MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 35. ÉVFOLYAM (1986)

1986 / 3-4. sz. - TANULMÁNYOK - SZVOBODA D. GABRIELLA: A budapesti falképfestészet vázlatos áttekintése 1863-tól 1903-ig

talmas, komoly kompozíció, frissítőbe majdnem túl komoly. Én legalább Attila szigorú pillantása alatt a lantosok harcdalain elme­rengő aggastyánokkal és komor római követekkel szemben, tudom nem mernék limonádét parancsolni, . . . legalább is ártánysódart és bikavért rendelnék frissítőül." Alkalmi kiállításról (A Képzőművé­szeti Társulat csarnokában) 1867, in Keleti, i. m. 236. 37 „Könnyű vérű freskó, egy meglehetősen modern szellemű carousselre emlékeztet." (Keleti uo.) Wagner színezését túl halvány­nak tartották. (Politikai Hetilap, 1865. november 6. 245.) Henszl­mann Imrének viszont Wagner tetszett: A Pestvárosi Vigadó. Redoute épület, in: OMKT Évkönyve 1865/66, Pest 1867. Wagner falképét a Franklin Társulat kiadta Nemzeti Nagy Képes Naptárá­ban 1875-ben. A képet közli VII. 1875, 678. 38 A mese téma Vigadóba kerülésének történetét maga Ipolyi mondta el az OMKT 1885. évi március 8-i közgyűlésén. Ipolyi Arnold elnöki megnyitó beszéde. In: Az OMKT közleményei 1885. évre. 17. szám, Budapest 1886, 22. Ő maga indította el azt a közkeletű téve­dést, hogy az ötletet Moritz von Schwind A szép Meluzina és Raimon­din akvarell-sorozata adta. E feltevést Ybl is közli, bár már ő is meg­jegyzi (i. m. 96.), hogy Schwind sorozata 1868 —69-ből való, tehát évekkel későbbi. Viszont a dolognak mégis van valami magja. Schwind 1832 —36-ban festett freskóciklust a müncheni Rezidenciá­ba, Tieck Phantasusát illusztrálva ismert mesék, történetek egy-egy jelenetével. Ezek között volt egy Meluzina-jelenet is (Gerhard Pom­meranz-Liedtke: Moritz von Schwind: Maler und Poet. Leipzig 1974.). Továbbá a bécsi Opera­ foyerban lévő Schwind-lunetták (1864) is ad­hattak mintát a feladat megoldására. Lotz sorozatából a Szerelmi álom-jelenet Tündér Ilona, Árgirus és a boszorkány alakjával­­ és Schwind Gluck: Armida című operájának illusztrációja Rinaldo, Ar­mida és a fúriák képével. Mindenesetre monumentális falképre fogal­mazott, egyetlen mesét több jelenetben illusztráló sorozat valószínű­leg Pesten valósult meg először. 39 Henszlmann i. m. 131. 40 Uo. 732. A lipcsei Zeitschrift für Bildende Kunstban (1866, 205.) megjelent Die Wandbilder der neuen Redeutengebau des Pest című cikkében — amely feltehetőleg Henszlmann írása — csakúgy, mint a Kunst 1866, 205. oldalon lévő E. H. jelű cikke. 41 Keleti i. m. 373. 4­2 Több hazai tervezett és megkezdett történelmi ciklus isme­retes, amelyek a magyar történelem folyamatát kívánták festmé­nyekben feldolgozni, de egy sem nyert befejezést. Ilyen volt Orlai Petrics Soma (Keserű Katalin: Orlai Petrics Soma. Budapest 1984. 32.) és Than Mór terve (Wilhelm, i. m. 1953. 7. és 27.). Kiss Bálint 1847-ben 15 képből álló sorozatra készült, majd 1858-ban 21 képből álló sorozatot kezdett festeni megrendelésre, amit litog­rafáltaim is akart. A sorozathoz 12 vázlat készült el. (Zádor Anna: Kiss Bálint 1802 — 1868. A Magyar Művészettörténeti Munkaközös­ség Évkönyve 1952, Budapest 1953, 39. és 41.) Kovács Mihály egy levelében olvasni, hogy történelmi sorozatot tervez (1852 és 1858 között), amelynek első darabja Dobozi-kompozíciója (Kovács Mihály önéletrajza. Magyar Nemzeti Galéria, Adattár, 20055/1978, idézi: Ludolnyi Gabriella: Kovács Mihály. Budapest, 1987), to­vábbá Sina Simon rendelt hat darabos történelmi sorozatot Bara­bás Miklóstól 1857-ben, amelyből csak a Lánchíd alapkőletétele valósult meg (Szvoboda D. Gabriella: Barabás Miklós. Budapest 1983, 73­)­ Székely Bertalant egész pályáján nem hagyta nyugodni egy „Magyar Panteon" terve, történelmi képek hosszú sorával (Doba János: Néhány gondolat Székely Bertalan történelmi értéke­léséről. Szabad Művészet, 1955, 398.). 43 Hofmann, Werner: Das irdische Paradies. Kunst im neun­zehnten Jahrhundert. München i960. 44 Sinkó Katalin: A bécsi akadémia hatása a magyar festé­szetre 1830 — 1870. (Doktori disszertáció) Budapest 1983, 95. 45 A Magyar Nemzeti Múzeum díszlépcsőházában Lotztól, a mennyezeten, a centrumban a Képzelet (Phantasia) géniusza, kö­rülötte négy sarokképen a Szép iránti lelkesedés, az Ihlettség, a Szemlélődés, a Hagyomány. A kétoldalt elhelyezkedő fekvő tégla­lap alakú képeken a Tudományok összessége, és minden Művészet jelképes alakjai csoportosulnak. Az oldalfalakon fent körben meg­szakítás nélkül egymásba folyó 27 jelenet közül Lotztól: A hunok ki­rajzása Ázsiából; Magyarok az őshazában a táltos regéit hallgatják Attila birodalmáról; Magyarok indulása az új hazába; Megérkezés az új hazába; A vérszerződés; Az alpári csata; Árpád a legyőzött fejedelmek hódolatát fogadja; Az ősmagyarok áldozatai; A keresz­ténység első kihirdetése; Thantól: Géza földművelésre tanítja népét; Vajk megkeresztelése; I. István iskolákat alapít; I. Béla átveszi a bányák aranyából vert pénzt; Szent László átveszi a keresztes hadak fővezérségének kardját; Könyves Kálmán betiltja a boszorkány­égetést; III. Béla bevezeti az írásbeliséget; II. Endre aláírja az Aranybullát; IV. Béla újjáépíti az országot; Nagy Lajos tettei a szellemi és anyagi művelődés érdekében; Hunyadi János fogadja a pápától kapott arany keresztet; Mátyás könyvtárában, tudósai körében; Nádasdy Ferenc pártfogásába veszi Tinódyt; A nemzeti felkelések és hitviták kora: Werbőczy és Pázmány, Bethlen Gábor; Mária Terézia intézkedései; A Magyar Nemzeti Múzeum alapítása; Pannónia megkoszorúzza a Tudomány és a Művészet géniuszát; A Kiegyezés. Az oldalfalakon, a lépcsőfordulónál és a bejáratnál: öt erényalak: az Anyagi jólét, a Szellemi jólét; a Műveltség diadala; a Jövőbe vetett hit; a Honszeretet. (Ybl i. m. A Nemzeti Múzeum falfestményei című fejezet, XI3.; Wilhelm, i. m. 1953, 31—35-i­­d­­r. Lotz Károly múzeumi falfestményei. VUI 1876, 6., 230, 806.) A kifestés levéltári anyagát közli: Sprenger Mária: A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának díszítése. MÉ 1958, VIII. 2 — 3. sz. 206. 46 Zádor Anna: Pollack Mihály. Budapest 1960, 351. 47 A Nemzeti Múzeumi falfestményekről Keleti i. m. 318, idézi: Ybl i. m. il., Wilhelmb­uo. A kifestés több mint egy évtizedig elhú­zódott, így az anyagi terhek nagy részét végül is a magyar kormány­szervek viselték. 48 Az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács a kor művé­szeti életének fontos koordináló szerve művészekből és műértőkből alakult. Célja: a képzőművészeti viszonyok állandó szemmeltartá­sával a vallás és közoktatási minisztert a képző- és iparművészeti ügyek igazgatásában, és általában a magyar kormányt ilyen kér­désben véleménnyel és javaslatokkal támogatni. Feladata: véle­ményadás állami megbízásokban, pályázatokban, a kortárs művé­szektől vásárlásnál, ösztöndíjazásnál, művészeti vállalatok támoga­tása, oktatás, az alsóbb iskolák ellátása képes iskolakönyvekkel­falitáblákkal, múzeumi ügyek általános kérdései. Szakosztályok: festő, szobrász, iparművész, építő. Témánk szempontjából döntő fontosságú intézmény volt. (A Magyar Országos Képzőművészeti Tanács szervezete és működési szabályzata. Budapest 1902). 49 Azon vázlatok magyarázata, melyeket Than Mór és Lotz Károly festészek állami megbízás folytán a Múzeum lépcsőházába készítendő falfestményekhez terveztek. (Műcsarnok, 1868. V. 6. 34 — 36.) Hasonló szöveges leírásokra a kortárs grafikai műveknél van párhuzam, ahol vagy az allegorikus, aktualizálható tartalom bonyolultsága veszélyezteti a befogadást, vagy hiányos történeti ismereteket feltételezve, ismeretterjesztő jelleggel szükséges a szö­veg. (Basics Beatrix: Weber Henrik. Sajtó alatt.) Hasonló írott, megjelentetett programmal több nagyszabású barokk falképnél találkozhatunk. 50 Handik Péter: Osztrák állampatriotizmus a hódító naciona­lizmus korában. Világosság, 1978. ;III., 151. 51 Pulszky Ferenc: Eszmék Magyarország története philo­sophiájához. Budapest 1880. II. kiadás, I. kiadás: 1838—39.; Salamon Ferenc: A nemzeti múzeum falképei és az ősi magyar jellem. A Hon, 1876. 52 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. In: Magyarország törté­nete 1867 — 1918. Budapest 1934. I. kötet 53 A program titokzatossága, szimbolizmusa, nemzetfelfogása a szabadkőműves Pulszky Ferenc közreműködésére enged követ­keztetni. Eötvös 1865-ben kidolgozott programjával abban a tekin­tetben egyezik, hogy művelődéstörténeti szemlélettel közelít a tör­ténelemhez. A kiválasztott jelenetek erősen eltérnek. 54 Ybl i. m. 115.; A horizontális összefüggésekre már Wilhelmb (i. m. 1953.) is felfigyelt, a vertikális kapcsolatokra Sinkó Katalin utalt (lásd:Művészettörténeti Értesítő XXXV., 1986/3-4.) 55 Cornelius magyarországi hatásáról: Ormós Zsigmond: Corne­lius. Pest 1857. (Akadémiai székfoglaló) 56 Ki­litschka i. m. 16, 18, 19, 20, 21. tábla 57 A magyar történeti képanyag kidolgozásának feladatát nagyban segítette a sokszorosított grafika, a sajtóillusztráció, így Kisfaludy Károly Aurórája, ahol „szinte észrevétlenül vetették meg a magyar történelmi festészet alapját". (Vayerné Zibolen Ágnes: Kisfaludy az Auróra képszerkesztője és illusztrátora. Művészet­történeti Értesítő XVI., 1967, 151. és 173.) Sokat emlegetjük e tekintetben Peter Nepomuk Johann Geiger (1805 — 1880) bécsi mester többször megjelent nagy hatású illusztráció-sorozatát. A negy­venes-ötvenes években ezzel foglalkozik a Pesti Műegylet ajándék­mailapjainak nagy része, majd a hatvanas években az Ország Tükre, a Napkelet, a Családi Kör című lap. 58 Lechner Jenő: A Magyar Nemzeti Múzeum. Budapest 1927., Ybl i. m. 116. 59 Ipolyi Arnold megnyitó beszéde az 1884. március 9-i köz­gyűlésen. In: Az OMKT közleményei az 1884. évre. 11. szám, Budapest 1885. 2. 60 .,. . . vájjon csupán és pusztán csak művészetet akarunk-e létesíteni Magyarországon, úgy amint azt a külföld műiskoláiban és életében találjuk . . . vagy pedig ezen túl áll-e még magasabb fel­adat előttünk, hogy a külföldi művirágzás és fejlődés alapján föl­emelkedve, e művészetet, úgy mint más népek műfejlődésök legma­gasabb fokán, saját vérünkké és húsunkká, nemzetivé és magyarrá akarjuk tenni . . . mellyel. . . belépünk a világ egyéb művelt népei szellemvilágának bármely szerény mértékben gyarapítására, és ezzel nemzeti individualitásunknak érvényesítésére . . . kik mint el­szakadott ága nemünknek egyedül és részvét nélkül állunk . . . ide­genszerű elemekkel nemcsak körülvéve, hanem immár túl szaturálva, és hogy nemcsak tengve nemzeti egyediségünket és létünket fenn­tartsuk, hanem államilag és a társadalomban, az irodalomban, tudo­mányban és a művészetben is érvényesítsük — a­mi nélkül nincs nemzet és nincs nép, mely e névre méltó volna,... A csekélyebb hiba . . . rosszhiszemű fitymálása a hazainak és pöffeszkedés az idegenszerűvel, a kozmopolitizmussal, veszedelmes lehet, a nemzet­ben hanyatlást és pusztulást idézhet elő." Ipolyi Arnold megnyitó beszéde az 1885. március 8-i közgyűlésen. In: Az OMKT Közlemé­nyei 1885. évre. 12. szám, Budapest 1886, 14. 61 Hans Michael Crass: Bibliotheksbauten des 19. Jahrhunderts 167

Next