MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 46. ÉVFOLYAM (1997)
1997 / 1-2. sz. - TANULMÁNY - SISA JÓZSEF: A csákvári Eszterházy-kastély
MARDL MütyöA TANULMÁNY A CSÁKVÁRI ESTERHÁZY-KASTÉLY Magyar kastélyok sorában a legnagyobbak és legjelentősebbek közé tartozik az egykori Esterházy-kastély a Fejér megyei Csákváron. Építésének szövevényes története körvonalaiban már régóta ismert volt,[1] de az alapadatok hitelességét publikált levéltári forrás eddig még nem igazolta, s az épület létrejöttének izgalmas részleteit végképp az ismeretlenség homálya fedte. Az utolsó fél évszázad reménybeli kutatóit elijeszthette az a hiedelem, hogy a csákvári kastélyra vonatkozó levéltári anyag a második világháború után teljesen elpusztult.(2] Szerencsére a valóság másként fest: ha történhetett is valamenynyi pusztulás, az Esterházyak csákvári és tatai levéltárának a Magyar Országos Levéltárban őrzött terjedelmes állagai igen bőséges adatanyagot szolgáltatnak a kastélyépületről. Ennek alapján kialakulásának története, a különböző korszakokban létező állapota hitelesen és nagy részletességgel megrajzolható. A kezdetek Csákvár, ez a Vértes délkeleti nyúlványánál sík vidéken elterülő, száraz klímájú település még a török hódoltság idején került az Esterházyak birtokába.[3] Esterházy Miklós (1582-1645), a család tüneményes felemelkedését megalapozó „szenvedélyes jószágszerző" jutott hozzá oly módon, hogy 1638-ban a Csákvárt is magában foglaló gesztesi uradalom tulajdonosát, özvegy Thurzó Imréné Nyáry Krisztinát vette feleségül. Mint a török hódoltsági terület peremvidékére eső, hadjáratok sújtotta terület szinte teljesen lakatlan volt, az ekkor készült összeírások mindössze egy-két portát tartottak itt számon.[4] A nádori méltóságra és a Galánthai előnévvel grófi rangra emelt Esterházy Miklós méltó utóda volt fia, Pál (1635-1713), aki a nádori cím mellé a hercegi rangot is megszerezte. A csákvári uradalom azonban birtokcsere útján tőle Ferenc öccséhez (1641-1685), az Esterházy család ún. fraknói ifjabb, vagy grófi ágának megalapítójához került. Esterházy Ferenc fia, Antal (1690-1722) - az Esterházy családban példátlan módon a Habsburg hatalom ellen szegülve -Rákóczi mellé állt, így csákvári birtokát bátyja, Ferenc (1683-1754) szerezte meg. Tőle fia, Miklós örökölte, aki véglegesen az 1762-ben a két öccsével kötött családi egyezség nyomán tekinthette magát a tatai és gesztesi uradalom birtokosának. Ekkorra Csákvár már jócskán benépesült sok dunántúli faluval ellentétben nem szervezett telepítés útján, hanem a jelek szerint jórészt a korábbi lakók visszatérésével. Ennek megfelelően a század közepén már több mint 300 családot számláló település lakóinak többsége magyar, és vallására nézve katolikus. Minthogy Gesztesvár már a 17. században lakhatatlanná vált, az uradalom központja Csákvár lett. A település életében így nagy szerep jutott az Esterházy családnak, attól függetlenül, hogy a több ágra bomló, vagy éppen egyes ágaiban kihaló család tagjai a gesztesi uradalmon kívül éppen birtokolták-e a további nagy dunántúli (tatai, pápa-ugodi) Esterházy-uradalmakat. A barokk kastély Esterházy Miklós (1711-1765), mint a család tagjai közül annyian, magas hivatalokat töltött be: a Habsburg Birodalmat többek közt a Németalföldön, Angliában, Franciaországban képviselte nagykövetként, továbbá koronaőr volt. A gesztesi mellett 1762-től birtokolta a tatai uradalmat is, és őt tekintik a család tatai alága megalapítójának. 1. Az első urasági ház (a mai kastély balszárnya) a mellékudvar felől 2. A tervezett kastély helyszínrajza. 1779 (Fotó Szilágyi Edit, 1994) (S 69. No. 3., részlet) 1