Magánalkalmazottak Lapja, 1945 (1. évfolyam, 7-12. szám)

1945-07-25 / 7. szám

a MAGÁN­ALKALMAZOTT­AK LAPJA fmodálkodást csak tervszerűbbé kell tenni és akkor úgy a most sú­lyosan jelentkező munkáshiányon, mint a magánalkalmazottak kö­zött pusztító súlyos munkanélkü­liségen jelentős mértékben eny­híteni lehet. Nem lehet azonban ezzel sem teljesen lecsapolni a magánalkal­mazottak munkanélküliségét. Fennmarad még egy igen számot­tevő réteg, mely koránál és fizi­kumánál, egészségi állapotánál fogva fizikai munka elvégzésére nem alkalmas. Ezekről sem sza­bad megfeledkezni és a sorsukra hagyni. Amikor munkáskezek­ben olyan nagy a hiány, az sem helyes, hogy életerős fiatalok fog­lalják el azokat a tisztviselői ál­lásokat, melyeknek minden igényt kielégítő betöltésére idősebb és fogyatékosabb testi erővel ren­delkező kortársak bőségesen akad­nak. Nem arról van szó, hogy csak betegek és öregek végezhes­senek tisztviselői munkát, de a helyes munkaerőgazdálkodás szempontjait sem szabad figyel­men kívül hagyni a tisztviselői állások betöltésénél sem. Az elhelyezkedni semmiképpen sem tudó idősebb és gyengébb fizikumú kartársaink részére pe­dig átképzés útján olyan munka­lehetőséget kell teremteni, mely az életlehetőséget ezek számára is biztosítja. Elsősorban a háziipari tevékenységre gondolunk, mely talán szövetkezeti megoldás kere­tében biztosíthatna munkalehető­ségeket. Gondolkozzanak ezen az illetékesek, mert valahogyan gon­doskodni kell erről a rétegről, mely ma még teljesen elhagyott és a pusztulásra van ítélve. A társadalombiztosítás is nagyon sokat enyhíthetne ennek a réteg­nek a helyzetén, de persze most még nincsen ebben a helyzetben, hogy ezen a téren feladatát tel­jesíthetné. Ezért kell ezzel a pro­blémával a súlyos felelősség tu­datában foglalkozni és megtalál­ni az átmeneti megoldás lehető­ségét. Sándor Dezső --------------------------------sasss 1945 július 25. C ...magának van igaza, kollégám' Rossz az igazolóbizottság munkája! De mit csináljunk! Nem érkezett a maga igazgatójára egyetlen beje­lentés sem! — Pedig, igazolás helyett nép­­bíróságot érdemelt volna a cudar!... — És, maga tanúskodott-e ellene? — Miért éppen én? — Mert bírálni könnyű! De helyt­állnia nehéz! — Pedig meg kell mutatkoznia! — Meg kell mutatnia, őszintén kívánja a tisztogatást! És segíti! — Kívánja, büntessék meg a fasisztákat! — Kívánja, adják vissza a politikai üldözöttek elvett kenyerét! — De hogyan? Maga se, más se szolgáltatja ki a fasizmus bűnöseit, hanem azt kérdezi: »Miért éppen én?« , * — Hallottam, ennél a vállalatnál megvesztegették az igazolóbizottság tagjait! Már kopog az írógép, követné a kolléga szavait! Csakhogy az ész­be kap: — Mit ír, az Istenért, Kartársnő? — Azt, amit maga mesélt, Kar­társ! — De hát én azt csak úgy mond­tam! Nem akarok kellemetlenséget! — Ha mondta, álljon helyt érte! Néhány kartársat gyanúsított! Ha igazat mondott, hadd vizsgáljuk ki! Ha csak »úgy« mondta, akkor gya­lázatos a gyanúsítása! Szolgáltas­son adatokat, hogy megtudjuk, ki adott pénzt, kinek, — vagy pedig a levegőbe elszálló szavak helyett hallgasson! * Gyávaság! — Gyávaság minde­nütt! Súlyos, kemény a bírálat az igazolóbizottságokra! Kivédhetetlen gyanúsítások! — De, amikor vizs­gálatot indítanánk, hogy a demo­krácia ak­cióit megbélyegezzük, — és a hamisan megvádoltaknak igaz­ságot szolgáltassunk, az előbb nagy­hangú kartárs szépen visszavonul a bűnpártolás csigaházába, vállat von: »Miért éppen én?« és ezzel megakasztja a magunk soraiban a tisztánlátást! * Az igazolóbizottság »izzad«. Ezer keresztkérdés alig használ. Az iga­­zolásra kerü­lők jól megtanulták a gyanútlanság, az ártatlanság fe­leleteit. — Melyik újságot olvasta? — A Magyar Nemzetet! — A Magyar Nemzet volt ezek szerint az ország legolvasottabb lapja. Ki is volt a szerkesztője? — Igazán, sose néztem meg! — ön doktor, intelligens ember! Melyik Magyar Nemzet-szerkesztő járt szerencsétlenül a Balatonnál? — Ja... Pethő Sándor! — És, ki írta a »Korszerű jegy­zetek«-et? — Nem emlékszem, kérem! — Akkor kartársam, maga sose olvasta a Magyar Nemzetet! Mert ez volt hosszú ideig a legnépszerűbb rovata! *• — Úgy hallom, maga ellen, kar­társ, semmi bejelentés! Maga ren­des ember volt! Mondja, ki örült tavaly márciusban, amikor a néme­tek megszállták az országot? — Igazán, nem figyeltem meg! — És ki volt kedvetlen? Lever!? — Már nem emlékszem! — Általában olyan kevésre emlé­keznek az emberek! * Maga­ is, kartár­s, aki ott ül az igazoló asztalnál!... Elfelejti, hány tízezer és tízezer jó magyar férfit, nőt, hurcoltak el a németek! Kit civilben, kit katonaruhában! — El­felejti, hogy rombadőlt ez a város! — Elfelejti, hogy csak az ország­utak meséit kellene meghallgatnia! Amelyeken virágzó fiatal tízezrek mentek el és lerongyolódott, össze­tört százak érkeznek vissza! A hamis humanizmus nevében feledékenyek kartársak! Maguk... igen!... Maguk, akikre ez az ország a demokrácia nevében a tisztoga­tást bízta! — És maguk... igen... Maguk, akik ott vannak még a vál­lalatoknál, vagy künn várják, a vál­lalat kapujában, hogy újra munkát kapjanak... egyformán feledéke­nyek! Feleljen, kartársam: Hány hozzá­tartozója veszett oda? — Megvan­nak a katona hozzátartozói? — Vis­­­szatértek a munkaszolgálatos sze­rettei? — Megvannak esztendők so­rán összegyűjtött apró értékei? — Nem! — Nem! — Nem! Ahány kér­dés, annyi nem! És mégis? — En­­­nyire feledékeny? Feledékeny, amikor tanúskodnia kellene! — Feledékeny, amikor bí­ráskodnia kellene! — Feledékeny, amikor tisztogatnia kellene, akár személyesen, akár az igazolóbizott­ságot segítve! Csak a feljelentéshez ért! A név­telen feljelentéshez! — Amint helyt kell állnia, köddé válik, elpárolog! Ejnye, kartársam! Hát van ön­érzete1 Kátai Margit A hetek óta önhibánkon kívül hú­zódó bér­tárgyalásokat végre sike­rült befejeznünk és az új béreket a gyáripari tisztviselők részére a GyOSz-szal megállapítanunk. Bár nem kétséges, hogy a GyOSz igye­kezett belátást tanúsítani, de a munkakörök átkategorizálásának kérdésében a dolog természeténél fogva meglehetős ellenállásba üt­köztünk. A fizetések felső határa adva volt. Az adott határon belül igyekeztünk kartársaink részére a lehető legjobb eredményt elérni. Ez főképpen a kis- és középtisztviselők kategóriá­jában sikerült és még a legszigo­rúbb önkritika mellett is nyugod­tan állíthatjuk, hogy az adott körül­mények között ennél többet nem le­hetett elérni. Rajtunk kívül álló okokból a vezető tisztviselők érde­keit nem tudtuk megfelelőképpen érvényre juttatni, de a szerződés módot nyújt arra, hogy a vállalat a nagyobb teljesítményt és a na­gyobb szaktudást éppen a vezető tisztviselőknél megfelelően h­ono­­rálja. Az új fizetések a következők: Az 1945 április 24-én a Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szak­szervezete és a Gyáriparosok Orszá­gos Szövetsége között létrejött kol­lektív megállapodás fizetési skálá­jának és kategorizálásának módo­sítása. I. Kezdők egyéves gyakor­latig. Havi a) 17 éves életkorig .... 1600 P b) 20 éves életkorig..................1800 „ c) 20 éven felül....................... 2000 „ II. Raktári beosztott, irat­táros, telefonkezelő, segéd­tisztviselő, hivatalsegéd, iro­dai magyar gyors- és gépíró, bérelszámoló és üzemi nyil­vántartó, segéderő, pénzbe­szedő a) 3 éves gyakorlatig .... 2400 „ b) 5 éves gyakorlatig .... 2700 „ c) 10 éves gyakorlatig . . . 3100 „ d) 10 éven felüli gyakorlattal 3500 „ III. Számlázó, gyakorlott magyar irodai gyors- és gép­író, többnyelvű gyors- és gép­író, segédkönyvelő, gépköny­velő, raktárnok, önálló bérel­számoló, pénztárkezelő üzemi nyilvántartó, kalkulációs adatgyűjtő, beosztott anyag- és élelmiszerbeszerző, pénzbe­szedő tisztviselő, benzinkút­kezelő, tankkezelő a) 5 éves gyakorlatig .... 3800 „ b) 10 éves gyakorlatig . . . 4600 ,, c) 10 éven felüli gyakorlattal 4400 „ IV. Önálló magyar vagy többnyelvű levelező, önálló anyagbeszerző, pénztáros, WT'P'i­­; H ' 1 Havi vámkezelő, kalkulátor, önálló könyvelő, eladási képviselő a) 5 éves gyakorlatig. . . . 4000 P b) 10 éves gyakorlatig . . . 5000 n c) 10 éven felüli gyakorlattal 5400 * V. Főkönyvelő, főkalkulá­­tor, osztályvezető, vagy más önálló irányító munkakör­ben alkalmazott a) 5 éves gyakorlatig . . . 5600 „ b) 5 éven felüli gyakorlattal 6000 „ A gyakorlati időbe a több munka­adónál azonos vagy hasonló munka­körben eltöltött szolgálati idő be­számítandó. Budapest, 1945 július 9. 21# fizetések a gyáriparban KIS HÍREK Az újjáépítésért. A Vacuum Oil tisztviselői az újjáépítés támogatá­sára 6400 pengőt gyűjtöttek össze. Követésre méltó példa. Felhívás állásnélküli tagjainkhoz! Aki még nem jelentkezett az állás­közvetítő osztályon és nem töltött ki kérdőívet, a saját érdekében sür­gősen pótolja mulasztását, mert az állásközvetítésre vonatkozó rende­let megjelenése után hátrányos helyzetbe kerülhet mulasztása kö­vetkeztében. A munkapiae júniusban. Június hó folyamán 69 bejelentés érkezett állásközvetítő osztályunkhoz. Elhe­lyeztünk állandó alkalmazásra 35, kisegítésre 17, fizikai munkára 11 kartársat. Segélyezés május-június hóna­pokban. Júniusban munkanélküli­segélyre 1612 pengőt, rendkívüli se­gélyre 12.228 pengőt, hátramaradot­tak támogatására 1800 pengőt, ös­­­szesen 15.640 pengőt fizettünk ki. A május hónapban segélyezésre fordította összeg 18.734 pengő volt, úgy, hogy a két utóbbi hónap alatt összesen 34.374 pengőt fordítottunk segélyezésre. Felkérjük azokat a kartársakat, akik jogviszonyát kollektív szer­ződés még nem szabályozta, hogy szakszervezetünk titkárságával sür­gősen lépjenek érintkezésbe. Kis cégek alkalmazottainak iga­zolását szakszervezetünk helyiségé­ben kívánjuk végeztetni. Költség­kímélés és gyakorlati szempontból történik ez. Az alkalmazottak kér­jék munkaadóik útján az igazolási eljárás lefolytatását és bizottság kiküldését. Szakszervezeti tájékoztató A tagsági díjak havonta előre, cégenként, csoportosan fizetendők. A befizetéshez szolgáló elszámolási íveket az összekötő kartársak szakszer­vezetünk pénztáránál szíveskedjenek átvenni, kívánságra azokat postán is megküldjük. Erős szakszervezet a mi erős várunk: a tagok megfelelő anyagi hozzá­járulása nélkül a szakszervezet nem fejtheti ki tagjai gazdasági, kulturális érdekeinek megvédését és fejlesztését, valamint tagjainak segélyekkel való támogatását. Tagdíjhátralék esetén a tagsági jogok is szünetelnek. Bélye?g?üj!ok! Figyelem* A Szakszervezeti Tanács fel­ismerve a bélyeggyűjtéshez fűződő munkásmozgalmi érdekeket, fel­hívással fordul az összes szakszer­vezetekhez, munkásintézményekhez és munkáspártokhoz, hogy egységes táborba tömörítse a munkás bé­lyeggyűjtőket. A mi szakszervezetünk már megalakította bélyeggyűjtő körét, de tudjuk, hogy még nagyon so­kan nem jelentkeztek tagjaink kö­zül a felvételre. Ezért most fel­hívunk minden bélyeggyűjtő kar­társat, hogy függetlenül attól, hogy más bélyeggyűjtő egyesület­nek tagja-e vagy sem, feltétlenül a saját érdekében mielőbb jelent­kezzen a bélyeggyűjtő szakosztály­ban való felvételre.

Next