MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 50. ÉVFOLYAM (2001)
2001 / 1-2. sz. - KUTATÁS - RÉVÉSZ EMESE: Képi elbeszélés és popularizálódás az 1850 és 1870 közötti sajtóban megjelent történeti képek példáján
rom eseménynek (koronázás, a pogány Gyula lázadása, Vatha lázadása), tágabb összefüggésben pedig a jelenig meghatározó forrása minden ezt követőnek. Hasonló világos szerkezetű lineáris összefüggések az István királyságát követő jeleneteket már nem jellemzi. Az epizódok közötti további kapcsolatokat, kauzális összefüggéseket, ismétlődő szereplőket a képi megfelelések helyett már sokkal inkább a történeti háttértudás teszi világossá.^] A sorozat additív jellegű kronológiája mellett megfigyelhető a jeleneteknek az egész szerkezeten belüli képi és tartalmi megfeleltetése, amely visszatérő kompozíciói és archetipikus szituációi révén a lineárisan haladó történelmi idő ciklikus tagolását érzékelteti. A nyitó jelenetsor nagyrészt tartalmazza azokat a képtípusokat, tartalmi elemeket és narratív szituációkat amelyekből Geiger ezt követően is építkezik. A Vérszerződés centrális, a középső szimmetriatengelyre szervezett szövetségjelenete visszatér az Aranybulla-kompozícióban, képi eszközökkel is kihangsúlyozva az ősi konstitúció és a köznemesség előjogait biztosító alkotmány közti szoros összefüggést. A Honfoglalás képi és tartalmi párhuzama a ciklus másik földfoglalási jelenete amelyen a Horvát követek hódolnak Kálmán király előtt: mindkettő példa arra, hogy a magyarok furfanggal-ésszel, ügyes diplomáciával is képesek voltak birodalmuk növelésére. A Pozsonyi ütközet fordított előjelű analógiája Szent László harca a kun vitézzel és a Morvamezei ütközet. A 10. századi ütközet Árpád fia, Zoltán fejedelem és Luitpold bajor herceg között zajlik. Bár Wenzel kísérő szövege szerint a magyarok a támadó németekkel szemben „önmegtartásukért harcoltak", Geiger ábrázolása Zoltán seregét a kereszt jelének támadó barbár hordaként jeleníti meg. Míg ezen a csataképen a német seregek balról - a képsíkon értelmezve nyugatról - érkeznek, addig Szent László harcán a magyar király vagy a Morvamezei ütközeten a Habsburgok segítségére siető IV. Kun László már a „keresztény nyugat" oldalán küzd a barbár, keleti kunokkal illetve a támadó csehekkel.[43] Szent István alakját három jelenetben is bemutatja Geiger. Mindhárom felépítése lényegében azonos: olyan hierarchikusan szervezett, statikus kompozíció, amely - megfelelően a ceremóniaképek képi hagyományainak - világos hatalmi viszonyokat, a hatalom tekintélyét sugározza. István király országépítő, hagyományteremtő tevékenysége tehát képileg háromszoros megerősítést nyer. A sorozaton belül egyedüli képi megfelelőjét Szent László és a keresztesek követeinek jelenetében találjuk meg. Geiger tehát képi eszközökkel is hangsúlyozza az országalapító Szent István és a - Wenzel megfogalmazása szerint -„Magyarországnak belnyugalmát és küldékességét" biztosító Szent László közti párhuzamot, közvetlen képi kapcsolatot teremtve a keresztény hitre tért, ellenségeinek nagylelkűen megbocsátó István és az elődjét szentté avató, a pápa követei által a keresztes hadak vezetésére felkért másik szent királyunk, László között. Vahot Imre az általa szerkesztett Napkelet éves jutalomképeiként, 1857 és 1860 között kiadott négy történeti képet utólag gyűjti össze „Magyar Történeti Képcsarnok" címen a képmagyarázatokat tartalmazó, 1860-ban megjelent könyvében. [44] Az ezen a címen ciklussá szervezett négy kép a magyar történelem egymással csak részben összefüggő jeleneteit mutatja be. A Hunyadiház diadalünnepe és a Mátyás az igazságos ugyanazon család tetteihez kötődik, a két epizód időben egymást követő, az elsőn még gyermekként feltűnő Mátyást a következő jelenetben már uralkodóként láthatjuk viszont. Báthori István bevonulását már nem a történeti események menete, hanem a nyitóképpel megegyező tárgyválasztás és 1. Johann Nepomuk Geiger nyomán: Szent István megkoronáztatása. Fametszet. Böngérfi János: Szent István, a magyarok első királyának érdekes históriája. Budapest 1894, 5. 2. Johann Nepomuk Geiger: Az Aranybulla kihirdetése, kőrajz. Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, Itsz. 10.378 151