Magyar Állatorvosok Lapja, 1952 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1952 / 9. szám - Dr. Marek József

vóban van. És mégis fájdalmasan markolt belénk elhuny­ténak híre, mert íme eltávozik körünkből nemcsak tudo­mányos életünknek egyik legkiválóbb képviselője, hanem egy olyan­ férfiú is, aki egyéb ,tulajdonságainál fogva is kimagaslott embertársai között. Nemcsak csodáltuk, ha­nem tiszteltük és szerettük is. Csodáltuk benne a nagy tudóst, aki kutató munkájával korszakalkotó eredménye­ket ért el, olyan eredményeket, amelyeket egytől-egyig a gyakorlat is nagyrészben felbecsülhetetlen haszonnal tud értékesíteni és amelyekre méltán büszke lehet nemze­tünk. Tiszteltük benne a lelkes és fáradhatatlan tanárt, aki nemcsak a magyar állatorvosoknak volt­ tanítómes­tere a belgyógyászatban, hanem tanulmányainak és kül­földi kiadásokban is megjelent könyveinek révén valósá­gos »praeceptor mundi« is. És szerettük benne az embert, akinek jóságát, megértését és segítőkészségét mindenki élvezte, aki közelébe került. Befejezte hosszú, tartalmas, küzdelmekben és sike­rekben gazdag életét, amelyet magánérdekeinek félre­­tevésével jóformán egyedül a munkának szentelt. Mint sze­gény parasztszülők gyermeke nagyrészt a maga fárad­ságos munkájával, nem ritkán nélkülözve, végezte el ta­nulmányait, de csodálatos alkotókészsége révén csak­hamar annak a ritkaságszámba menően lelkes tudóscso­portnak lett a tagja, amely a század fordulója körüli idő­ben a volt Állatorvosi Főiskola intézeteiben és klinikáin megalapozta, majd naggyá fejlesztette a magyar állator­vostudományt, ezt a sokáig érthetetlenül elhanyagolt, jól­lehet népgazdasági szempontból oly fontos szakmakört. Benne vesztettük most el ennek a hazai állatorvostudo­­mány hőskorát képviselő tudóscsoportnak prominens tagját. „ Marek József fiatalon került a belgyógyászati klinika élére és ott megindította és hosszú évtizedeken át válto­zatlan kitartással és bámulatraméltó alapossággal, min­den akadállyal megküzdve, folytatta következetes terv­­szerűséggel beállított tudományos vizsgálatainak azt a sorozatát, amelynek­ eredményei egymagukban is elegen­dők lennének ahhoz, hogy nevét az utókor számára fenntartsák. De világviszonylatban is páratlan eseménnyé vált a néha­ geniáns tanártársával, Hutyra Ferenccel együtt írt nagyszabású »Állatorvosi Belgyógyászat« című hatalmas munka megjelenése. Ez a könyv, amelyet elő­ször 1904-ben magyar nyelven adtak ki, 1905-ben néme­tül is megjelent »Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere« címen és ezzel megkezdte világjáró útját. Német nyelven most van sajtó alatt tizedik kiadása és több kiadásban megjelent orosz, angol, olasz, spanyol és török nyelven is. Külföldi szakkörök megítélése szerint a maga nemében egyedülálló munka, mely éppúgy, mint szintén több nyelven megjelent »Klinikai diagnosztiká«-ja, az állatorvosok és összehasonlító pathológusok leggyakrab­ban forgatott kézikönyve lett és szerzőjüknek olyan nem­zetközi elismerést szerzett, aminőben csak nagyon kevés magyar kutatónak volt része. Ezek a" művek merőben egyéni alkotások, amelyekben a világirodalomból mond­hatni hiánytalanul összegyűjtött adatokat összefogja a szerző páratlan kritikája és ezernyi, külön dolgozatokban nem közölt megfigyelése. Hogy Marek Józsefnek, ennek a végtelenül szerény embernek, aki saját személyével mindig háttérben szere­tett maradni, milyen tekintélye volt világszerte, számta­lanszor volt alkalmunk tapasztalni, legutóbb akkor, ami­kor a budapesti hadműveletek idejében az átutazó szov­jet állatorvosok siettek felkeresni és nagyrabecsülésükről és segítőkészségükről biztosítani. Megszűnt dobogni szíve, eltávozik most körünkből, de nem halt meg egészen, mert nem hal meg az olyan egyéniség, akinek szelleme szükségszerűen fennmarad, akinek tanítása ezután is döntő szerepet fog játszani ál­lategészségügyünk és állattenyésztésünk fejlesztésében. Szellemi örökségét féltő gonddal fogjuk ápolni és utó­dainknak is továbbadni. Búcsúzunk Tőled, Marek József, és köszönjük, hogy tanítványaid és munkatársaid lehettünk. Kegyelettel őriz­zük meg nemes emlékedet. ^ да Móc­sy János: Megrendülve és szívem mélyéig meg­hatva lépek Marek József ravatalához, hogy tőle az Ag­rártudományi Egyetem Állatorvostudományi Kara és an­nak belklinikája nevében búcsút vegyek. Karunknak, karunk tanári karának évtizedeken át dísze és erőssége volt. S hogy a budapesti fakultás az állatorvosképzés és a tudományok fejlesztése "terén olyan eredményeket ért el, s hogy a fakultásról kikerülő kollé­gák nehéz viszonyok között is helytállónak, s hogy ko­runk nemzetközi viszonylatban mindig megbecsülésben és elismerésben részesült, az Hutyra Ferenc mellett első­sorban Marek József érdeme. Marek József egyaránt nagy volt mint tudós, mint tanár és mint nevelő. Nem sorolhatom föl hosszú, mun­kás életének összes termését, hiszen alig van szaktudo­mányának olyan területe, amelyet kutatásaival előbbre ne vitt volna, vagy amit éppenséggel ne­m alapozott volna meg. Csak a legfontosabbakat említem, ő állapította meg a lélekzési zörejek és a kopogtatási hangok kelet­kezésének fizikai feltételeit, ő írta le elsőként a külföldön később róla elnevezett neurolymphomatosist, kidolgozta a lovak gyomrának szondán át való kiürítésének módját, az Eustach-kürt és a légzacskó endoskopos vizsgálatát, kidol­gozta az addig elemi csapásnak tekintett májmételykór eredményes gyógymódját, munkatársaival együtt tisz­tázta az angolkór és a vele rokon anyagforgalmi beteg­ségek ételvegytani és kórszövettani viszonyait. Kutatá­saiért az orvosi Balassa-díjat nyerte el, a Műegyetem és az Agrártudományi Egyetem, valamint számos külföldi egyetem tiszteletbeli doktori címmel ruházta föl. Mint ku­tató alapos, tervszerű, szigorúan következetes és minden körülmények között föltétlenül megbízható volt. Mindent a legkörültekintőbben s minden körülményt figyelembe véve vizsgált meg és dolgozott ki. Amit ő leírt vagy megállapított, az föltétlenül helytálló és tökéletes volt. Eredményeihez később legföljebb részleteket lehetett még hozzáfűzni, megmásítani való azonban nem volt. 36 állatorvos-nemzedéket tanított és nevelt. Nemcsak tudását adta át s nemcsak az orvosi gondolkodásra taní­tott, hanem ránevelte hallgatóit és munkatársait a kérlel­hetetlen pontosságra, hazaszeretetre, munkafegyelemre, az elmélyülő és semmiféle nehézség előtt meg nem tor­panó, kitartó munkára. S mindezt nem szóval tette, ha­nem sokkal meggyőzőbb módon, saját példájával, mert maga volt a megtestesült pontosság, alaposság, munka­­szeretet és kötelességtudás, aki önmagának kegyetlen erős munkatempót diktált, de munkatársait is erejük és­ tudásuk teljes bevetésére nevelte. De aki önmagától kérlelhetetlenül­ sokat követelt, s másoktól is teljes erőkifejtést várt el, az az ember egyébként maga volt a megértés, a jóság és a segíteni­­akarás példaképe. Nem is lehet csodálkozni, hogy minden hallgatója és munkatársa szívébe zárta. S ez a szeretet nem halványult el azokban sem, akik 20 vagy 30 eszten­dővel ezelőtt kerültek ki a keze alól. És magam, akinek szerencsém volt őt 38 esztendeje ismerni és megismerni, aki az én kedves Józsi bátyámmal szinte élete utolsó órájáig együtt dolgoztam, s aki nemcsak tanszéki elődö­met, hanem atyai jóbarátomat is vesztettem el benne, mondhatom, hogy ő­ még talán gondolatban sem bántott meg senkit. Ismerem a magyar állatorvosi kar minden tagját, így azt is nyugodtan állíthatom, hogy nincsen olyan magyar állatorvos, aki ne a legnagyobb szeretettel, tisztelettel és ragaszkodással gondolna Reá, s akinek lelkében az ő elvesztése mély nyomot ne hagyna. De Marek József nemcsak a magyar állatorvosi kar­nak volt tanítómestere, hanem az egész világénak, a leg­több kultúrnyelvre lefordított belgyógyászati munkái ré­vén. S Marek Józsefnek hálás lehet az egész magyar

Next