Magyar Állatorvosok Lapja, 1967 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1967 / 12. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Simonyi Erzsébet - Bognár Károly - Bíró Jenő - Palatka Zoltán: Immunizálási kísérletek a szarvasmarha vírusos hasmenése ellen
570 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 22. évf. 12. sz. Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet (igazgató: Simonyi Erzsébet dr.) és Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet (igazgató: Molnár József dr.) * Immunizálási kísérletek a szarvasmarha vírusos hasmenése ellen II. Aktív immunizálás írta: Simonyi Erzsébet dr., Bognár Károly dr., Bíró Jenő dr., az állatorvostudományok kandidátusa és Palatka Zoltán dr., az állatorvostudományok kandidátusa. A szarvasmarha fertőző vírusos hasmenése az elmúlt 20 év alatt a világ állatorvos-kutatói érdeklődésének homlokterébe került. A nyálkahártyabetegség komplexus jelentőségére utal a Nemzetközi Állategészségügyi Hivatal 1966. évi XXXIV. ülésén hozott határozat (8), amely szükségesnek tartja a megbetegedés beható tanulmányozását, és vizsgálat tárgyává javasol tenni bizonyos megelőző intézkedések alkalmazását (elkülönítés, vakcinázás vagy szérumos oltás). Korábbi előadásainkban és közleményeinkben beszámoltunk immunizálási kísérleteinkről borjak vírusos hasmenése ellen. Részletesen ismertettük a hiperimmun szérum termelését és az ezzel végzett laboratóriumi és gyakorlati kísérleteinket. E szérum kitűnően alkalmazható olyan borjúállományokban, ahol a borjak már betegen születtek, vagy ahol igen fiatal korban betegednek meg. Alkalmazását elsősorban beteg és erős fertőzésnek kitett állatok kezelésére javasoljuk. A betegség megelőzésére a szérum már kevésbé alkalmas, mivel hatása rövid ideig tart, 3 hét alatt nagy része kiürül a szervezetből, és így a borjak rövidesen ismét megbetegedhetnek. Tartós védettség elérésére ezért megkíséreltünk aktív immunizálási eljárást kidolgozni és erre a célra megfelelő vakcinát előállítani. Külföldi szerzők, mivel ott főleg 6 hónapnál idősebb állatok betegednek meg, elsősorban az aktív immunizálást ajánlják a szarvasmarha vírusos hasmenése ellen. Egyesek (4, 7) fiatal állatok vonatkozásában óvatosságra intenek, mert újszülött borjak aktív immunizálása a saját globulinok fiziológiás hiánya miatt nem lehetséges. Egynapos állatok immunizálása esetén még az ún. immuntolerancia kifejlődésére is sor kerülhet. Beszámoltak arról, hogy sikerült a vírusdiarrhoea vírusát nyulakhoz szoktatni, és a 75. passzázs után olyan attenuált vírust nyerni, amely immunizálás céljára alkalmas (1). Kombinált vakcina sikeres alkalmazásáról is jelent meg közlés, amely szerint leptospirosis, vírusdiarrhoea (VD) és rhinotracheitis (IBR) ellen immunizálnak egyidejűleg kombinált vakcinával. Más szerzők (12) kétféle vakcinát állítottak elő a szarvasmarha vírusos hasmenése ellen, az egyik nyálhoz adaptált modifikált élővírus-vakcina, a másik az Oregon C24V törzsből készült borjúvese-szövettenyészetben modifikált ugyancsak élővírus-vakcina. Mindkettőt kipróbálták laboratóriumi és gyakorlati körülmények között. Az oltott állatokban magas neutralizációs tzer alakult ki, és ezek mind mesterséges, mind természetes fertőzéssel szemben ellenállónak bizonyultak. Mindkét vakcinát alkalmasnak tartják a szarvasmarha vírusos hasmenése elleni védekezésre. — Az Oregon C2,V törzset attenuálták is vakcina céljára, a 32. paszszázs már nem betegítette a vele oltott borjakat (3). — Egy statisztika értékeli a rhinotracheitis és vírusdiarrhoea elleni gyakorlati vakcinázásokat (5). Immunitásáttörésről is beszámolnak. A VD ellen az Oregon C24V vírustörzs 37. passzázsát használták. Helyesebbnek tartják a két vakcina egyidőben történő oltása helyett azok külön-külön, 10 napos időközben történő alkalmazását. Egy másik szerző (6a) a VD elleni vakcinázást 6 hónapos kor után javasolja, és kontraindikáltnak tartja a vemhes állatok oltását. Ugyanő a VD-vakcina 95%-os immunizáló adagját határozza meg, a kísérleti állatok oltásához az Oregon C2/V törzs 34. passzázsát használta (6b). — Négyes kombinált vakcinával is történtek immunizálási kísérletek (10), egyidejűleg az IBR, a VD, a leptospirosis és a pneumoenteritis ellen. Az ezekre vonatkozó közlésekben a VD- immunitásra nem álltak rendelkezésre megbízható adatok. — Érdeklődésre tartanak számot még azok a vizsgálatok (9), amelyek szerint esetenként a WC-vakcinázás után 10—20 nappal „nyálkahártya-megbetegedés"-re jellemző tünetek jelentkeznek. Ez a megbetegedés azonban csak sporadikus. A szerzők azt tanácsolják, hogy a vakcinát megelőzésre alkalmazzák és ne gyógykezelésre. * Technikai munkatárs: Marjai József Saját vizsgálatok Anyag és módszer Szövettenyészet. Egyrétegű tripszinezett borjúembrióvese- és borjúhere-szövettenyészetet, tápfolyadékul 0,5% laktalbumin-hidrolizátumot és 15— 20% borjú- vagy lósavót tartalmazó Hanks-oldatot használtunk. A csőtenyészeteket vírussal való beoltásuk előtt kétszer lemostuk (lósavó alkalmazásakor a lemosásra nincs szükség), ezután már Earie-folyadék szolgált tápfolyadék gyanánt. Vírus. A kísérleteinkhez sorozatos borjúembrióvese-szövetpasszázsokkal és közbeiktatott állatpaszszázzsal modifikált Oregon C24V törzset használtuk. A fertőzéshez a NY, törzset alkalmaztuk. Vírusneutralizációs próba. Ат. kiaktivált borjúsavak 2-es alapú geometriai sorban növekvő hígításaihoz 100—1000 TCIDr,o vírust adtunk. A szérum-víruskeverékeket egy óráig 37°C-on inkubáltuk, majd 0,2—0,2 ml-t vittünk 3—3 csőszövettenyészetre. A tenyészeteket a beoltást követő 4—6. napon bíráltuk el a kialakult cytophathologiai elváltozások alapján. Minden kísérlethez kontrollként oltatlan szövetkultúrát is beállítottunk. Az 50%-os neutralizációs titert Reed— Muench módszerével számítottuk ki. Kísérleti állat. Laboratóriumi kísérleteinkhez egyéni gazdaságokból szereztük be a vírusos hasmenés iránt fogékony, 3—8 hetes borjakat. Eredmények Mindenekelőtt vizsgáltuk az általunk modifikált Oregon C24V vakcinatörzs ártalmatlanságát. E célból a betegség iránt fogékony, 3—8 hetes 8 borjút oltottunk, négyet 10 ml szövetvírussal il., kettőt 10 ml-rel il., és kettőnek tejben szuszpendálva 20 ml-t adtunk per os. A vakcinázás után legfeljebb 1 napig tartó lázas hőemelkedést és kisfokú leucopeniát észleltünk, nyálkahártya-erosiót azonban vagy egyáltalán nem láttunk, vagy ha igen, csupán néhány, kis terjedelműt és gyorsan gyógyulót. Három héttel az első oltás után másodszor is vakcináztuk az állatokat az elsővel megegyező mennyiséggel és módon. Ezt az oltást valamennyi állat reakció nélkül viselte el.