Magyar Alföld, 1936 (5. évfolyam, 2-102. szám)
1936-08-20 / 67. szám
Csütörtök, 1936 augusztus 20 óra 8 fillér V. évfolyam, 67. szám lon HEfeeml Hol vagy István király?... A múlt vasárnap Szegeden gyüléseztek a vidéki újságírók, vagy mint Márkus Miksa elnökünk finom disztinkcióval megjegyezte: a vidéken dolgozó magyar újságírók és habár összejövetelük nem hozott valami országraszóló fontos eredményt, mégis történt valami ezen a kongresszuson, aminek megörökítése ide kívánkozik ebbe a rovatba. Az újságírók társadalmi és szociális helyzetéről beszélt Márkus Miksa elnöki megnyitójában és szóvá tette azokat a személyessé váló harcokat, amelyekkel az újságírók között a különböző elvi alapon álló viták igen gyakran fajulnak és amelyek végül is a hivatás értékcsökkenésére és a pályatárs iránti kötelező megbecsülés megsemmisülésére vezetnek. Megállapította, hogy ezek a harcok sohasem vezetnek jóra és anélkül, hogy a kitűzött politikai célt szolgálnák, súlyosan ártalmára vannak nem csak az egyes újságíróknak, hanem magának az újságírásnak is. Mi gyulaiak és békéscsabaiak, akik kevesen ott voltunk a kongresszuson, úgy éreztük, mintha egyenesen hozzánk intézné elnökünk ezeket a bölcs szavakat. De nem voltunk ott mindannyian, ezért tartjuk szükségesnek ezt a megállapítást itt újból emlékezetbe hozni, azok számára akik távol voltak és nem hallották. Hátha okulnak belőle. Mert vannak közöttünk kartársak, Gyulán is, Békéscsabán is, akik azt az elvet követik: ha rövid az érved, toldd meg egy személyeskedéssel, így mérgesednek el a polémiák és így kanyarodnak olyan mellékvágányokra, amelyeken nincs megállás, amelyek végén biztos kisiklás következik, kisiklás az ízléstelenség és durvaság útjára. Az ilyen tülekedésben mindkét fél alulmarad, az ilyen kisiklásoknak csak sebesültjei vannak. Sebeket kap az, aki ellen a személyeskedés megindul, de nem viszi el szárazon az sem, aki a támadást megkezdette És a közönség — mert elvégre mégis csak az olvasóközönség számára készül az újság — aligha éri be azzal a szórakozással, amit két egymással politikailag ellenlábas újságíró marakodása nyújt számára. De szó esett másról is a szegedi újságírókongresszuson, többek közt a vasúti szabadjegyekkel űzött visszaélésekről. És itt ugyancsak megnyugtató dolgokat hallottak a jelenvolt gyulaiak. Azt például, hogy másutt sem különb a helyzet az újságírószabadjegyek körül Gyulán a népművelési titkár, Szegeden a borkereskedő, Gyulán a kiváló üzleti szellemmel rendelkező kertészeti intéző, Szegeden a nem kevésbé furfangos papírvigéc. És mindkettő mindenütt kétségbevonhatatlanul újságírónak igazolhatja magát a vasúti szabadjeggyel, amit elfogadni köteles minden hatóság a „szerkesztő urak“ bármelyikétől, akár szilvában utazik az illető, akár papírzacskóban. Kilenc évszázad ködbevesző láva Iából rémlik felénk az emlékezetére rendelt ünnepnapon első nagy királyunk legendás alakja A távolságnál csak a mélység nagyobb, amelybe zuhantunk. Évezredes utunk van, sok kálváriát jártunk, sok szakadékba belezuhantunk, sok vér- és könnytengerben megfürödtünk s ilyen szorongatott helyzetben jajdult fel a magyar ajkakról a segélykiáltás: Hol vagy István király, téged magyar kiván. Ezen az emlékezetére rendelt napon is fájdalmas vágyakozással gondolunk elmúlt hatalmas királyunkra s megdöbbenve méregethetjük a mélységet ahova lezuhantunk. István király nemes tulajdonságai közül különösen bölcsességét és kegyetlenségig menő erélyét jegyezte fel a történelem. Az államalapításnak abban a zűrzavaros és felelősségteljes korszakában valóban erre a két tulajdonságra volt szükség elsősorban. Bölcsességre és hajthatatlan erélyre. Amikor most a nagy király emlékének áldoz a szegény az ő viskójában, polgár a házában, nagy ur a palotájában és a hivatalos Magyarország jelenlegi hivatalos urai a hagyományos szép körmenetes ünnepen, akkor szükséges és időszerű elgondolkozni rajta, hogy vajon a mai szintén végzetesen komoly sőt tragikus időben, melyek azok a képességek és tulajdonságok, amelyek a nemzet mai felelős vezetőiben szükségesek. Ma a parlamentáris kormányrendszer idejében nem az államfők irányítják a népek sorsát, hanem a kormányok, elsősorban a kormányelnökök. Ezeknek képességétől, tehetségétől vagy tehetségtelenségétől, rátermettségétől, vagy alkalmatlanságától függ a kormányzott nép boldogulása vagy romlása. Ezer év szörnyűségesen nagy idő, ennyi tenger idő alatt minden megváltozott, de a bölcsesség és erély változatlanul ma is legelső feltételei a szerencsés és helyes kormányzásnak. Bölcsesség h lyesen megtalálni azt az utat, amelyen a nemzetet vezetni kell. Kegyetlenséggel határos erély kitartani a jónak tudott célok és eszközök mellett. Ez tette naggyá István királyt, így tudott immár ezer évig tartó ágyat vetni nemzetének Európának ebben a veszedelmes vihar sarkában, így vezette be az ázsiai vad hordákat a nyugati civilizáció álapotába. Ma is bölcsesség és erély volna az a két varázsszer, amely a megaláztatás és szenvedés mezejéről eludná mozdítani ezt az egyhelyben topogó nemzetet. Apró limuzslások, tétova peccselések, sarlatán nagyképűsködés normálisabb időkben is megvetendő szemfényvesztés, ilyen vészterhes időkben pedig megbocsájthatatlan a nemzet ellen. Senki sem mondja, hogy ez a nemzet a Szent István király óta eltelt kilenc évszázad alatt kiégett, elpuhult, megromlott és megérett a pusztulásra A nemzet töretlenül ép ma is. Kétségbevonhatatlan és ragyogó bizonyságot szereztek erről nekünk 53 nemzet berlini olimpiai versenyén a magyar bajnokok. Pusztulásra érett, sorsát betöltött nemzet fiai képtelenek ilyesmire. Nem a nemzetben van tehát a hiba, hanem abban, hogy míg a névtelen hősökben, a névtelen munkásban, a névtelen földmívesben, a névtelen adófizetőben, egyszóval a névtelen milliókban megvan a lemondás, a lankadatlan küzdelem, a kötelességtudás erénye, addig a hatalom birtokosaiban nincsenek meg a szentistváni képességek. Óh gömbösi kilencvenöt pont, óh zofort-program, óh, falnak állított magyar testvér, micsoda hamuvá lobbanó görögtűz, micsoda múló tiszavirág, micsoda délibáb ez az egész mai magyar politika. A nemzetépítés sziklakövei helyett hóból épített gyermekjáték, Hol vagy István király ? ... Gazdagyűlést akar rendezni Endrődön a NÉP pártpolitikai alapon Nem akarják meghívni a gyűlésre a kerület kisgazdapárti képviselőjét, a kisgazdák viszont távolmaradásukkal tüntetnek a gyűlés ellen (Saját tudósítónktól) Nagyszabású vármegyei gazda- és földmunkásgyűlést terveznek augusztus 30-ára Endrődön, amelyre már el is küldték a meghívókat a vármegyebeli kisgazda és földmunkás körökhöz. A gazdagyűlésnek védnökéül dr. Ricsey Uhlarik Béla főispánt kérték fel és meghívták a gyűlésre a földmivelésügyi minisztert, a belügyminisztert, a vármegye és a debreceni mezőgazdasági kamara vezetőségét, valamint több országgyűlési képviselőt is. Hir szerint Kozma belügyminiszter, Marschall államtitkár és öt országgyűlési képviselő már kilátásba is helyezte lejövetelét. A biztató előjelek dacára azonban mégis kétséges a gazdagyűlés sikere, mert a kizárólag NEP-tagokból álló rendezőség mindenáron politikát, mégpedig NEP-politikát akar a gyűlés megrendezésébe belevinni. Az ellenzéki érzésű kisgazdák és gazdakörök felfogása szerint már a főispán védnöksége is NEP protektorátust jelent a gyűlés felett, amit tetéz még az a körülmény, hogy a rendezőség, mely a vármegyebeli és ezt környékező kerületek NEP-képviselőit hiánytalanul meghívta a gazdagyűlésre, vonakodik Andaházy-Kasnya Bélának, a kerület független kisgazdapárti országgyűlési képviselőjének meghívót küldeni. Ez a politikai pártoskodás nagy elkeseredést keltett az ellenzéki érzelmű gazdatársadalom sorában és a kisgazdák most azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy távolmaradásukkal tüntessenek a gyűlés ellen, illetve csak akkor vegyenek részt a gazdagyűlésen, ha azon a kerület országgyűlési képviselője is megjelenik. Remélhetőleg felülkerekedik majd a jobb belátás a NÉP soraiban is és megszűnik az áldatlan politikai torzsalkodás, amely most a szép sikerrel kecsegtető gazdagyűlést kudarccal fenyegeti. Szeptember végén öt újabb kaszáskeresztes főtárgyalás lesz Békés vármegyében (Saját tudósítónktól) A júniusban lezajlott békési és szeghalmi tárgyalásokkal még nem ért véget, a kaszáskeresztes perek sorozata. Értesülésünk szerint még öt főtárgyalást fog a szegedi kir törvényszék Apczy tanácsa Békés vármegye területén tartani. Az egyikben a bucatelepi kaszáskeresztesek ügye kerül tárgyalásra, ennek a pernek huszonhárom vádlottja van és ezért, valamint a sok tanú miatt van szükség a helyszínen való tárgyalásra. A másik per során a kondorosi kaszáskeresztesek, szám szerint negyvenhárman kerülnek a bíróság elé, míg a nagyszénási perben csupán nyolcan szerepelnek. Lesz még egy-egy tárgyalás Békésen és Füzesgyarmaton, mindkét helyen kétkét vádlottal, akik nem jelentek meg a júniusi főtárgyaláson. Böszörmény Zoltán és szűkebb vezérkara még mindig a Markó uccai fogházban ül. A hosszú vizsgálati fogság sehogysem tetszik a fővezér úrnak, aki minden eszközt megragad, hogy visszaszerezze szabadságát. Még attól sem riad vissza, hogy bolondnak tetesse magát, ámde a szimulálás nem sikerült, az orvosok épelméjűnek találták és ezen az uton nem juthat hozzá a várva-várt szabadsághoz. Hogy az elmebajnoksággal való kísérlet nem sikerült, Böszörmény vezér újabb próbálkozásra fanyalodott és kaució ellenében kérte szabadlábrahelyezését. Tízezer pengő biztosítékot ajánlott fel, amit budapesti „ingatlanára“ engedett volna bekebelezni. Ámde kitűnt, hogy a kérdéses ingatlan még ezer pengőt sem ér, így tehát nincs más hátra számára, mint tovább ülni a hűvösön és türelemmel bevárni, amíg a vidéki perek lezajlása után az ő főtárgyalására kerülhet a sor.