Magyar Állatorvosok Lapja, 1948 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1948 / 1. szám - Manninger Rezső: Paratyphus vagy szövődményes sertéspestis?
magyar állatorvosok lapja hogy a megbetegedések zömét kitevő esetekben, amelyekben a szerzőnek sikerült a hullák beléből a Bacterium suipestifert kimutatni, csakugyan paratyphusról vagy pedig olyan sertéspestisről van-e szó, amelyben a Bacterium suipestifer okozta vérfertőzés szövődményeképen jelentkezett. E kérdés tárgyalását azért tartom fontosnak, mert valamely fertőző betegség tanulmányozásakor mindenekelőtt oktanát kell tisztáznunk, hiszen az oktani viszonyok ismerete kihathat a védekezés jövendő irányvonalaira is. Mikor egy korábbi kísérletem után1) ezelőtt több mint két évtizeddel határozottsággal elkülönítettem a sertések (malacok) paratyphusát mint önálló betegséget a sertéspestistől és okozóját a Bacterium suspestiferben jelöltem meg, első cikkemben2), de későbbi dolgozataimban is2), a Bacterium suipestifer okozta körfolyamatokat élesen elhatároltam két csoportban. Különbséget tettem ugyanis a paratyphus és a sertéspestis azon szövődménye között, melyet a Bacterium suipestifer okoz vérfertőzés alakjában. Paratyphusnak neveztem azt a bántalmat, mely a sertéspestis vírusának közreműködése nélkül, nem specifikus hajlamosító körülmények hatására fiatal állatokban jön létre, szemben azzal a suspestiferbacillusok okozta vérfertőzéssel, mely a sertéspestis szövődményeként keletkezik. Tettem ezt részben félreértések elkerülése, részben és főleg a lényegbe vágó kóroktani eltérés kidomborítása végett. Ezt az eljárásomat egyesek elfogadták, mások ellenben nem tartották fontosnak, hanem a sertéspestis szövődményes alakjának fennforgásakor is vagy egyszerűen csak paratyphusról, vagy, a jobbik esetben, paratyphusszal szövődött sertéspestisről beszéltek. Bár lényegesnek érzem a fogalmak szabatos meghatározását, nem óhajtok e kérdéssel e helyütt bővebben foglalkozni, hogy mégis szóba hoztam, tettem azért, mert a következőkben a magam részéről saját nomenklatúrámhoz tartom magamat és paratyphusnak az elsőleges (önálló) paratyphust nevezem, a sertéspestishez társult (tehát másodlagos) suspestiservérfertőzés esetében pedig szövődményes sertéspestisről fogok beszélni. Ha ezt a nomenklatúrát alkalmazom, akkor azt kell mondanom, hogy Szent Iványi dr., éppúgy mint Benedek dr. és munkatársai, paratyphusnak minősíti az általa szállásbetegségnek nevezett körfolyamatot, tehát elveti annak lehetőségét, hogy eseteiben a sertéspestisnek suspestifervérfertőzéssel szövődött alakjával volt dolga. Soraim egyik fő célja ennek a kérdésnek vizsgálata, mégpedig annál inkább, mert Benedek dr. is időszerűnek látja a sertésparatyphusról alkotott eddigi felfogás revízióját, egyebek között azért is, mert eddigcsak a 6 hónaposnál fiatalabb sertések eseteiben minősítették önálló betegségnek a paratyphust, idősebb sertések esetében pedig csak általa nem meggyőző eredményűnek jelzett kísérletünk beállításában, akár következtetéseink levonása közben. Mellesleg megjegyzem, hogy ama cikken kívül, amelyre Benedek dr. nyilván hivatkozott (Állatorvosi Lapok, 1943. 2. sz.), egy későbbi közleményemben (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1943. 22. k., 33. 1.), mely nyilván figyelmét elkerülte, további öt sikeres viruskimutatásról számoltam be. ) Zentralblatt f. Bakt., 1922. 89. k., 23. 1. 2) Állatorvosi Lapok, 1925.18—19. sz.; Deutsche tierarztl. Wschr., 1925. 844. 1. 3) Állatorvosi Lapok, 1931. 21. sz., 1932. 1. sz. a sertéspestishez társuló szövődmény okozójául (recte: szövődménynek) tekintették azt«. Minthogy annak idején tudomásom szerint az én gyakorlati megállapításaim alapján került a köztudatba az, hogy a paratyphus csak a 6 hónapnál fiatalabb sertésekben szokott előfordulni, magam is találva érzem magamat és kénytelen vagyok emlékeztetni arra, hogy éppenséggel nem vontam kétségbe annak lehetőségét, hogy idősebb sertésekben is ne fordulhasson elő alkalomadtán paratyphus. Egy alkalommal pl. ezt írtam1): »egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy egyszer-másszor a Bacillus suspestifer félévesnél idősebb sertésekben a sertéspestistől függetlenül is előidézhessen betegséget. Az élők világában ugyanis aligha lehet rideg szabályokat felállítani és azért mi sem zárja ki annak lehetőségét, hogy némelykor a 6 hónaposnál idősebb sertéseket is érheti a sertéspestis vírusán kívül egyéb olyan behatás, mely megtöri az állatok természetes ellenállóképességét a Bacillus suspestiferrel szemben. Ha tehát magam, noha sok év óta nagyon sokat foglalkoztam ezzel a betegséggel, még soha nem is láttam önálló paratyphust 6 hónaposnál idősebb állatokban, nagyon is lehetséges, hogy más szakember szerencsésebb lesz és olyan tapasztalati tényeknek jut birtokába, amelyek a megállapításaimból levont következtetés megmásítását teszik szükségessé. Sőt egyenesen örülnünk kellene, ha ismereteink ilyen észleletek révén gyarapodnának.« Kérdés már most, hogy Benedek dr. és munkatársai, különösebben Szent Iványi dr. szerencsésebbek voltak-e másoknál és találtak-e olyan bizonyítékokat, amelyek igazolhatják azt az állításukat, hogy a »szállásbetegség« csakugyan paratyphus, nem pedig szövődményes sertéspestis. Szent Iványi dr. érveit két csoportba oszthatom : 1. olyan érvekre, amelyekkel a sertéspestis vírusának közreműködését iparkodik kizárni és 2. olyan érvekre, amelyekkel bizonyítani kívánja azt, hogy a Bacterium suspestifer képes a szállásbetegség kórképét előidézni. Lássuk az érvcsoportokat külön-külön. Ad 1. Szent Iványi dr. cikkében a sertéspestist a következő érvek alapján zárja ki: a) A szállásbetegségnek nevezett esetekben a hullabontások alkalmával nem találták meg a sertéspestis klasszikus elváltozásait, így nem láttak lépinfarktusokat és ha vérzéses diathesissel találkoztak is, az máskép nyilvánult meg, mint a szövődménymentes sertéspestis esetében. b) Ellene szóltak a sertéspestisnek a tüdőbeli pedemás és hurutos elváltozások és a bélbeli gyulladásos folyamatok. c) A szállásbetegség esetén nagyfokú a gyógyulási hajlam, amely sertéspestis fennforgásakor még akkor is ismeretlen, ha a betegség kirobbanását korlátozó csökkent sertéspestis-immunitást tételezünk fel. d) A leghatározottabban kizárja a sertéspestis fennforgását az, hogy a szállásbetegséget a pótvírusoltással pestis elleni immunitására nézve ellenőrzött falkákban megállapították és hogy mesterségesen is elő tudták idézni olyan falkán, amely még a 800 kcm-nyi mennyiségben alkalmazott sertéspestisvírust is ártalom nélkül elviselte. Végül e) a szállásbetegségben elhullott sertések szerveinek dörzsölékéből előállított baktériummentes szűrlettel a legtöbb esetben nem sikerült fogékony Állatorvosi Lapok, 1933. 6. sz. з