MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 51. ÉVFOLYAM (2002)
2002 / 3-4. sz. - VITA - GRESKÓ JUDIT: " Egy konzervatív a modernekért : Majakovszky Pál (1871-1935) 19. századi rajzgyűjteménye " című PhD-értekezésének vitája
ja, egy kiemelkedő műgyűjtő munkásságát, párhuzamait és baráti körét mutatja be. Igen takarékos módon 50 oldal tanulmány foglalkozik kitűzött témájával, majd mintegy negyven oldalnyi kiadott és kiadatlan forrásanyagot sorakoztat fel a szerző érvei alátámasztására. Az igazi alátámasztás azonban maga az anyag, az európai rajzgyűjtemény Majovszky Páltól származó rajzainak bemutatása, amelyet a Tisztelt Jelölt nemzetek, iskolák szerint katalógus formájában adott közre, s a tételekhez illően felsorol és korrigál attribúciókat, és gazdag irodalmat ad. A Szépművészeti Múzeumban őrzött Majovszky Pál-adomány képezi vizsgálódásai tárgyát, az alapos körüljárás és méltatás a bizonyíték Majovszky Pál pályaképének tudománytörténeti jelentőségére. A valaha a Szépművészeti Múzeumban őrzött, 1957 óta a Magyar Nemzeti Galéria anyagát képező magyar mesterektől származott rajzokat csak a hagyaték tételes felsorolásában, illetve Rippl Rónai József művei esetében a tanulmányban is szerepelteti a szerző. Ha művéből majd könyv kerekedik, amit szívből remélek, akkor a magyar rajzokat is tételesen át kell tekintenie, hiszen közöttük Rippl Rónai rajzain kívül is több elsőrangú mű (például Strobentz Frigyes Háttal álló női és a kor több irányzatára figyelmet felhívó alkotás található. (Ezt különben egy lábjegyzetben a Tisztelt Jelölt is ígéri.) Majovszky Pál joggal gondolhatta, hogy a legjobb magyar rajzok a kortárs műtermekből is a Szépművészeti Múzeumba kerülhetnek, s ez így is volt, ha a rajzgyűjteményi leltári számokat 1909-1935 között átnézzük. A Tisztelt Jelölt joggal érezhette fő feladatának a külföldi műtárgyak áttekintését, hiszen itt nem egyedüli, de mindenképpen igen alapvető teljesítményt elemezhetett. Nagyon rokonszenves vonás dolgozatában az egyéb budapesti magángyűjteményekre való utalások rendje, az egykori gyűjtő különböző társadalmi réteghez köthető típusainak bemutatása. A dolgozat alapos jegyzetanyaga további búvárkodásra inti az olvasót több jelentős gyűjtő vonatkozásában. Kulcsember a tanulmányban a Szépművészeti Múzeum tisztviselői között Melier Simon, akivel a szerző korábban is foglalkozott, a minisztériumi tisztviselők közül pedig Geskó Judit forrásközlései és értékelése nyomán markánsabban, sokoldalúbban rajzolódik ki Koronghi Lippich Elek, korábban főleg a gödöllői művésztelep kapcsán idézett alakja. A Tisztelt Jelölt biztos kézzel használ a korról szóló történeti monográfiát (például Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917, Budapest 1979), az elődök gyűjtéstörténeteit (például Gombosi György, Petrovics Elek tanulmányai a Magyar Művészet című folyóiratban), idézi Géber Antal kéziratát (Magyar műgyűjtők 1970), valamint a Szépművészeti Múzeum idegen és magyar nyelven kiadott korábbi katalógusait (ezekben olykor saját magát is idéznie kell). Munkájának mégsem ez a része a legvonzóbb, a kort és hősét egyaránt méltóan és szépen értékelő momentum. Magam különös élvezettel olvastam, ízleltem Geskó Judit tanulmányában néhány kitűnően kiválasztott irodalmi idézetet a Nyugat íróitól, akik nagyon is odafigyeltek a kortárs európai képzőművészetre, jelesen azokra az irányzatokra és mesterekre, akikre Majovszky Pál is figyelt gyűjtéseiben. Babits Mihály Modern impreszszionisták tanulmányából lett mottó az első idézet a nagyvárosi Vénuszként ünnepelt modern művészetről. S még ha nem is hisszük el A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára nyomán a Tisztelt Jelöltnek, hogy 1895 előtt nem volt jelen az impresszionista szó, 1904 előtt az impresszionizmus kifejezés a magyar nyelvben (például Kiss József A Hét című folyóiratából Szalay Fruzsina vagy Justh Zsigmond írásaira halványan emlékezve), a Tisztelt Jelölt kitűnő találatának érezzük az idézetet, hasonlóképpen Kosztolányi Dezső Modern költők antológiájához írt bevezetőjét, mely először 1914-ben jelent meg Budapesten, de valóban 1913-ban íródott. A legközelebbi és legelegánsabb irodalmi idézet Geskó Judit tanulmányában Majovszky Pál a Az Est 1935. december 18-i számának 8. oldalán, melyet Szép Ernő írt. Ezt az írást a majdani Majovszky Pál-monográfiában a Tisztelt Jelölt teljes terjedelmében köteles közölni: »Szőke volt mint egy leány - írja Szép Ernő Majovszkyról -, hosszú sovány volt, mint a szentek faszobrai... Olyan könnyű volt, mint a rajz, mint a gondolat. Inkább volt lélek, mint test ez a figura, a Majovszky Pál úr figurája...« A teljes szöveg maga elemzést érdemelt volna, hiszen benne van a költő lelkesedése nemcsak az elhunyt iránt, de a rajzművészet iránt is. A Majovszky-gyűjtemény először 1921-ben, majd Hoffmann Edith rendezésében 1935-ben került kiállításra a Szépművészeti Múzeumban. Melier Simon, Hoffmann Edith, Petrovics Elek ekkor (1935-ben) közreadott írásai már tudománytörténeti jelentőségűek. Ezekkel a Tisztelt Jelöltnek a monográfia-változat megszületésekor még többet kellene foglalkoznia. Élesebben fel kell vetnie a Majovszky gyűjtéseinek határainál, konzervativizmusának érvényesüléséről megfogalmazható kérdéseket. Ezekkel szemben Geskó Judit tanulmányában biztos kutatások alapján röviden, de alaposan áttekintette a gyűjtemény és a gyűjtő külföldi kapcsolatait. A Tisztelt Jelölt helyesen emeli ki mind tanulmányában, mind a katalógus-részben Majovszky Pál nagy »találatait«, Honoré Daumier főművét, az Archimédést (Paul Cassirer közvetítése), Eugène Delacroix Villámlástól megrettent tó című vízfestményét (a Galerie Bernheim-Jeune közvetítése) és még folytathatnám a sort. A forrásanyagból részletesebb elemzésre érdemes az adományozási szerződés, melyet Pigler Andor, Petrovics Elek írt alá. Meg kellene nézni, sor került-e a hatezer pengő életjáradék kifizetésére Majovszky vagy jogutódja számára. Az opponensnek könnyű dicsérni a dolgozat erényeit, széles kitekintését Európára, galériák és műgyűjtemények körére. A Szépművészeti Múzeum európai arányokban gondolkodó műgyűjtési törekvéseit kiváló kutatók és pártfogók sorát jelzések formájában bemutató dolgozat szép teljesítmény. A Tisztelt Jelölt elődökre és kortárs kutatók munkájára egyaránt támaszkodhatott (például Mravik László: Ki volt Majovszky Pál? Új Művészet 1/2, 1990), de mindezeken túl ismét elővette a primér forrásokat és műről műre körüljárta a gyűjtemény európai részét. Műleírásai nem egyforma hosszúak, mélységűek. Ez természetes, hiszen itt is nőhet még a terjedelem újabb analógiák kutatása, újabb adatok felbukkanása nyomán. (...) A Tisztelt Jelölt az analógiák felsorolásánál így is igen sok esetben hivatkozik autopsziára, messzi gyűjteményekben szereplő rokonokra, vázlatok esetében az elkészült festményre, szoborra. (...) Számomra rokonszenves, hogy ezt a Tisztelt Jelölt a tanulmányírással egyenrangú tudományos munkának tekintette, s így művében az oldalszámmal pontosan nem is jellemezhető Függelék szerves része az egész feldolgozásnak. A dolgozatot summa cum laude értékeléssel a PhD fokozat elnyerésére javaslom." A dolgozat másik opponense Beke László volt: „Amikor Geskó Judit benyújtja a PhD-bizottság elé disszertációját, nem egyszerűen egy tudományos minő-