MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 35. ÉVFOLYAM (1986)

1986 / 3-4. sz. - TANULMÁNYOK - SZVOBODA D. GABRIELLA: A budapesti falképfestészet vázlatos áttekintése 1863-tól 1903-ig

hazai művészi erőket, sőt, ha jól van értesülve a Tanács, magánúton, már a Dalszínház kidíszítésénél is idegen erő bízatott meg, azon tiszteletteljes javaslatot terjeszti nagyméltóságod elé... e nagy nyilvános épület beldíszítésének terveztetésére hazai erők szólíttas­sanak fel, és úgy a szobrászati, mint a festészeti rész tisztán hazai erők által hajtassanak végre". 1878. október 16. OL, Miniszterel­nökségi iratok, K/26­24/1879. 85 A magyar művészek megbízatása érdekében komoly kam­pány bontakozott ki. Az említetteken kívül a VKM (1879) és Buda­pest főváros is felirattal fordult a miniszterelnökökhöz ez ügyben. Irataik: OL Miniszterelnökségi iratok, K26 243, 434, 2248/1879; 1290/1880; valamint a Fővárosi Levéltár (FL), Közmunkák Tanácsa irattára: 2750/1881, kmt. sz. 144/1881; 69/1882. Podmaniczky vála­sza Tisza 1879. január 14-i leiratára a Dalszínház építési bizottsága nevében: ,,. . . az építési bizottság elvül tűzte ki magának, hogy bármely munkát csakis hazai iparosok, vállalkozók és művek által eszközöltessenek. Ehhez az elvhez hű maradt és hű fog maradni." (1879. január 31.) Az OMKT kérvénye: 1881. december 28. OL­ME K/26/1514 1881/4046 86 Monumentális festészetünkről. (Lötz Károly operaházi, freskói.) Keleti i. m. 356. 87 Ybl i. m. 483. lapján közli Lötz és Than megbízásának szöve­gét, amely a nézőtér programját tartalmazza. Ettől némi eltérés tapasztalható a kivitelezett falképeken. A megbízás keltezése: 1882. június 3-a. Vastagh Györgynek a foyer-ra vonatkozó szerződése a következő: Magyar Kir. Dalszínház építési bizottsága (136. sz. 1882) T. sz. Vastagh György akadémiai festész úrnak (Budapesten). A m. k. Dalműház építési bizottsága i. é. 120. sz. a. hozott határo­zatával a társalgó (foyer) mennyezetének műfestészeti munkálatai­nak eszközlésével t. cz. Uraságodat megbízván van szerencsém a megállapított feltételeket szíves hozzájárulás végett ezennel kö­zölni. Az eszközlendő munkák: 1. A mennyezeten egy nagyobb és két kisebb mezőn Bacchus legendája. 2. A 12 kis boltív mezőn vonat­kozások Bacchus legendájára. Az összes festészeti munkák tempera festékkel eszközlendők. A munkálatok után fizetendő tiszteletdíj a szükséges vázlatok, kartonok és a bevégzett festésért 6000 Ft, azaz hatezer forintban állapíttatott meg. A festési módozatokra nézve megállapíttatott, hogy a színvázlatok megállapításakor a megálla­pított díjösszeg 20 százaléka­ ja, azaz 1200 Ft, a kartonok elkészítése után 20%-ra a festés felének bevégeztével 30%, azaz 1000 Ft és a munka teljes eszközlésével az utolsó 30% utalványoztatik. Kelt Budapesten, 1882. nov. hó 4-én, Podmaniczky Frigyes s. k. elnök (Dr. Országh Sándor s. k.) Elfogadom Vastagh György s. k. (Az irat a család tulajdonában. Segítségüket ezúton köszönöm.) Vastagh György életrajza, Képzőművészeti Szemle, 1879, 75. 88 Friedrich Nietzsche: Die Geburt der Tragödie című 1871-ben megjelent művét már igen korán tanulmányozták Magyarországon. (Harrach József kritikája a Figyelőben, 1872 októberében, 473.) Péterffy Jenő tanulmánya e tárgyban 1885-ben jelent meg. (Lengyel Béla: Nietzsche magyar utókora. Budapest 1938.) Nietzsche hatá­sára a korabeli magyar szellemi életben Németh G. Béla hívta fel a figyelmet. 89 A párizsi és a bécsi Opera kifestése kétségkívül hatott a pestire, az iniciátor minden bizonnyal ismerte mindkét programot. (A párizsi program leírása: Charles Nattier: Le nouvel Opéra, Paris 1875.) A megfestett jelenetek összevetésekor megállapítható, hogy elsősorban a párizsi program volt az irányadó, amit több azonosság bizonyít, de főleg a megközelítés szelleme rokon. Párizsban az egész európai kultúra és civilizáció képi megjelenítésére vállalkoztak, a zenei vonatkozások előtérbe állításával, mitológiai és allegorikus jelenetek által. A program vezérgondolata tisztelgés a művészetnek és a zenének, a főszereplő Apollón. Az ő alakja jelenik meg az Opera tetején T. Maillot közismert szobrában. Bécsben a kifestés vezér­gondolata a zene varázslatos hatalma, melyet elsősorban két zene­mű (Mozart: A varázsfuvola és Gluck: Orpheusz és Euridiké) jele­neteivel kívántak illusztrálni. A bécsi program főszereplője Orpheusz. Bár a bécsi és a pesti vezérgondolat nagyjából azonos, mégis tar­talmi összefüggés nincs, inkább esetleges és formai kapcsolatokat fedezhetünk fel. (Werner Kitlitschka: Die Bildungsstattung. In: Das Wiener Opernhaus, 311.; Die Wiener Ringstrasse, Bild einer Epoche. Bd. VIII/1. Wiesbaden 1972.) Azt megállapíthatjuk, hogy Apollón és Dionüszosz filozofikus szembeállításának Bécsben és Párizsban nyoma sincs (Nietzsche szellemében még nem is lehet). A pesti program mindkét elődjénél összefogottabb, egységesebb, a következetesen végigvitt vezérgondolat következtében. 90 A szobrászati dísz domináns eleme Stróbl Alajos Liszt Fe­rencet és Erkel Ferencet ábrázoló mészkőszobra, valamint az elő­csarnok domborművei, amelyek magyar zeneszerzők profilját áb­rázolják. 91 Olga Macková: Die Sammlung der tschechischen Malerei des 19. Jahrhunderts, (katalógus) Prága 1980, 21. A prágai Nemzeti Színház kifestése nemzeties tematikájú, az építésével kapcsolatban kibontakozó nemzeti mozgalomról: Josef Mackov és Oscar T­auber írása az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben. Budapest 1896. Csehország, II. rész, 190, 384. 92 Lötz kupolájának rokonai leginkább Párizsban találhatók meg, így pl. az operai nézőtér egyik kupolája, Jules Eugen Lenepveau (1819 — 1898) munkája, amelynek tárgya a Napszakok váltakozása. A lebegő, muzsikáló allegorikus alakok a napot és a holdat állítják ellentétbe, kétoldalt az alkony és a hajnal. A szalonban Felix Barrias (1822 — 1907) festett hasonló felfogású mennyezetet, az Olümposz isteneivel. A Théâtre Lirique nézőterének mennyezetén M. T. Maillot által festett mitologikus kompozíció (1850-es év), /18../, ahol a Muzsika géniusza áll, a múzsáktól és Apollontól védelmezve. Feltételezhetően a nem sokkal egymás után készült kupolák eseté­ben nem közvetlen átvételről kell beszélnünk, hanem inkább újfent a stílus által megkívánt klasszikus előképek — ez esetben reprezen­tatív barokk kupolák — azonos módon való követéséről. (Naltier i. m.; Felix Narjoux: Paris monuments élevés par la ville 1850— 1880. Paris 1882.; Charles Saunier: La peinture au XIXe siècle. Paris, é. n.) 93 Than stílusáról: 1881 tavaszi kiállítás. Képzőművészeti Szemle, 1881. 58. 1. április 5. 94 Szvoboda D. Gabriella: Az Operaház díszítményei. Bp. 1987. Lásd még: MNG Grafikai Osztály 1915 — 880-838 és 1915 — 1802 — 1860. szám alatti vázlatokat. 95 A megnyitáskor a VU hosszan ismertette az építkezés és a belső díszítés történetét. 1884. 616. 96 Ipolyi Arnold elnöki megnyitó beszéde. Az 1884. március 9-i és az 1885. március 8-i közgyűlésen. Az OMKT 1885. és 1886. közleményei. Ampleos: Ipolyi az Operáról. Budapesti Szemle, 1884, XXXVIII. 447 -455-97 .,Nem túlságos követelés­e művészeinktől azt kívánni, hogy ketten-hárman ők maguk végezték legyen ad­ hoc, rögtönözve az operafestmények alkalmából a magyar mitológiai rendszer megálla­pításának s gyümölcsözővé tételének nagy munkáját, mely a Magyar Mithológia c. könyv megjelenéséig senkinek, az azóta lefolyt 30 év alatt az összes hazai tudománynak és irodalomnak sem sikerült." Keleti i. m. 363. 98 Viták e tekintetben más téren is voltak. Feszty Árpád Vörös­marty Csongor és Tündéjét akarta megfesteni a büfébe, de a bizott­ság az antik mitológiai tematikával nem érezte összeegyeztethető­nek a költeményt. (VUI, 1884, 177.) Az idő és pénzhiány mellett ugyanez okból hiúsulhatott meg Keleti magyar tárgyú tájképeinek megfestése is, amelyet a bécsi Opera császári és császárnői szalonjá­nak mintájára képzeltek. 99 VUI, 1884, 638. 100 Az Akadémia dísztermének két végében a szembenálló karzati falakon egy-egy triptichon Lotz Károlytól. A dunai falon (1887—88): Könyves Kálmán, Szent István, Nagy Lajos. István előtt térdel fia, körülöttük főpapok, szerzetesek (Walter és Henrik pannonhalmi magiszterek, Hartwik püspök), Kálmán mellett a pogányságot, a boszorkányüldözést képviselő alakok, valamint Bol­dog Margit, Rogerius, Temesvári Pelbárt, Nagy Lajos olasz építésze, festőművész, papok, szerzetesek veszik körül, középen áll Szent László lovasszobra. Konkrét személy: Toldi Miklós, Julianus barát, Anonymus, Thuróczi, Spalatoi Tamás. A másik oldalon 1 1891): Mátyás király és a barokk századok. Mátyás körül: Bonfini, Filippino Lippi, Carbo, Galeotto Marzio, Petrus Ransanus; a másik oldalon: Veréb László, Hess András, Vitéz János, Janus Pannonius, Bakócz Tamás, Apor Péter, Beythe István. A bal oldali képrészlet közép­pontja Pázmány Péter, Károli Gáspár, Apáczai Csere János, Bethlen Gábor, Lorántffy Zsuzsanna, Kemény János, Heltai Gáspár, Telegdi Miklós, Káldi György, Verbőczy István, Forgách Ferenc, Istvánffy János, Verancsics Antal, Szenczi Molnár Albert, Dávid Ferenc, Erdősy Sylvester János, Gelei Katona István, Alvinczy Péter, Czeglédy János. A jobb oldali kép közepén: Zrínyi Miklós a költő, Balassi Bálint, Tinódy Lantos Sebestyén, Haller János, Listius László, Ilosvay Selymes Péter, Rozsnyay Dávid, Széchy Mária, Gyöngyösi István, II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen, Rimay János, Faludy Ferenc, egy török, Sztáray Mihály, Felvinczy Sándor, Pekry Lőrincné. (Az oldalfalakra tervezett további falképek Szé­chenyivel és Kossuthtal nem valósultak meg.) A kazettás mennyeze­ten két nyolcszögű mezőben a Tudomány és a Költészet allegóriája, mellettük két-két chiaroschuro nőalak. Az ablakok fölötti lunettá­ban: Természettudomány, mellékalakjai: Kémia, Fizika, Mennyi­ségtan, mellékalakjai: Csillagászatot jelképező gömb, Földrajz Szépirodalom, mellékalakjai: Dráma, Líra, Történelem, mellék­alakjai: Archaeológia, Filológia, Jog- és Államtudomány, mellék­alakjai: Oklevéltár, Szónoklattan, az Akadémia osztályainak meg­felelően. A programot először Divald Kornél közölte. Az Akadémia palotája és gyűjteményei. Budapest 1917. (magyarázó kalauz) mun­kájában, Dr. Peregrinyi János után, aki Lotz jegyzetei alapján ha­tározta meg a Lotz-kartonokat, amikor azok a Szépművészeti Múzeumba kerültek, ahonnan később a Magyar Nemzeti Galériába jutottak­­. Ezen kívül Peregrinyi felhasználta A díszterem falfest­ményei (Akadémiai Értesítő, 1892, 263—266.) forrást. 101 Divald Kornél i. m. 39. 102 Eötvös programját (Politikai Hetilap, 1865. december 11., 301.) a Képzőművészeti Társulat mint a hazai művészet emanci­pációjának első nyilvános tényét üdvözli. Köszöni Eötvösnek, hogy a hazai művészet ügyét mellőzhetetlen közügynek nyilatkoztatta. (uo. december 18., 317.) Horváth Mihály a díszítés tervét, amelyet Eötvös megbízásából Skalnitzky Antal készített, 1873. I. 27-én mutatta be. Ugyanekkor alakult meg a kifestéssel foglalkozó bizott­ság is. (Akadémiai Értesítő, 1873. 1.27,38.) A 60-as évek végén az idegen művészek megbízása miatt a közérdeklődés az Akadémia 169

Next