Magyar Állatorvosok Lapja, 1964 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1964 / 9. szám - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Buza László: Hal- és méhegészségügyi tájértekezlet

398 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 19. évf. 9. sz Hal- és méh egészségügyi táj­értekezlet A 31/1961. (VIII. 12) MT sz. rendelet és az Állat­egészségügyi Szabályzat az állategészségügyi szolgálat feladatává tette a halak és a háziméhek betegségei el­leni védekezés irányítását is. Ez az új feladat szüksé­gessé tette az állatorvosi kar ilyen irányú továbbkép­zését, hiszen mind a halak, mind a méhek tenyésztésé­vel és betegségeivel az egyetemi stúdiumok során csak a fiatalabb generáció foglalkozott. A legszükségesebb szakmai ismereteket megyei továbbképző előadásokon és az Állatorvostudományi Egyetemen rendezett bent­lakásos továbbképző tanfolyamok anyagába beiktatott néhány órás előadásokon csak nagyon vázlatosan sze­rezhették meg a kar meglettebb korú tagjai. Az Állatorvosok Társasága keretében éppen ennek az új feladatkörnek szélesebb körű elsajátítására és az új munkaterülettel kapcsolatos problémák rendszeres megvitatására alakult a Hal- és Méhegészségügyi Szak­osztály. E szakosztály kezdeményezte azt, hogy az Állat­orvostudományi Egyetemen ez év elején 3 hetes bentla­kásos továbbképző tanfolyamot rendezzenek „Halte­nyésztés és a halak betegségei” címen, amelyen min­den megyéből 1­2 gyakorló állatorvos vett részt, és képviseltették magukat az Állami Gazdaságok, a Ha­lászati Tröszt és az állategészségügyi intézetek is. Már e tanfolyam idején felmerült az az óhaj, hogy a tanteremben hallottakat tavasszal a gyakorlatban, egy tógazdaság megtekintése során kellene kiegészíteni. A Társaság Hal- és Méhegészségügyi Szakosztályának ve­zetősége a tájértekezlet megrendezésére Tolna megyét tartotta a legalkalmasabbnak, mert itt van a legtöbb tsz-­ tógazdaság, s így a legtöbb állatorvos közvetlenül érdekelt a halegészségügyi kérdésekben. A megye agilis főállatorvosa és a megyei halászati felügyelő örömmel tette magáévá a tervet, és a paksi Vörös Csillag Halászati Termelőszövetkezet vezetőségé­vel együtt kitűnően megszervezte és előkészítette az értekezletet. Április 27-én a paksi Járási Tanács nagytermében több mint 100 résztvevő gyűlt össze. Képviseltette ma­gát a megyei és a járási pártbizottság, valamint e ta­nácsok vb-n, és megjelent az értekezleten Ribiánszky Miklós, az Országos Halászati Felügyelőség igazgatója, a magyar halászat legfőbb irányítója is. Kováts Jenő dr. Tolna megyei vezető főállatorvos nyitotta meg az érte­kezletet, majd Ősz Gyula dr. F. M. főállatorvos, a szak­osztály elnöke üdvözölte a megjelenteket, és ismertette a tájértekezlet előzményeit, valamint jelentőségét. Ez­után Búza László dr., a szakosztály titkára „Tavaszi halegészségügyi teendők” címmel a legfontosabb aktuá­lis tógazdasági tennivalókat foglalta össze. Kiemelte a teleléssel kapcsolatos halkárosodásokat és a kondíció­romlást. A telelés végeztével minél előbb meg kell kez­deni a halak szoktató etetését, és a durván zúzott ku­korica- vagy gabonakeverékhez kívánatos a takarmány 10%-át kitevő Erra 2-t keverni. Nagyobb halmozgatá­sok esetén el kell végezni a Chlorocidos oltást vagy fürdetést. Kocsis Antal dr. egyet, adjunktus, a szakosztály vezetőségi tagja néhány időszerű parazitológiai kérdés­sel foglalkozott, kiemelte a szélesebb körű halparazi­­tológiai vizsgálatok és kutatások szükségességét, és fel­hívta a megjelentek figyelmét a darakór, a kopoltyú­­férgesség és néhány más parazitás halbetegség fontos­ságára. Nagy József dr. sárszentlőrinci körállatorvos, aki szintén a szakosztály vezetőségi tagja, gyakorló méhész­ként világította meg az állatorvosok szerepét a méh­­egészségügy javításában, és röviden összefoglalta a legfontosabb tavaszi teendőket a méhészetben. Különö­sen a vándorlás előtti egészségügyi vizsgálat gondos elvégzését emelte ki. Végül, közkívánatra, Bencze Ferenc, a Paksi Vörös Csillag HTSZ agilis és népszerű elnöke tartott rövid be­számolót a Nemzetközi Duna­ Bizottság legutóbbi, bu­karesti üléséről és romániai tapasztalatairól. Élénken ecsetelte azt a hatalmas fejlődést, melyet a tógazdasági haltenyésztés területén mind a kutatásban, mind a gya­korlatban elértek. A színes, élénk, rögtönzött beszámo­lót a hallgatóság nagy élvezettel hallgatta. A tárgyso­rozat végeztével Ősz Gyula dr. zárta be az értekezletet, amely után a szövetkezet csárdájában 120 személyre terített asztal várta a vendégeket. Délután az értekezlet résztvevői a biritói Tógaz­daságba látogattak ki. Itt a szövetkezet elnöke ismer­tette a tavak megépítésének történetét, és bemutatta a legfontosabb műtárgyakat. Búza dr. a válogatóasztalon a halak vizsgálatának, boncolásának technikáját mu­tatta be, és több parazitás halbetegséget demonstrált. Ekkor nyílott alkalom különböző gyakorlati kérdések megvitatására is. A jól sikerült értekezleten örömmel volt megálla­pítható az, hogy az állatorvosi kar komolyan magáévá tette a hal- és méhbetegségek megelőzésével és leküz­désével kapcsolatban reá háruló komoly feladatokat. A szakosztály vezetősége azt tervezi, hogy ebben az év­ben, ősz elején, még 2 táj­értekezletet rendez a „Méh­családok helyes betelelésének egészségügyi szempont­jai”, és a „Halteleltetés egészségügyi problémái” cím­mel. Ezek is bizonyára megfelelő érdeklődést fognak ki­váltani, és előreviszik a két új munkaterületen szak­ismereteink gyarapítását. Búza László dr. Az Állatorvosok Társasága Hal- és Méhegészségügyi Szakosztályának titkára HÍREK 110 éve született Victor Babes, a magyar és román orvostudomány közös kiemelkedő egyénisége. Tanul­mányait Pesten kezdte, majd Bécsben Rokitanskynál folytatta. Hamarosan újból Pestre kerül, ahol Arányi Lajos, a haladó szellemű kórbonctantanár, a szabadság­­harc hőse mellett tanársegéd. 1881-től a pesti egyetem magántanára, s Korányi Frigyes laboratóriumában út­törő munkásságot végez a fertőző betegségek kórszö­vettana terén. Munkásságában szerencsésen ötvöződött Pasteur bakteriológiai, Rokitansky kórbonctani, Vir­chow kórszövettani, Koch metodikai s a saját egyér­telműen materialista szemlélete. Cornillal közösen írt bakteriológiai könyvének magyar nyelvű kiadása (1885) az első rendszeres és teljes bakteriológiai hazai tan­könyv. A veszettség kutatásában — Pasteur és Hőgyes mellett — talán a legnagyobb érdemeket szerezte. A nálunk Negri-test néven ismert Ammonszarv-elvál­­tozásokat, amelyek eredetét ő tisztázta, számos ország­ban Babes-Negri-test néven ismerik. Ugyancsak első­nek tisztázta a szarvasmarhák fertőző vérfestékvizelé­­sének oktanát, amit ma is őriz a tiszteletére alkotott Babesiidae családnév. Ő volt az első, aki a diphtheria­­kutatások során toxin-antitoxin keveréket adott álla­toknak. 1888-tól a bukaresti egyetem emberi és állati járványok tanulmányozására megszervezett intézetének igazgatója, ahol a veszettség mellett főként a lepra és pellagra problémájával foglalkozik. Életműve mintegy 1300 közlemény. (O. H. Sz. S. dr.) Tierärztliche parasitologische Diagnostik címen ki­adta a jénai G. Fischer kiadó Nemeséri László dr. és Holló Ferenc dr. 1961-ben, második kiadásban megje­lent parazitológiai diagnosztikai könyvének német for­dítását. A fordítást Balla Margit, a német kiadás szak­szerkesztését Eichler professzor (NDK) végezte.

Next