életképét. A kötet fejezeteit ismerve, a Groteszk zenészek a „Véralkatok" fejezet illusztrációja, az al­ispánválasztás a „Restauráció" és a harmadik, „A leves" című szatirikus epizódnak képi megjelenítése. Grimm Vince neve, mint „Igazg." akép baloldalán szerepel, ahol általában a rajzoló neve szokott állni. Ezeknek a litog­ráfiáknak rutinos megfogalmazása arra figyelmeztet, hogy személyének eddigi értékelésünknél nagyobb figyel­met kell szentelni. Feltehetően ő rajzolta kőre Barabás Miklósnak a Honderűben megjelent litográfiában sokszo­rosított rajzait, [18] melyeken a rajzoló művész neve nem szerepel és csak a lap szövegében találtmik személyére utaló adatot, mint például a „Pesti utcaöntözési jelenet" esetében, amelyről az 1844. évi tartalomjegyzék jelzi, hogy „genrekép Barabástól, kőre metszve Grimm úr kőnyomdájában". A Lánchíd építésénél dolgozó angol gép rajzáról pedig, melyen „Nyomt. Grimm V. nél Pes­ten" olvasható, ugyancsak a tájékoztató szövegben köz­lik, hogy ,,. . . A rajz Barabásunk könnyűden odavetett természetim vázolata". És ugyanez a helyzet a Csónakda litográfiájánál és az Elkésésnél is. Ezek szerint feltételez­hetjük, hogy ezek a litográfiában is Barabás tusrajzainak könnyedségét megőrző reprodukciók, melyeket Grimm Vince nyomtatott, mind Grimm kezétől származó litog­ráfia-másolatok. Mert, tekintve, hogy számos más litog­ráfián is ott látjuk baloldalt a jelzetben Grimm nevét, akár, mint aki a képet nyomtatta, akár úgy, mint igazga­tóét, eléggé kézen fekvő az a gondolat, hogy Grimm Vincének nemcsak az igazgatói cím mögé rejtett nyomda­tulajdonosi tevékenysége, mások litográfiáinak sokszoro­sítása a legjelentősebb, hanem esetenkint változóan, az eddig feltételezettnél jóval nagyobb az önálló alkotóé és mások rajzait kiválóan kőre rajzoló grafikusé is. Minden­esetre Grimm ilyen tevékenysége még bővebb kutatásra tart számot, milyen helyet foglal el képzőművészetünk­ben, mint önálló rajzoló, mint litografáló, mint nyomda­tulajdonos, mint az első, a Pesti Műegyleti kiállításunk szervezője s nem utolsósorban az sem közömbös, hogy 1849-es emigrálása után Törökországban maradt-e valami nyoma további művészi tevékenységének ? [19] A Grimm Vince saját kezű litográfiáival, vagy esetleg egy eddig ismeretlen művész rajzának Grimm által litog­ráfiában sokszorosított borítólapokkal díszített két kis Alt Móric—Jósika kötet a belső fametszet illusztrációk révén is, amelyeket Petrichevich Horváth rendelt a lap­jában közölt folytatásokhoz, szorosan kötődik a Hon­derűhöz és Barabáshoz. Még pedig véleményünk szerint a reformkor hazai gyakorlata szerint Emich Gusztáv sze­mélyén keresztül, aki mindkettőnek kiadója volt és, aki — ugyancsak a kor szokása szerint — a Honderűben folytatásban megjelenő Ifjú Békési Ferenc sztorikat újabbakkal kiegészítve, önálló kétkötetes műben is meg­jelentette, és a kezében levő fadúcokat ebben újból fel­használta. A két kötetet csak a Honderűnek újrafelhasz­nált illusztrációi díszítik, a kiadó a harmonikusabb el­osztás miatt az apró jelenetekkel, zsánerfigurákkal díszí­tett, semlegesebb kezdőbetűk helyét változtatta meg csupán. A szöveg önálló írj kiadásában is szereplő illuszt­rációk között ott van az általunk korábban már stiláris alapon Barabásnak tulajdonított — egy másik szöveges adattal viszont igazoltan Barabás rajz fametszetével szorosan rokon — kis képecske, a sárba ragadt hintót ki­mentő szekérrel is. összesen négy, apró, iniciáléként eléggé nívós kis fametszet és négy igényes kompozíció eltérő kvalitású, illetve gyenge fametszete díszíti tehát a köteteket, melyek közül eddig csak az előbb említettet 56

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék