Magyar Állatorvosok Lapja, 1964 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1964 / 9. szám - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Buza László: Hal- és méhegészségügyi tájértekezlet
398 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 19. évf. 9. sz Hal- és méh egészségügyi tájértekezlet A 31/1961. (VIII. 12) MT sz. rendelet és az Állategészségügyi Szabályzat az állategészségügyi szolgálat feladatává tette a halak és a háziméhek betegségei elleni védekezés irányítását is. Ez az új feladat szükségessé tette az állatorvosi kar ilyen irányú továbbképzését, hiszen mind a halak, mind a méhek tenyésztésével és betegségeivel az egyetemi stúdiumok során csak a fiatalabb generáció foglalkozott. A legszükségesebb szakmai ismereteket megyei továbbképző előadásokon és az Állatorvostudományi Egyetemen rendezett bentlakásos továbbképző tanfolyamok anyagába beiktatott néhány órás előadásokon csak nagyon vázlatosan szerezhették meg a kar meglettebb korú tagjai. Az Állatorvosok Társasága keretében éppen ennek az új feladatkörnek szélesebb körű elsajátítására és az új munkaterülettel kapcsolatos problémák rendszeres megvitatására alakult a Hal- és Méhegészségügyi Szakosztály. E szakosztály kezdeményezte azt, hogy az Állatorvostudományi Egyetemen ez év elején 3 hetes bentlakásos továbbképző tanfolyamot rendezzenek „Haltenyésztés és a halak betegségei” címen, amelyen minden megyéből 12 gyakorló állatorvos vett részt, és képviseltették magukat az Állami Gazdaságok, a Halászati Tröszt és az állategészségügyi intézetek is. Már e tanfolyam idején felmerült az az óhaj, hogy a tanteremben hallottakat tavasszal a gyakorlatban, egy tógazdaság megtekintése során kellene kiegészíteni. A Társaság Hal- és Méhegészségügyi Szakosztályának vezetősége a tájértekezlet megrendezésére Tolna megyét tartotta a legalkalmasabbnak, mert itt van a legtöbb tsz- tógazdaság, s így a legtöbb állatorvos közvetlenül érdekelt a halegészségügyi kérdésekben. A megye agilis főállatorvosa és a megyei halászati felügyelő örömmel tette magáévá a tervet, és a paksi Vörös Csillag Halászati Termelőszövetkezet vezetőségével együtt kitűnően megszervezte és előkészítette az értekezletet. Április 27-én a paksi Járási Tanács nagytermében több mint 100 résztvevő gyűlt össze. Képviseltette magát a megyei és a járási pártbizottság, valamint e tanácsok vb-n, és megjelent az értekezleten Ribiánszky Miklós, az Országos Halászati Felügyelőség igazgatója, a magyar halászat legfőbb irányítója is. Kováts Jenő dr. Tolna megyei vezető főállatorvos nyitotta meg az értekezletet, majd Ősz Gyula dr. F. M. főállatorvos, a szakosztály elnöke üdvözölte a megjelenteket, és ismertette a tájértekezlet előzményeit, valamint jelentőségét. Ezután Búza László dr., a szakosztály titkára „Tavaszi halegészségügyi teendők” címmel a legfontosabb aktuális tógazdasági tennivalókat foglalta össze. Kiemelte a teleléssel kapcsolatos halkárosodásokat és a kondícióromlást. A telelés végeztével minél előbb meg kell kezdeni a halak szoktató etetését, és a durván zúzott kukorica- vagy gabonakeverékhez kívánatos a takarmány 10%-át kitevő Erra 2-t keverni. Nagyobb halmozgatások esetén el kell végezni a Chlorocidos oltást vagy fürdetést. Kocsis Antal dr. egyet, adjunktus, a szakosztály vezetőségi tagja néhány időszerű parazitológiai kérdéssel foglalkozott, kiemelte a szélesebb körű halparazitológiai vizsgálatok és kutatások szükségességét, és felhívta a megjelentek figyelmét a darakór, a kopoltyúférgesség és néhány más parazitás halbetegség fontosságára. Nagy József dr. sárszentlőrinci körállatorvos, aki szintén a szakosztály vezetőségi tagja, gyakorló méhészként világította meg az állatorvosok szerepét a méhegészségügy javításában, és röviden összefoglalta a legfontosabb tavaszi teendőket a méhészetben. Különösen a vándorlás előtti egészségügyi vizsgálat gondos elvégzését emelte ki. Végül, közkívánatra, Bencze Ferenc, a Paksi Vörös Csillag HTSZ agilis és népszerű elnöke tartott rövid beszámolót a Nemzetközi Duna Bizottság legutóbbi, bukaresti üléséről és romániai tapasztalatairól. Élénken ecsetelte azt a hatalmas fejlődést, melyet a tógazdasági haltenyésztés területén mind a kutatásban, mind a gyakorlatban elértek. A színes, élénk, rögtönzött beszámolót a hallgatóság nagy élvezettel hallgatta. A tárgysorozat végeztével Ősz Gyula dr. zárta be az értekezletet, amely után a szövetkezet csárdájában 120 személyre terített asztal várta a vendégeket. Délután az értekezlet résztvevői a biritói Tógazdaságba látogattak ki. Itt a szövetkezet elnöke ismertette a tavak megépítésének történetét, és bemutatta a legfontosabb műtárgyakat. Búza dr. a válogatóasztalon a halak vizsgálatának, boncolásának technikáját mutatta be, és több parazitás halbetegséget demonstrált. Ekkor nyílott alkalom különböző gyakorlati kérdések megvitatására is. A jól sikerült értekezleten örömmel volt megállapítható az, hogy az állatorvosi kar komolyan magáévá tette a hal- és méhbetegségek megelőzésével és leküzdésével kapcsolatban reá háruló komoly feladatokat. A szakosztály vezetősége azt tervezi, hogy ebben az évben, ősz elején, még 2 tájértekezletet rendez a „Méhcsaládok helyes betelelésének egészségügyi szempontjai”, és a „Halteleltetés egészségügyi problémái” címmel. Ezek is bizonyára megfelelő érdeklődést fognak kiváltani, és előreviszik a két új munkaterületen szakismereteink gyarapítását. Búza László dr. Az Állatorvosok Társasága Hal- és Méhegészségügyi Szakosztályának titkára HÍREK 110 éve született Victor Babes, a magyar és román orvostudomány közös kiemelkedő egyénisége. Tanulmányait Pesten kezdte, majd Bécsben Rokitanskynál folytatta. Hamarosan újból Pestre kerül, ahol Arányi Lajos, a haladó szellemű kórbonctantanár, a szabadságharc hőse mellett tanársegéd. 1881-től a pesti egyetem magántanára, s Korányi Frigyes laboratóriumában úttörő munkásságot végez a fertőző betegségek kórszövettana terén. Munkásságában szerencsésen ötvöződött Pasteur bakteriológiai, Rokitansky kórbonctani, Virchow kórszövettani, Koch metodikai s a saját egyértelműen materialista szemlélete. Cornillal közösen írt bakteriológiai könyvének magyar nyelvű kiadása (1885) az első rendszeres és teljes bakteriológiai hazai tankönyv. A veszettség kutatásában — Pasteur és Hőgyes mellett — talán a legnagyobb érdemeket szerezte. A nálunk Negri-test néven ismert Ammonszarv-elváltozásokat, amelyek eredetét ő tisztázta, számos országban Babes-Negri-test néven ismerik. Ugyancsak elsőnek tisztázta a szarvasmarhák fertőző vérfestékvizelésének oktanát, amit ma is őriz a tiszteletére alkotott Babesiidae családnév. Ő volt az első, aki a diphtheriakutatások során toxin-antitoxin keveréket adott állatoknak. 1888-tól a bukaresti egyetem emberi és állati járványok tanulmányozására megszervezett intézetének igazgatója, ahol a veszettség mellett főként a lepra és pellagra problémájával foglalkozik. Életműve mintegy 1300 közlemény. (O. H. Sz. S. dr.) Tierärztliche parasitologische Diagnostik címen kiadta a jénai G. Fischer kiadó Nemeséri László dr. és Holló Ferenc dr. 1961-ben, második kiadásban megjelent parazitológiai diagnosztikai könyvének német fordítását. A fordítást Balla Margit, a német kiadás szakszerkesztését Eichler professzor (NDK) végezte.