MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 34. ÉVFOLYAM (1985)
1985 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - GOSZTOLA ANNAMÁRIA: Szerelmey Miklós litográfus (1803-1875)
Hrenkó Szerelmey térképéhez hasonlót nem talált a kortárs térképkészítők és vizimérnökök munkái között. Kutatásai alapján a párhuzamot Krieger Sámuel 1766. évi eredeti felnérésű kéziratos térképében találta meg. E térkép alapján szerkeszthette meg Szerelmey a Balaton első, részletes nyomtatott térképét. A munka jellege miatt valószínű, hogy az előmunkálatok 1848-nál korábbi időre nyúlnak vissza. Röviddel ezután készült térképek a Szerelmey-féle térkép átrajzolását vagy áttervezett másolatát mutatják. Szerelmeynek kartográfiai szempontból e korszakalkotó munkáját részletesen nem tárgyalom, mert egyrészt nem tartozik képzőművészeti tevékenysége körébe, másrészt Hrenkó Pál említett munkája alapos elemzést nyújt a térképről. Az album 1983-ban az Állami Könyvterjesztő Vállalat Reprint sorozatában ismét megjelent. [54] Az 1930-as évek tudományos antikvárusai által könyvaukciókon eladott Szerelmey-féle albumok révén azonban esetleg a mai napig található magántulajdonban egy-egy eredeti példány. Befejezésül meg kell még említeni a Császár Ferenc által magyarázó szöveggel kísért Vágvölgyi hét tájkép című albumot. Képeit Practer 1845-ben Szerelmey (ekkor még Szerelmes) intézetében litografálta. Szövegrésze csak 1855-ben készült el, így a megjelenés ideje eltolódott egy évtizeddel. CHARIVARI 18. századba visszanyúló angliai előzmények után a múlt század polgári társadalmának egyik tipikus termékeként jelent meg és terjedt el az élclap, elsősorban két francia minta, a Caricatur (1830) és a Charivari (1832) hatására. Mellettük az 1841-ben alapított londoni Punchot, illetve az 1844-től megjelenő müncheni Fliegende Blättert kell kiemelni, melyek — az említett francia lapokkal együtt — meghatározó szerepet játszottak a csak szórványos előzményekkel rendelkező magyar élclap és karikatúraművészet fejlődésében. Nálunk maga a „karikatúra" szó is viszonylag későn, a 19. század elején vált elterjedt fogalommá. Irodalmunkban a humor, az éle hosszú ideig kizárólag járulékos elemként fordult elő, többnyire szépirodalmi lapok tárcarovataiban. E téren kezdetleges szárnypróbálgatásoknak tekinthetők az 1803-ban a német Eipeldauer 's Briefe mintájára Hartleben Adolf által kiadott Tudós palóc krónikaszerű, durva levelei. A karikatúrarajznak szintén nem voltak nagy hagyományai Magyarországon, a gyér termésből a kuruc háborúk és az 1790—91-es országgyűlés idején készült gúnyképek említésre méltók. Ez utóbbitól kezdve lassanként kezdtek elszaporodni az országgyűlési karikatúrák, az ún. pasquillusok. A politikai karikatúra elterjedésének feltételeit végül az 1840-es évek feszült légköre teremtette meg, és csak a forradalom győzelme után megvalósult sajtószabadság tette lehetővé, hogy ennek az aktuálissá vált műfajnak önálló fóruma is legyen. [55] A francia mintára létrehozott első magyar nyelvű élclap, a Charivari, Dongó alcímmel Lauka Gusztáv és Szerelmey Miklós szerkesztésében, illetve kiadásában jelent meg 1848-ban. Dauka és Szerelmey már korábban is próbálkozott élclap kiadatásával, kísérleteik azonban a cenzúra miatt kudarcba fulladtak. A megvalósult Charivari mutatványszáma június 15-én, további 25 száma július 1-től szeptember 21-ig jelent meg hetenként kétszer, négy nagy újságoldalon. Augusztus 5-től azonban már Lukács László kiadásában látott napvilágot. A lap írógárdáját Lauka, a közismert költő és humorista baráti köréből toborozta. Köztük található Tompa Mihály, Vajda János, Lisznyai Kálmán, valamint a népszerű anekdotaíró, Bernát Gáspár és a későbbi drámaíró, Dobsa Lajos. Név nélkül megjelent írásaik többféle műfajt öleltek fel. Versek, elbeszélések, kül- és belpolitikai hírek, vezércikkek, tréfás hírmagyarázatok keveredtek egymással, az élclap jellegét tekintve sokszor ide nem illően. Ezt az újság úttörő jellege és differenciálatlan olvasóközönsége magyarázza. A szövegrészt Szerelmey egész oldalas karikatúrái egészítették ki a harmadik oldalon. A cikkek és a gúnyrajzok, hatásos fegyverként a reakció és a táblabíró világ ellen, egységes és következetes álláspontot képviseltek a forradalom liberális és demokratikus eszméi mellett. A dinadó francia „charivari", vagyis „macskazene" szó csúfolódó utcai demonstrációra utalva a radikális fiatalság harci módszerét jelzi. Szerelmeinek korábbi önálló karikatúráiról nem tudunk, valószínűleg csak a Charivari számára készített társadalmi és politikai torzképeket. Ez utóbbiak a feudális társadalmi rend és az idegen elnyomó hatalom ellen irányultak, de kifigurázták a nemzeti mozgolódások felbujtóit, az országgyűlési pártharcokat, a Jellasics elleni hadviselést, a pecsovicsokat és a Batthyány-kormány tagjait egyaránt. Az aktuális társadalmi-politikai kérdések felvetése mellett Szerelmey néhány lapján megpróbálkozott egyfajta nemesi típus jellegzetesen magyar vonásainak megfogalmazásával is, de a nemzeti sajátosságokat igazán tükröző élének, karikatiírának magyaros útra térésével még várni kellett. Szerelmey, aki e téren csak az első lépéseket tette meg, nemigen támaszkodhatott hazai előképre, bár a gúnyképek ekkor már széles körben kezdtek elterjedni a magyar fővárosban. Készítői (Grimm Vince, Andrássy 13. ,,Minister barátom van szerencsém bemutatni . . ." 14. Daumier . ..Kedvesem, bemutatom Önnek . . ."