Magyar Állatorvosok Lapja, 1952 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Dr. Marek József
vóban van. És mégis fájdalmasan markolt belénk elhunyténak híre, mert íme eltávozik körünkből nemcsak tudományos életünknek egyik legkiválóbb képviselője, hanem egy olyan férfiú is, aki egyéb ,tulajdonságainál fogva is kimagaslott embertársai között. Nemcsak csodáltuk, hanem tiszteltük és szerettük is. Csodáltuk benne a nagy tudóst, aki kutató munkájával korszakalkotó eredményeket ért el, olyan eredményeket, amelyeket egytől-egyig a gyakorlat is nagyrészben felbecsülhetetlen haszonnal tud értékesíteni és amelyekre méltán büszke lehet nemzetünk. Tiszteltük benne a lelkes és fáradhatatlan tanárt, aki nemcsak a magyar állatorvosoknak volt tanítómestere a belgyógyászatban, hanem tanulmányainak és külföldi kiadásokban is megjelent könyveinek révén valóságos »praeceptor mundi« is. És szerettük benne az embert, akinek jóságát, megértését és segítőkészségét mindenki élvezte, aki közelébe került. Befejezte hosszú, tartalmas, küzdelmekben és sikerekben gazdag életét, amelyet magánérdekeinek félretevésével jóformán egyedül a munkának szentelt. Mint szegény parasztszülők gyermeke nagyrészt a maga fáradságos munkájával, nem ritkán nélkülözve, végezte el tanulmányait, de csodálatos alkotókészsége révén csakhamar annak a ritkaságszámba menően lelkes tudóscsoportnak lett a tagja, amely a század fordulója körüli időben a volt Állatorvosi Főiskola intézeteiben és klinikáin megalapozta, majd naggyá fejlesztette a magyar állatorvostudományt, ezt a sokáig érthetetlenül elhanyagolt, jóllehet népgazdasági szempontból oly fontos szakmakört. Benne vesztettük most el ennek a hazai állatorvostudomány hőskorát képviselő tudóscsoportnak prominens tagját. „ Marek József fiatalon került a belgyógyászati klinika élére és ott megindította és hosszú évtizedeken át változatlan kitartással és bámulatraméltó alapossággal, minden akadállyal megküzdve, folytatta következetes tervszerűséggel beállított tudományos vizsgálatainak azt a sorozatát, amelynek eredményei egymagukban is elegendők lennének ahhoz, hogy nevét az utókor számára fenntartsák. De világviszonylatban is páratlan eseménnyé vált a néha geniáns tanártársával, Hutyra Ferenccel együtt írt nagyszabású »Állatorvosi Belgyógyászat« című hatalmas munka megjelenése. Ez a könyv, amelyet először 1904-ben magyar nyelven adtak ki, 1905-ben németül is megjelent »Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere« címen és ezzel megkezdte világjáró útját. Német nyelven most van sajtó alatt tizedik kiadása és több kiadásban megjelent orosz, angol, olasz, spanyol és török nyelven is. Külföldi szakkörök megítélése szerint a maga nemében egyedülálló munka, mely éppúgy, mint szintén több nyelven megjelent »Klinikai diagnosztiká«-ja, az állatorvosok és összehasonlító pathológusok leggyakrabban forgatott kézikönyve lett és szerzőjüknek olyan nemzetközi elismerést szerzett, aminőben csak nagyon kevés magyar kutatónak volt része. Ezek a" művek merőben egyéni alkotások, amelyekben a világirodalomból mondhatni hiánytalanul összegyűjtött adatokat összefogja a szerző páratlan kritikája és ezernyi, külön dolgozatokban nem közölt megfigyelése. Hogy Marek Józsefnek, ennek a végtelenül szerény embernek, aki saját személyével mindig háttérben szeretett maradni, milyen tekintélye volt világszerte, számtalanszor volt alkalmunk tapasztalni, legutóbb akkor, amikor a budapesti hadműveletek idejében az átutazó szovjet állatorvosok siettek felkeresni és nagyrabecsülésükről és segítőkészségükről biztosítani. Megszűnt dobogni szíve, eltávozik most körünkből, de nem halt meg egészen, mert nem hal meg az olyan egyéniség, akinek szelleme szükségszerűen fennmarad, akinek tanítása ezután is döntő szerepet fog játszani állategészségügyünk és állattenyésztésünk fejlesztésében. Szellemi örökségét féltő gonddal fogjuk ápolni és utódainknak is továbbadni. Búcsúzunk Tőled, Marek József, és köszönjük, hogy tanítványaid és munkatársaid lehettünk. Kegyelettel őrizzük meg nemes emlékedet. ^ да Mócsy János: Megrendülve és szívem mélyéig meghatva lépek Marek József ravatalához, hogy tőle az Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Kara és annak belklinikája nevében búcsút vegyek. Karunknak, karunk tanári karának évtizedeken át dísze és erőssége volt. S hogy a budapesti fakultás az állatorvosképzés és a tudományok fejlesztése "terén olyan eredményeket ért el, s hogy a fakultásról kikerülő kollégák nehéz viszonyok között is helytállónak, s hogy korunk nemzetközi viszonylatban mindig megbecsülésben és elismerésben részesült, az Hutyra Ferenc mellett elsősorban Marek József érdeme. Marek József egyaránt nagy volt mint tudós, mint tanár és mint nevelő. Nem sorolhatom föl hosszú, munkás életének összes termését, hiszen alig van szaktudományának olyan területe, amelyet kutatásaival előbbre ne vitt volna, vagy amit éppenséggel nem alapozott volna meg. Csak a legfontosabbakat említem, ő állapította meg a lélekzési zörejek és a kopogtatási hangok keletkezésének fizikai feltételeit, ő írta le elsőként a külföldön később róla elnevezett neurolymphomatosist, kidolgozta a lovak gyomrának szondán át való kiürítésének módját, az Eustach-kürt és a légzacskó endoskopos vizsgálatát, kidolgozta az addig elemi csapásnak tekintett májmételykór eredményes gyógymódját, munkatársaival együtt tisztázta az angolkór és a vele rokon anyagforgalmi betegségek ételvegytani és kórszövettani viszonyait. Kutatásaiért az orvosi Balassa-díjat nyerte el, a Műegyetem és az Agrártudományi Egyetem, valamint számos külföldi egyetem tiszteletbeli doktori címmel ruházta föl. Mint kutató alapos, tervszerű, szigorúan következetes és minden körülmények között föltétlenül megbízható volt. Mindent a legkörültekintőbben s minden körülményt figyelembe véve vizsgált meg és dolgozott ki. Amit ő leírt vagy megállapított, az föltétlenül helytálló és tökéletes volt. Eredményeihez később legföljebb részleteket lehetett még hozzáfűzni, megmásítani való azonban nem volt. 36 állatorvos-nemzedéket tanított és nevelt. Nemcsak tudását adta át s nemcsak az orvosi gondolkodásra tanított, hanem ránevelte hallgatóit és munkatársait a kérlelhetetlen pontosságra, hazaszeretetre, munkafegyelemre, az elmélyülő és semmiféle nehézség előtt meg nem torpanó, kitartó munkára. S mindezt nem szóval tette, hanem sokkal meggyőzőbb módon, saját példájával, mert maga volt a megtestesült pontosság, alaposság, munkaszeretet és kötelességtudás, aki önmagának kegyetlen erős munkatempót diktált, de munkatársait is erejük és tudásuk teljes bevetésére nevelte. De aki önmagától kérlelhetetlenül sokat követelt, s másoktól is teljes erőkifejtést várt el, az az ember egyébként maga volt a megértés, a jóság és a segíteniakarás példaképe. Nem is lehet csodálkozni, hogy minden hallgatója és munkatársa szívébe zárta. S ez a szeretet nem halványult el azokban sem, akik 20 vagy 30 esztendővel ezelőtt kerültek ki a keze alól. És magam, akinek szerencsém volt őt 38 esztendeje ismerni és megismerni, aki az én kedves Józsi bátyámmal szinte élete utolsó órájáig együtt dolgoztam, s aki nemcsak tanszéki elődömet, hanem atyai jóbarátomat is vesztettem el benne, mondhatom, hogy ő még talán gondolatban sem bántott meg senkit. Ismerem a magyar állatorvosi kar minden tagját, így azt is nyugodtan állíthatom, hogy nincsen olyan magyar állatorvos, aki ne a legnagyobb szeretettel, tisztelettel és ragaszkodással gondolna Reá, s akinek lelkében az ő elvesztése mély nyomot ne hagyna. De Marek József nemcsak a magyar állatorvosi karnak volt tanítómestere, hanem az egész világénak, a legtöbb kultúrnyelvre lefordított belgyógyászati munkái révén. S Marek Józsefnek hálás lehet az egész magyar