Magyar Állatorvosok Lapja, 1967 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1967 / 12. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Simonyi Erzsébet - Bognár Károly - Bíró Jenő - Palatka Zoltán: Immunizálási kísérletek a szarvasmarha vírusos hasmenése ellen

570 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 22. évf. 12. sz. Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet (igazgató: Simonyi Erzsébet dr.) és Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet (igazgató: Molnár József dr.) * Immunizálási kísérletek a szarvasmarha vírusos hasmenése ellen II. Aktív immunizálás írta: Sim­onyi Erzsébet dr., Bognár Károly dr., Bíró Jenő dr., az állatorvostudományok kandidátusa és Palatka Zoltán dr., az állatorvostudományok kandidátusa. A szarvasmarha fertőző vírusos hasmenése az elmúlt 20 év alatt a világ állatorvos-kutatói érdek­lődésének homlokterébe került. A nyálkahártya­betegség komplexus jelentőségére utal a Nemzetközi Állategészségügyi Hivatal 1966. évi XXXIV. ülésén hozott határozat (8), amely szükségesnek tartja a megbetegedés beható tanulmányozását, és vizsgá­lat tárgyává javasol tenni bizonyos megelőző intéz­kedések alkalmazását (elkülönítés, vakcinázás vagy szérumos oltás). Korábbi előadásainkban és közleményeinkben be­számoltunk immunizálási kísérleteinkről borjak ví­rusos hasmenése ellen. Részletesen ismertettük a hi­­perimmun szérum termelését és az ezzel végzett labo­ratóriumi és gyakorlati kísérleteinket. E szérum kitű­nően alkalmazható olyan borjúállományokban, ahol a borjak már betegen születtek, vagy ahol igen fiatal korban betegednek meg. Alkalmazását elsősorban be­teg és erős fertőzésnek kitett állatok kezelésére java­soljuk. A betegség megelőzésére a szérum már ke­vésbé alkalmas, mivel hatása rövid ideig tart, 3 hét alatt nagy része kiürül a szervezetből, és így a borjak rövidesen ismét megbetegedhetnek. Tartós védettség elérésére ezért megkíséreltünk aktív immunizálási eljárást kidolgozni és erre a cél­ra megfelelő vakcinát előállítani. Külföldi szerzők, mivel ott főleg 6 hónapnál idő­sebb állatok betegednek meg, elsősorban az aktív im­munizálást ajánlják a szarvasmarha vírusos hasme­nése ellen. Egyesek (4, 7) fiatal állatok vonatkozásában óva­tosságra intenek, mert újszülött borjak aktív immuni­zálása a saját globulinok fiziológiás hiánya miatt nem lehetséges. Egynapos állatok immunizálása esetén még az ún. immuntolerancia kifejlődésére is sor kerülhet.­­ Beszámoltak arról, hogy sikerült a vírusdiarrhoea vírusát nyulakhoz szoktatni, és a 75. passzázs után olyan attenuált vírust nyerni, amely immunizálás cél­jára alkalmas (1). Kombinált vakcina sikeres alkalma­zásáról is jelent meg közlés, amely szerint leptospirosis, vírusdiarrhoea (VD) és rhinotracheitis (IBR) ellen im­munizálnak egyidejűleg kombinált vakcinával.­­ Más szerzők (12) kétféle vakcinát állítottak elő a szarvas­­marha vírusos hasmenése ellen, az egyik nyálhoz ad­aptált modifikált élővírus-vakcina, a másik az Oregon C24V törzsből készült borjúvese-szövettenyészetben mo­difikált ugyancsak élővírus-vakcina. Mindkettőt kipró­bálták laboratóriumi és gyakorlati körülmények kö­zött. Az oltott állatokban magas neutralizációs t­zer alakult ki, és ezek mind mesterséges, mind természe­tes fertőzéssel szemben ellenállónak bizonyultak. Mindkét vakcinát alkalmasnak tartják a szarvasmarha vírusos hasmenése elleni védekezésre. — Az Oregon C2­,V törzset attenuálták is vakcina céljára, a 32. pasz­­százs már nem betegítette a vele oltott borjakat (3). — Egy statisztika értékeli a rhinotracheitis és vírusdiarr­hoea elleni gyakorlati vakcinázásokat (5). Immunitás­­áttörésről is beszámolnak. A VD ellen az Oregon C24V vírustörzs 37. passzázsát használták. Helyesebb­nek tartják a két vakcina egyidőben történő oltása he­lyett azok külön-külön, 10 napos időközben történő alkalmazását.­­ Egy másik szerző (6a) a VD elleni vakcinázást 6 hónapos kor után javasolja, és kontra­indikáltnak tartja a vemhes állatok oltását. Ugyanő a VD-vakcina 95%-os immunizáló adagját határozza meg, a kísérleti állatok oltásához az Oregon C2/­V törzs 34. passzázsát használta (6b). — Négyes kombinált vak­cinával is történtek immunizálási kísérletek (10), egy­idejűleg az IBR, a VD, a leptospirosis és a pneumoen­­teritis ellen. Az ezekre vonatkozó közlésekben a VD- im­munitásra nem álltak rendelkezésre megbízható adatok. — Érdeklődésre tartanak számot még azok a vizsgálatok (9), amelyek szerint esetenként a WC-vak­­cinázás után 10—20 nappal „nyálkahártya-megbetege­­dés"-re jellemző tünetek jelentkeznek. Ez a megbete­gedés azonban csak sporadikus. A szerzők azt tanácsol­ják, hogy a vakcinát megelőzésre alkalmazzák és ne gyógykezelésre. * Technikai munkatárs: Marjai József Saját vizsgálatok Anyag és módszer Szövettenyészet. Egyrétegű tripszinezett borjú­­embrióvese- és borjúhere-szövettenyészetet, táp­folyadékul 0,5% laktalbumin-hidrolizátumot és 15— 20% borjú- vagy lósavót tartalmazó Hanks-oldatot használtunk. A csőtenyészeteket vírussal való beoltá­suk előtt kétszer lemostuk (lósavó alkalmazásakor a lemosásra nincs szükség), ezután már Earie-folyadék szolgált tápfolyadék gyanánt. Vírus. A kísérleteinkhez sorozatos borjúembrió­­vese-szövetpasszázsokkal és közbeiktatott állatpasz­­százzsal modifikált Oregon C24V törzset használtuk. A fertőzéshez a NY, törzset alkalmaztuk. Vírusneutralizációs próba. Ат. k­iaktivált borjú­savak 2-es alapú geometriai sorban növekvő hígí­tásaihoz 100—1000 TCIDr,o vírust adtunk. A szérum-ví­ruskeverékeket egy óráig 37°C-on inkubáltuk, majd 0,2—0,2 ml-t vittünk 3—3 csőszövettenyészetre. A te­nyészeteket a beoltást követő 4—6. napon bíráltuk el a kialakult cytophathologiai elváltozások alapján. Min­den kísérlethez kontrollként oltatlan szövetkultúrát is beállítottunk. Az 50%-os neutralizációs titert Reed— Muench módszerével számítottuk ki. Kísérleti állat. Laboratóriumi kísérleteinkhez egyéni gazdaságokból szereztük be a vírusos has­menés iránt fogékony, 3—8 hetes borjakat. Eredmények Mindenekelőtt vizsgáltuk az általunk modifi­kált Oregon C24V vakcinatörzs ártalmatlanságát. E célból a betegség iránt fogékony, 3—8 hetes 8 bor­jút oltottunk, négyet 10 ml szövetvírussal il., ket­tőt 10 ml-rel il., és kettőnek tejben szuszpendálva 20 ml-t adtunk per os. A vakcinázás után legfeljebb 1 napig tartó lázas hőemelkedést és kisfokú leuco­­peniát észleltünk, nyálkahártya-erosiót azonban vagy egyáltalán nem láttunk, vagy ha igen, csupán néhány, kis terjedelműt és gyorsan gyógyulót. Há­rom héttel az első oltás után másodszor is vakci­­náztuk az állatokat az elsővel megegyező mennyi­séggel és módon. Ezt az oltást valamennyi állat reakció nélkül viselte el.

Next