Magánalkalmazottak Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-04-30 / 4. szám
r B17 Sprilis 80 MAGINALKALMAZOTTAK LAPJA 3 Április 26 Bbgyaha, és új szakszervezeti székházunk megteremtéséhez szükséges ’ anyagi alap biztosításának kérdését. A mindvégig emelkedett hangulatban ■ lefolyt gyűlést Csont Ferenc alelnök kartársunk nyitotta meg. A hároméves terv megvalósításával ■ kapcsolatban — mondotta .— hatalmas feladat hánul a szakszervezetekre, minthogy a terv csak a tehát as üzemeken keresztül termelésen, valósulhat meg. Az a technikai akadály, hogy nincs megfelelő helyiségünk, megakadályoz bennünket abban, hogy szakszervezetünk tagjaival a feltétlenül szükséges, állandó és intenzív kapcsolatot fenttarthassnk. Kossa István, a náci főtitkára lelkes Szakszervezeti Talapsvihar közepette emelkedett szólásra. Az a helyiség, amit a felszabadulás után »demokratizáltunk« a szakszervezet részére, ma már nem felel meg a célnak. Olyan helyiségre van szükség, melyben nemcsak az adminisztratív teendőket lehet simán lebonyolítani, hanem amely klubszerűen kiképezve alkalmas arra, hogy állandó, kellemes otthont nyújtson a magánalkalmazotti rétegnek. A keretek a jövőben még jobban fognak tágulni, mert hiszen ma még mindig elég sok szervezetlen dolgozó van ebben az országban. Sokan azt állítják, hogy a Szakszervezeti Tanács csak a fizikai dolgozókat favorizálja. Ez nem áll; elvünk, hogy kvalifikált munkáért magasabb fizetés jár, mert aki többet járul hozzá a társadalom javaihoz, annak nagyobb részesedés is jár a termelt javakból. Be kell ismernünk, hogy ezen a téren az elmélet egyelőre megelőzi a gyakorlatot, de minden igyekezetünk, hogy az értelmiségi dolgozók helyzete minél előbb lényegesen javuljon. Realisták vagyunk és tudjuk, hogy az értlmiségi réteg demokratizálásához megfelelő életszínvonalat kell e réteg számára biztosítanunk. Ezzel távolról sem akarjuk ezt a réteget lebecsülni, annál kevésbé, mert tudjuk, hogy ha a régi munkásmozgalomban voltak érttelmiségiek, azokat ez a szakszervezet adta. Minden dolgozót be kell hozni szakszervezetbe, de ha ez megtörtént, a munkánk még akkor eincs befejezve. Demokratikus jogokat is biztosítani kell a dolgozóknak; ebből a célból harcos demokratákra van szükségünk és a tagságot ebben az irányban kell nevelnünk. A" szakszervezetben tehát nem párttagokká, hanem demokratákká kell alakítanunk a tagokat. Tudatában vagyunk ugyanis annak, hogy a két munkáspárton kívül is vannak demokraták és ezeknek annál is inkább helyük van a szakszervezetben, mert mi az összdolgozóknak vagyunk az érdekképviselete. Az is biztos, hogy sokan nem mernek még aktivizálódni, mert félnek egy olyan politikai fordulattól, mint amilyen 1919-ben volt. Akik azonban 1919-cel hasonlítják össze a jelen helyzetet, azok elfelejtettek körülnézni a világban. Lehet-e összehasonlítani Graz Romániáját, Tito Jugoszláviáját vagy akár csak a mai Csehszlovákiát az 1919-es dunai államokkal. Nem kétséges az sem, hogy a nyugati nagyhatalmak is szívesebben látnak olyan Magyarországot, ahol erős kommunista párt, erős szociáldemokrata párt és erős szakszervezetek vannak, mint egy Horthy-fasiszta Magyarországot. Végül pedig ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 364 kilométeren szomszédunk a hatalmas Szovjetúnió, amely megnövekedett erővel, tekintéllyel került ki a második világháborúból és amely természetesen nem fogja tűrni, hogy fasisztabarát irányzat alakuljon itt ki. A demokratikus államrendet nemcsak a világpolitikai konstelláció, nemcsak a dolgozók akarata, hanem a demokratikus katonaság és rendőrség ereje is védi. Ha ez azonban így van, mivel magyarázható, hogy Magyarországon mégis olyan sokan kísérlik meg visszaállítani a levitézlett Horthy-rendszert? Azért, mert nem találják meg számításukat a demokratikus rendben. Meg kell teremteni számukra a lehetőségét annak, hogy érdemes legyen nekik a demokratikus rendszeren belül is dolgozni. A magyar reakció újabban két régi jelszót dobott új hangsúllyal a köztudatba: az antiszemitizmus és az antikommunizmus jelszavát. Az első jelszó alkalmas arra, hogy elhomályosítsa a kizsákmányolt és kizsákmányoló között fennálló harcot, a másik tulajdonképpen nemcsak a kommunisták, hanem minden demokratikus erő megsemmisítésére tör. .—örvendetes jelenség a szakszervezeti mozgalomban, hogy a székházépítés ragadóssá vált: a vasasok, az építőmunkások és még sokan mások új székház építésébe fognak. Most pedig indítsák el akciójukat a székházalap megteremtéséért. Mindenkinek kell áldozatot hozni, mert régi tanulság, hogy csak azt a mozgalmat becsülik, amelyért hosszú időn keresztül nagy áldozatot is hoztak és nem azt, amelynek csak előnyeit élvezték A hatalmas tetszésnyilvánítással fogadott beszéd elhangzása után szakszervezetünk főtitkára, Köves András kartársunk számolt be a székházalap megteremtését célzó határozati javaslatról. Elöljáróban biztosította Kossa elvtánsát arról, hogy a magánalkalmazottak szakszervezete hű maradt hagyományaihoz és mind a Szakszervezeti Tanács, mind a magyar fizikai munkásság mindenkor , számíthatnak arra, hogy ha kell, a magyar magánalkalmazotti réteg harcosan fog kiállni a demokrácia ügyéért. Erre kötelez bennünket a mártírok hosszú sora, akiket éppen a mi szakszervezetünk adott a magyar munkásmozgalomnak. Szakszervezetünk jelen székháza teljesen alkalmatlan arra, hogy akár a gazdasági érdekvédelemmel, vagy munkaközvetítéssel, akár az ideológiai felvilágosítással kapcsolatos feladatait elláthassa. Csak Nagy-Budapest területén több mint 40.000 tagunk van és egyszerre tíz paritásos bizottságunk intézi kartársainknak a munkaadókkal szemben fennálló vitás ügyeit, éz egyéb feladatokról nem is beszélve. De ha csak egy egyszerű szakosztályi napról van szó, vagy ha valamelyik szakosztályunk egy kultúrestét szeretne rendezni, a szakosztályok aktív tagjainak is csak egy részét tudjuk egyszerre mozgósítani. Mint tehát Kosza elvtársunk mondotta, a feladataink elvégzéshez szükséges kereten kívül a klubszerű élet külső előfeltételeit ma meg kell teremtenünk. Tervbe vettük, hogy vagy egy megfelelő romházat veszünk, melyet Icarjainknak megfelelően átalakítunk, vagy egy telket veszünk és azon építünk új szakszervezeti székházat. A Setálin-tér 7. szám alatt találtunk is egy megfelelő romházat, melyet telekszakértővel megbecsültettünk és melyet 150.000 Ft-ért vettünk meg a* Elhagyott Javak Kormánybiztosságától. Ami most a további anyagi kérdést illeti: bár propagandisztikus, kulturál lami segélyezést illető kötelezettségeinknek az alapszabályokban előírt mértéken felül tettünk eleget, mégis a stabilizáció kezdetétől a mai napig 1.000.000 forintot sikerült megtakarítanunk. (Nagy taps.) Székházjavítási célokra 10MMú forintot szavazott meg részünkre a minisztertanács; pesszimiszikus számítás szerint tagdíjakból havonta 100.000 forintot tudunk erre a célra félretenni, ez további 1.000.000 forint egy év alatt. Ezenfelül hatalmas arányú gyűjtőakciót indítunk: áldozatkész kartársaink egész sora ajánlott már fel 10 hónap alatt fizetendő 1000 Ft-ot, de fel lehet ajánlani 12, 8 és 4 havi tagdíjnak megfelelő összeget is.vábbi 1.000.000 forintot ilyen módon iekívánunk elérni. Kultúresték, kirándulások, stb. jövedelmét kívánjuk még a székházalap javára fordítani, úgyhogy előzetes számításaink szerint 10 hónap alatt három és félmillió forintot gondolunk előteremteni. Olyan székházat akarunk építeni, amely megfelelt azoknak a kultúrigényeknek, amelyek rétegünkben élnek. De másféle vágyak és büszkeség is lakozik bennünk: meg akarjuk mutatni, hogy a magánalkalmazottak képesek voltak arra, hogy ilyen székházat építsenek maguknak. Természetesen akciónkat a szakosztályok és az üzemi bizottságok nélkül nem tudjuk végrehajtani, éppen ezért bizonyos versenyt is akarunk az akcióba belevinni. Engedjék meg, hogy felolvassam azt a határozati javaslatot, amit e tárgyban az össz vezetőség elé kívánunk terjeszteni. Az Összvezetőség magáévá teszi a Központi Vezetőség március 29-i határozatát új szakszervezeti székház megteremtésére vonatkozólag és elhatározza a gyűjtésnek május 1-vel való megindítását. 2. Az összvezetőség »Székházépítési Bizottságot« választ, melynek feladatává teszi a gyűjtési akció irányítását. 8. Az összvezetőség a gyűjtéssel kapcsolatban az Üzemi Bizottságok és szakosztályok részére versenyt hirdet, melyben a legjobban működő üzemi bizottságok és a legjobb eredményt felmutató szakosztályok versenydíjakban és kitüntetésben részesülnek. •S. Az öszvezetőség jóváhagyja Központi Vezetőség javaslatát az építési hozzájárulások fokozatai tekintetében, mely szerint a minimális hozzájárulás 8 hónap alatt fizetendő 4 havi tagdíjnak felel meg, a 8 havi tagdíjnak megfelelő hozzájárulásokért díszes jelvényt, a 12 havi tagdíjnak megfelelő hozzájárulásokért digues plakettet kapnak az adakozó tagok. 5. Az Összvezetőség jóváhagyja a Központi Vezetőségnek az »Alapító tagság« létesítésére vonatkozó javaslatát, mely szerint azok, akik 10 havi részletben fizetendő 1000 forinttal járulnak az új székház felépítéséhez, alapító tagok lesznek és nevüket az új székházon megörökítjük. 6. Az összvezetőség kötelességévé éss elsőrendű feladatává teszi minden szakszervezeti funkcionáriusnak a Székházépítési akció áldozatkész támogatását. A szakszervezetnek a gazdasági és politikai feladatokon, túl van még egy igen lényeges célja: tagjait egy olyan új társadalom önturdatos tagjaivá tenni, melyben a dolgozó az úr, ahol mindenki urül, hogy saját magának dogozik. A céltól ugyan még elég messze vagyunk, de a kiindulópont is jócskán a hátunk mögött, van már. Elindultunk közvetlenül a felszabadulás után egy káros és súlyos örökséggel a nyakunkban. Ez az örökség a Horthy-nevelés és a Horthy-politikának az egyes dolgozó rétegek egymás ellen való uszítása következtében az értelmiségi és fizikai dolgozók közötti nagy távolság volt. A felszabadulás meghozta a dolgozók nevelésének, fokozatos átalakításának a lehetőségét és ennek a feladatnak az elvégzése döntően a szakszervezetekre hárul. A régi nevelés káros eredményeivel még ma is számtalanszor találkozunk, azonban már gyakran találkozhatunk olyan esetekkel is, amelyek szögesen ellentétei a réginek. Mind gyakrabban fordul elő, hogy az értelmiségiek és a fizikai munkások szolidaritása már nem csak szólásra, hanem mindinkább életbe terebélyesedő valóság. Erre egy konkrét esetet mondok © 1: A nagykanizsai építőmunkások fiataljai elhatározták, hogy egy színdarabot tanulnak be és ezzel a munkanélküliség nehéz óráiból néhányat megszépítenek. A színdarabbal azonban nemcsak szórakoztató, hanem nevelő céljuk is volt. A színdarabot egy példányban kölcsön kapták, azonban le kellett másolni. Minthogy nem tudtak gépelni, s a darab is meglehetősen hosszú volt, igen nekik keseredtek. hoz szokott Végül is nehéz téglakezükkel nekiláttak kézzel lemásolni. Alig kezdték el, meglátva ezt egy fiatal magántisztviselőnő segítségére ment Példája nyomán még aznap délután öt másik kolleganő jött be munka után a szakszervezetbe, hogy az építőmunkás elvtársak másnap már nekiállhassanak a színdarab tanulásának. Másfél órai munka után azzal a jóleső érzéssel mentek haza, hogy segítettek munkástársaikon. Különösképpen örömmel vették a segítséget a kőműves elvtársak, mert bizony a darab kézzel való leírása jó néhány napot igénybe vett volna és nem is lett volna olyan olvasható, mint így. Ezen a kis példán nemcsak azt tanulták meg, hogy a tisztviselőknél is találhatnak szolidaritásra és áldozatkészségre, hanem azt is, hogy a Magánalkalmazottak Szakszervezete tagjait erre neveli. Átformálódásunk egyik döntő kérdése, hogy mennyi idő alatt leszünk új típusú haladó értelmiség, melynek döntő kritériuma, hogy együttmeneteljen az összes dolgozókkal, fizikai és szellemi vagy falusi dolgozókkal egyaránt. Szakszervezetünk azért helyez olyan nagy súlyt az oktatás kérdésére is, hogy segítsen kartársainknak az öntudatosításban. Elsősorban tehát saját erőnkből akarjuk és fogjuk székházunkat megteremteni. Ha akkor, amikor ennek gazdasági és főleg politkai előfeltételei sokkal kedvezőtlenebbek voltak, ha«romszor tudtunk új székházat létrehozni, biztosan remélem, hogy ennek az új, legnagyobb jelentőségű székház« építő akciónknak meglesz a várt eredménye. (Nagy taps.) í Molnár Ferenc főtitkárhelyettes ka»« társunk felszólította a jelenlevőket, hogy minél nagyobb propagandát fejtsenek ki a harmadik szabad május elseje érdekében. »Ne halljunk olyan ellenvetéseket, hogy korán kell felkelni és sokat kell sétálni. Emlékszünk még olyan időkre, amikor sokkal, de sokkal korábban kellett felkelni és ennél sokkal rosszabb és útsezélyesebb terepen sétáltattak bennünket; most azért akarunk mindannyian kiv» nulni, hogy háborús célokból, ágyútöltelékül többé senkinek felriadni és és marcolni ne kelljen.« (Nagy taps.) A demonstratív erejű, mindvégig lelkes hangulatú gyűlést, miután azt határozati javaslatot egyhangúlag ma* gáévá tette, Juhász Károly alelnök kartársunk közvetlen szavai zárták be. Túl a tanuláson és az iskolákon ezen a gyakorlati példán is komolyan kell okulni és szerte az országban a magánalkalmazottak járjanak elől hasonló jó példákkal a dolgozók ellentét nélküli szoros szövetségének kiépítésén. Ezúton is köszönjük szakszevezeteink nevében ezt a munkát a nagykanizsai kartársnőknek. Kérjük, hogy a jövőben is ápolják a barátságot a fizikai munkásokkal és küszöböljék ki a régi világ néhol még jelentkező eltávolító törekvéseit. Ha a magánalkalmazottak mindenütt hasonlóan cselekszenek, akkor a népi magyar demokrácia pillére és biztosítéka, a dolgozók egysége megingathatatlan lesz. Barabás Bezső ^ pécsi kerületi titkárság 4 . összvezetőségi ülésünk Vidék, tovább előre 1 Felhívás a „Legjobb Gazdaasszony“ pályázatra A Magyar Nők Demokratikus titka vétsége pályázatot hirdet minden háztartásban dolgozó asszony részére, hogy mindannyiunk háztartási tudását tökéletesítsük, fejlesszük,egymást hasznos jótanácsokkal ellássuk. 1. Saját háztartásában dolgozó asszony (gyerekes) mivel tud pénzt keresni! 2. Egygyermekes családanya hogyan rendezné be egyszobás lakását 3. Egyheti étrend és ünnepi ebéd pontos receptje 4. Hogyan tiatjuk, neveljük csecsemöinket! 5. Milyennek kellene lennie a dolgozó asszony ruhatárának? 6. Hogyan nyújt elsősegélyt, hogyan kezeli a családban előforduló kisebb betegségeket? T. Mikor jut ideje a gazdaasszonynak az olvasásra! 8. Hogyan használjuk ki legjövedelmezőbben a veteményes kertet! 9. Melyek a háziasszony feladatai a baromfitenyésztéssel kapcsolatban? 10. Melyek a tej feldolgozásának módjai? 11. Mily újításokat ajánl a házimunka leegyszerűsítése érdekében? Pályázni lehet egy kérdéssel is. A végeredményt sajtó és rádió útján közöljük. Az egyes kérdésekre három díjat tűzünk ki: I. díj: A 12 kérdés vidéki nyertesi részére budapesti tartózkodás * szakfőző tanfolyammal egybekötve és díszoklevél, budapestinek ruhaanyaga díszoklevél. H. díj: 12 konyhaóra és díszoklevél, HL díj: Díszoklevelet adunk a »Legjobb Gazdaasszony« címnel. A 100 legjobb választ kis könyvecskében összegyűjtve, íróik nevét és címét feltüntetve kiadjuk: A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Budapest, IV. Szerb-utca 2,