Molnár Gyula (szerk.): A Magyar Madártani Egyesület 2. Tudományos Ülése. Szeged, 1986

Molnár Zoltán: A cigány csaláncsúcs (Saxicola torquata) fészkelésökológiai vizsgálata

A Magyar Madártani Egyesület II. Tudományos Ülése, Szeged, 1986. The 2nd Scientific Meeting of Hungarian Ornithological Society, 1986. Szeged A CIGÁNY-CSALÁNCSÚCS (SAXICOLA TORQUATA) FÉSZKELÉSÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATA Breeding ecology of Stonechat (Saxicola torquata) MOLNÁR ZOLTÁN Abstract The Stonechat’s breeding biology was studied in Tamási between 1984 and 1985. Three types of nests were distinguished on the basis of egg number, nestling number and breeding success. The main nesting sites were sides of dams and ditches. Breeding success is the highest in these habitats, it is about 73 %. The main mortality factors of brood are weather and predators. After returning to the breeding ground, females build nests and lay 5 or 6 eggs one egg per day. Incubation lasts for 13 days and nestlings stay in the nest for a period of the same length. On the basis of recaptures the site and pair fidelity of adults is high, since 30 % of the individuals marked in the previous year returned to the breeding area. Bevezetés A cigány-csaláncsúcs (Saxicola turquata) hazánkban általánosan elterjedt költőfaj. Ennek ellenére fészkelésökológiai vizsgálatával kapcsolatos adatok csak angol nyelvű szakirodalomban találhatók. Nagy-Britanniában PHILLIPS (1970), FULLER (1977) és JOHNSON (1971) végzett ilyen jellegű vizsgálatokat. Ott a cigány-csaláncsúcs részleges, míg nálunk az egész populáció vo­nuló. Vizsgálati terület és módszerek A vizsgálataimat 1984-85-ben végeztem Tamási város határában, a Koppány folyó völgyé­ben, kb. 10 km-es hosszúságú szakaszon. A területen (kb. 800 ha) rendszeresen 60-70 pár költött évente. Vizsgálati idő: március elejétől október végéig. Először a revírek behatárolása történt meg a hímek viselkedése alapján, majd ezt követte a fészkek felderítése. Fészekrakás és kotlás idején a tojó vezetett el a fészekhez. A fiókák kikelése után mindkét szülő etetett, meghatározott útvonalon mozogva. Ezt az utat a környezetükből ki­emelkedő 5-6 pont (kóró csúcsa) jelentette. Az utolsó 1-3 méterre volt a fészektől, és annak be­járata onnan már mindig látszott. A fiókákat kirepülés előtt 1-3 nappal jelöltem számozott gyű­rűkkel. Az etetési időszakban az öreg madarak egy részét is megfogtam. Ezeket egyedenként szá­mozott és színes gyűrűkkel tartottam nyilván. A szülők a befogást követően 15-30 percen belül zavartalanul etettek tovább. A két év során 82 öreg (ebből 34 párban) és 297 fiókát gyűrűztem. A fészkeket, illetve a családokat a helyük pontos leírása mellett térképen is rögzítettem. A költés során előfordult jelentősebb eseményeket (pl. fészekpusztulás okai, tojásrakás) folyama­tosan feljegyeztem, a fészkekről vázlatrajzot készítettem. 173

Next