A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája I. A magyar mezőgazdaság statisztikai fejlődése s az … összeírás főbb eredményei községenkint (1897)
Előszó
mezőgazdasági igazgatás, hanem a nagyközönség szempontjából is érdekkel bír, minő a gazdaságok területének mívelési ágak szerinti megoszlása, a házilag kezelt tulajdon birtok, továbbá a haszonélvezeti és haszonbéres birtokok kiterjedése, az állatállomány, a fogatok és gyümölcsfák száma, végül a biztosításra, a gazdasági iparvállalatokra s az alkalmazott műtrágyákra vonatkozó adatok közlése. A terjedelmes bevezető szöveg a magyar mezőgazdasági statisztika fejlődését ismerteti valamennyi phasisán keresztül s behatólag tárgyalván a legutóbbi nagy mezőgazdasági statisztikai összeírást, rövid összefoglalásban bemutatja a főbb eredményeket. Pár hónap múlva követni fogja e kötetet az 1895. és 1896. évi aratásnak és szüretnek az új, részletes minták szerint gyűjtött eredménye, továbbá a Gazdaczímtár, mely egyenként kimutatja az összes száz holdon felüli gazdaságokat, a területnek mívelési ágak szerinti feltüntetésével, továbbá az alkalmazott cselédek, az állatállomány és a fontosabb gazdasági gépek kimutatásával. A nagy mű negyedik kötete az egyéni kérdőíveken följegyzett adatoknak különböző combinatiókban feldolgozott gazdag eredményét fogja tartalmazni. A gazdaságoknak nagyság szerinti csoportosítása nemcsak a területtel és mívelési ágakkal combináltatik, hanem az összes gazdasági felszereléssel, állatállománynyal, sőt még a birtoklás jogcímével is. Ez eljárás a gazdasági életnek oly rejtettebb, finomabb nyilvánulásait is megvilágítja, melyek eddigelé a politikus és közgazda kutató szemének láthatatlanok voltak. Statisztikai szempontból is nagy haladás, amelyre a külföld előtt is büszkén hivatkozhatunk, hogy a gazdaságoknak nagyság szerinti csoportosítása nem a szokott kényelmes módon történt. Az egy gazdaságot képező birtokok, feküdjenek bár több község határában, nem mint külön gazdaságok dolgoztattak föl, hanem összefoglalva, ami a tényleges állapotnak is megfelel. Csak így van igazi becse a gazdaság-kategóriák megállapításának ; az összetartozó birtoktesteknek külön gazdaságok gyanánt való feldolgozása meghamisítaná az eredményt. Ez az elv különben nemcsak a negyedik kötet combinatív feldolgozásában érvényesül, hanem a Gazdaczímtár is ezen az alapon készült. Gazdag és változatos lesz a sorozatot befejező ötödik kötet is. Azok az általánosabb jellegű adatok fognak helyet foglalni benne, melyek az összeírás alkalmával a községi és járási kérdőíveken tudakoltatak, kivéve az aratásra és szüretre vonatkozó adatokat, melyek a mű harmadik kötetében közvetlenül most kerülnek sajtó alá. Épúgy mint a harmadik és negyedik kötetben foglalt adatok, itt is részint tudományosan feldolgozva, részint táblás alakban közöltetni fognak: az osztatlan állapotban közösen kezelt birtokokra vonatkozó adatok; a korlátolt forgalmú birtokoknak nemcsak területe, hanem kezelési módja is; a föld örökárának és bérleti árának kimutatása; a nyomásos gazdálkodásról és a tagosításról gyűjtött adatok; a talajjavítások, a vállalkozók által tartott, vagy szövetkezeti tulajdont képező gazdasági gépek; a mezőgazdasági czélok előmozdítására alakult szövetkezetek s ezek tagjainak száma, vagyona; a különböző terményekből a holdankénti vetőmagszükséglet, megkülönböztetve a sorvető géppel való vetést. A háziállatok átlagos értéke és súlya, faj, nem és kor, valamint birtoknagyság szerint részletezve; a klimatikus és talajviszonyok és a szokásos vetésforgók leírása; a mezőgazdasági munkásviszonyok ismertetése, stb. A mint e rövidre fogott vázlatból is látható, az új adatgyűjtés, melynek eredményét közhasználatra bocsátom, az agrárstatisztikának széles mezejét öleli föl s a hasznos tanulságoknak valóságos kincsesbányája. E tanulságok gyakorlati értékesítése oly czél, melyre következetesen törekszem. Óhajtom, hogy a magyar gazdaközönségnek is minél szélesebb köreiben támaszszanak meleg érdeklődést s mindinkább ébreszszék fel azt a tevékeny, munkás, józan és széleslátkörű közszellemet, mely fenmaradásunk és fejlődésünk legerősebb biztosítéka. Budapesten, 1897. év junius havában. Dr. Darányi Ignács, s. k. földmivelésügyi m. kir. minister.