Túzok. Madártani tájékoztató, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1-2. szám - Faragó Imre Csaba: Zalai adatok a hegyi billegető (Motacilla cinerea) vonulásához és élőhelyválasztásához a vonulás során
Túzok 4(1-2), 1999 tó), és csak 29,2%-a csatorna-, patak- vagy folyópartról (Zala, Tungsram kifolyó) (Faragó Á., Gál Sz. és tsark.). Ennél is meglepőbbnek tartjuk, hogy a megfigyeléseknek alig kisebb hányada jutott lecsapolt halastómederre, halágyra (Miklósfai-halastavak - max. 4 pd) (Faragó I. Cs. és zsat.), pontosan 27,1%. További 6,2% tőzegbányatóra esik (kisbucsai tőzegbányatavak) (Gál Sz.). Egy esetben pedig belterületen, víztől távol, egy zalaegerszegi családi ház tetején észlelték (2,1%) (Gál Sz.). Különösen figyelemre méltó rendszeres megfigyelése halastavi környezetben, mely semmilyen szempontból sem emlékeztet „klasszikus” élőhelyére. Itt igen híg iszapon, és szerves anyagokban rendkívül dús, zavaros vízből táplálkozott, gyakran barázdabillegetők (Motacilla alba), réti pityerek (Anthus pratensis), havasi pityerek (Anthus spinoletta) társaságában, nem egyszer partimadarak (Charadrius, Calidris, Limicola fajok) közelében, bár általában kereste a nagyobb madárcsapatok által kevésbé járt helyeket, gátak találkozásánál található „sarkokat”, átereszeket. Érdekességképp említem meg, hogy 1999 elején, a korábbi adatok összegzését követően célirányos keresést indítottunk, a hegyi billegető telelőterületeinek jobb megismerése érdekében. Az 1997/1998-as adatok elemzése alapján négy új, eddig nem vizsgált területet jelöltünk ki. Januárban egy ponton ellenőriztük a Murát, öt ponton a Zala felső folyását és a Kerkát, és két ízben a zalaegerszegi szennyvíztelepet. Ez utóbbi helyen találtunk is egy hímet, mely havasi pityerrel, barázdabillegetőkkel és erdei fánkokkal (Tringa ochropus) telelt (Faragó I. Cs. & Jánky Sz.). A Mura zátonyain ugyan hegyi billegetőt nem láttunk, de havasi pityert és erdei cankókat itt is megfigyeltünk. Tapasztalataink szerint azokon az élőhelyeken ahol a két fenti faj télen több-kevesebb rendszerességgel előfordul, nagy valószínűséggel találkozhatunk hegyi billegetővel is. 1999 januárjában, ahogy téliesebbre fordult az időjárás, újra felbukkant a hegyi billegető zalaegerszegi Tungsram kifolyónál is (Faragó A.). Vonuló hegyi billegetőkről viszonylag kevés irodalmi adatot találhatunk. Említik például a Kis-Balatonról (Keve 1977), és az újszegedi Tisza hullámtérről is (Kasza 1981). Ugyanakkor a Velencei-tavon 10 év alatt egyszer észlelték (Nagy 1954), és a Hortobágyi-halastavakon is hasonlóan ritkának tartják (Kovács 1984). A fenti területeken feltehetően nem csupán azért mutatkozik ritkábban, mert kerüli a síkvidéki területeket, vagy mert ezek az élőhelyek tökéletesen alkalmatlanok a számára, sokkal inkább, mert messze esnek a fészkelőhelyektől. Zala megye a hegyi billegetőket valószínűleg főként a közeli Alpokból kapja (részben talán a Bakonyból és az Alpokaljáról). Figyelembe véve a Zala megyében megjelenő hegyi billegetők élőhelyválasztását, s nagyrészt ismerve a megye élőhelyszerkezetét, a területünkön (az ország területének 4,1%-a) átvonulók száma 20 és 40, a telelőké 5 és 10 pd között lehet. Gyűrűzések is igazolták, hogy az ország területén költési időn kívül megjelenő hegyi billegetők egy része északi területekről érkezik. Valószínűleg nem Zala megye az egyetlen olyan terület, ahol hasonló rendszerességgel, és hasonló létszámban jelennek meg ezek a madarak, így az országon átvonuló, vagy az országban telelő hegyi billegetők száma könnyen elérheti a százas nagyságrendet. Létszámuk pontosabb becslése nem könnyű feladat. A viszonylag kis számban átvonuló, de nagy területen szétszóródó faj egyedeivel jószerivel csak véletlenszerűen lehet találkozni, kivéve a folyamatosan, majdnem napi rendszerességgel megfigyelt területeket. Minthogy az utóbbi évtizedekben a csapadékszegény időjárás miatt a hegyi billegető fészkelőállománya csökkent Magyarországon, jelenleg 100-150 pár (Magyar et al. 1988), de egyes források szerint a 100 párt sem éri el (Barta 1998), ennek az átvonuló és telelőállománynak - ha csapadékosabb évek jönnének - fontos szerep juthat a hazai populáció regenerálódásában. Többek között ezért is hasznos volna, ha az átvonuló és telelő hegyi billegetőkről több információ állna rendelkezésre. Ezért kérem azokat, akik rendelkeznek akár friss, akár régi hegyibillegető-adatokkal, hogy megfigyeléseiket juttassák el hozzám. Végül köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak, akik időt és fáradságot nem kímélve rendszeresen járják Zala megye területeit, s adataikkal folyamatosan bővítik a Zalai Faunisztikai Adattárat, kiváltképp Cser Szilárdnak, Faragó Ádámnak, Gál Szabolcsnak, Horváth Andrásnak és Németh Norbertnek.