Magyar Állatorvosok Lapja, 1962 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1962 / Különszám - Simonyi Erzsébet - Bognár Károly - Kucsera György - Regős Gyula: Kristályibolya-vakcinák összehasonlító hatékonysági vizsgálata
34 magyar Állatorvosok lapja 17. évfolyam TESTING OF THE DURABILITY OF THE RESISTANCE PRODUCED BY THE ADSORBED SWINE ERYSIPELAS VACCINE AND OF THE KEEPING QUALITIES OF THEM By dr. Gy. Kucsera (Budapest) On 186 pigs challenge infections using Fortner and Dinter’s intracutaneous method were carried out to establish the duration of immunity of vaccinated pigs. The resultes of these tests are summarized as follows: 1. One injection of adsorbed swine erysipelas vaccine produces a suitable resistance for about 2 months. 2. Vaccines which in mice tests proved to contain less I. U. were also less active in pigs than those with higher I. U. values for mice. 3. Two injections of 5 ml. each of the vaccine in a distance of one month increased considerably the effectivity and also the duration of the resulted immunity. 4. The intracutaneous infection by Fortner and Dinter’s skin scarification method means a more vigorous challenge than the natural infection. Durability tests were carried out with 15 vaccines stored at cool box temperatures. The vaccines were tested immediatly after production and thereafter from time to time on mice and sometimes also on pigs for effectivity. Average values calculated from the results of 91 titrations proved that the immuizing value of the vaccine decreases after 8 months to 68,3%, after one year to 44,6%, after 1 1/2 year 34,4%, and after two years to 32,2% of its initial value. The immunizing power of the vaccines showed after two years also on pigs a considerable decrease. Therefore it seems motivated to propose even in the case of formol inactivated adsorbed vaccines to use them as early as possible after production. Kristályibolya-vakcinák összehasonlító hatékonysági vizsgálata írta: Simonyi Erzsébet dr., Bognár Károly dr., Kucsera György dr., az állatorvostudományok kandidátusa és Regös Gyula dr. (Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet) A kristályibolya-vakcinát szerte a világon alkalmazzák több-kevesebb sikerrel. Külföldi és hazai körökben egyaránt sokat vitatott kérdés a vakcina használatának szükségessége, illetve az alkalmazás előnye és hátránya. Intézetünk a kristályibolya-vakcina ártalmatlansági, de főleg hatékonysági vizsgálata során az elmúlt évek alatt sok értékes megfigyelést tett, és sok hasznos tapasztalatot gyűjtött. Ezekből kívánunk két nagyobb és a gyakorlat érdeklődésére is számottartható kísérletsorozatot ismertetni. A kristályibolya-vakcina ártalmatlansági és hatékonysági ellenőrzését a F. M. által megadott kipróbálási előírás szerint végezzük. Eszerint megfelelő volt az a vakcina, melynek 5 ml-e egyszeri oltás után megvédte a sertéseket a 3 hét múlva alkalmazott 2 ml virulens sertéspestisvírusos fertőzéssel szemben. A kristályibolya-vakcina kipróbálási előírása — mint általában a biológiai módszerek — kitűnő tájékoztató eredményt nyújt, de nehezen reprodukálható, megismételve nem mindig vezet pontosan egyező eredményre. A hibák elsősorban a kísérleti állatok egyedi, illetve örökletesen eltérő érzékenységéből, másrészt a változó kísérleti körülményekből adódnak. Egyenletesebb eredményt kaphatunk a kísérleti állatok számának növelésével és standardnak tekinthető készítmény párhuzamos kipróbálásával. Intézetünk a kísérleti állatok számát nem tudja növelni, vizsgálatainkat azonban mindig ugyanazzal az általunk termelt és 1 200 -on több hónapig tárolt és ellenőrzött vírussal és ugyanabban az állományban végezzük, miközben párhuzamosan egyszerre több termelési számú vakcinát vizsgálunk. Bár többéves tapasztalatunk szerint az ily módon végzett vizsgálat, illetve az ismételt kipróbálások egybevetése megnyugtató eredményt ad, mégis szükségesnek láttuk néhány kérdés tisztázását. 1. Jobban immunizálódnak-e a kristályibolyavakcinával oltott sertések, ha oltásuk a felnevelésük helyén történik? 2. Kimutatható-e különbség a vakcina hatékonysági vizsgálatában, ha a fertőzés a sertéspestisvírus 1 000, 10 000, illetve 1 millió halálos adagjával történik? 3. Kimutatható-e különbség a vakcina hatékonysági vizsgálatában, ha a fertőzés nem a szokásos módon a sertéspestisvírus 1 millió halálos adagjával sem, hanem kontakt úton történik? 4. Kimutatható-e különbség a vakcina hatékonysági vizsgálatában, ha az immunizáló oltások számát kettőre emeljük? E kérdések tisztázására az elmúlt évben két nagyobb kísérletet végeztünk, ezek eredményét kívánjuk a következőkben ismertetni. Az első kísérletet egy állami gazdaságban végeztük; 192 sertésen 8 különböző termelési számú kristályibolya-vakcinát vizsgáltunk: „a” jelzésű, az intézetben ismételten kipróbált és szabványszerűnek bizonyult vakcinát; „b” jelzésű, az intézetben több ízben vizsgált és nem megfelelőnek talált vakcinát; „c” jelzésű vakcinát; „d” jelzésű, az intézetben több ízben vizsgált és a szabvány határán lévőnek minősített vakcinát; „e” és „f” jelzésű vakcinát; „g” jelzésű, általunk korábban még nem vizsgált külföldi vakcinát és „h” jelzésű vakcinát. A sertések oltása a gazdaságban, fertőzésük 3 hét múlva az intézetben történt. A sertések az oltáskor 36, a fertőzéskor 42 kg átlagsúlyúak voltak. Egy-egy vakcinával 18 sertést oltottunk, és 6 6 sertést fertőztünk 1 000, 10 000, illetve 1 millió halálos adag sertéspestisvírussal. A fertőzésre használt sertéspestisvírust a kísérletet megelőzően kétszer is titráltuk, a vírus 500 000-es titerű volt. A kísérlet eredményét az 1. táblázatban ismertetjük. A kísérlettel nem tudtuk reprodukálni a vakcinák korábbi intézeti kipróbálási eredményeit, mégis egymáshoz viszonyítva hatékonysági sorrendet lehet megállapítani. Ez a hatékonysági sorrend megfelel az intézet korábbi kipróbálásai során kapott eredményeknek.