Magyar Állatorvosok Lapja, 1972 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1972 / 10. szám - Bíró Jenő 1883-1972
590 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1972. OKTÓBER Az egereken végzett hatékonysági vizsgálat szintén azt igazolja, hogy a sercegő üszők elleni új vakcina antigénhatása felülmúlja a hagyományos vakcináét. Különösen kirívó különbséget lehet regisztrálni a két vakcina között a két alkalommal történt immunizálás esetében. Az adszorbensnek köszönhető prolongált antigénhatás előnyeit ez a kísérleti eredmény is jól példázza. A kísérletek azt igazolják, hogy az új csapadékos vakcina az eddig használtnál nagyobb fokú és tartósabb védelmet fog adni háziállatainknak a sercegő üszők ellen, és így hathatósabb eszközt jelent a betegség megelőzésére. IRODALOM 1. Grigorlu, N.—Carp, N.—Petrovszky. M.—Butura, I,—Báláéi, M.: Lucr. Inst. Cerc. Vet. Bioprep. Pasteur, 1963. 2. 2. 167. — 2. Hyder, G.: Pakistan J. Vet. Sei., 1968. 2. 90. — 3. Kagan. Г. 7— Kolesova, A. I.—Solomantin, V. 1.: Trud. Naucsno-Kont- 1-01 Inst. Vet. Prep., 1964. 12. 236. — 4. Kagan, F. I.—Nikiforova, N. M.—Kolesova, A. I.: Trud. Naucsno-Kontrol Inst. Vet. Prep., 1966. 13. 233. — 5. Kucsera Gy.: Magy. Ao. Lapja, 1963. IS. 311. — 6. Mario, R. de О.: Vet. Mocamb.. 1969. 2. 61. — 7. Reed. L.—Muench, H.: Am. J. Hyg., 1938. 27. 943. — 8. Tomic, L.—Forsek. Z.: Vet. Arh. 1959. 29. 347. Bíró Jenő dr. vasdiplomás állatorvos, az állatorvostudományok kandidátusa, a bakteriológia és a virológia nagynevű művelője 1972. április 21-én elhunyt. Temetése nagy részvéttel zajlott le. Állatorvosok, a Phylaxia dolgozói, munkatársai közül számosan kísérték utolsó útjára a közszeretetben és köztiszteletben álló „Jenő Bácsit”. A sírnál Tóth Béla dr. kandidátus, a Phylaxia kutatási igazgatója mondta el az itt közölt búcsúbeszédet. „Mély szomorúság és bánat szorongatja szívünket, amikor e végső tiszteletadásra összegyűltünk. A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat vezetői, állatorvosai és valamennyi dolgozója nevében mondom e búcsúszavakat. Annak az intézménynek nevében szeretnék néhány méltató szót szólni és az őszinte tisztelet és nagyrabecsülés zászlaját meghajtani, amelyben az elhunyt több mint fél életét töltötte. Bíró Jenő dr. vasdiplomás állatorvos, az állatorvostudományok kandidátusa, 54 esztendőt dolgozott a magyar állategészségügy szolgálatában. 21 éves korában, 1904-ben szerzett az akkori Magyar Királyi Állatorvosi Főiskolán oklevelet. Ezt követően egy ideig vidéken dolgozott mint gyakorló állatorvos, majd 1918-ban került a Laboratórium Védőoltóanyagok Termelésére Rt-hez, mint bakteriológus. Majd 40 éven keresztül egyfolytában a hazai oltóanyag-termelésben tevékenykedett, a szó szoros értelmében ugyanazon a munkahelyen, az általa nagyon szeretett Kőbányai út 53. sz. alatt levő Oltóanyagtermelő Intézetben, amely a 30-as évek végétől Magyar Oltóanyagtermelő Intézet, majd 1948-tól kezdve mint Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet néven működött. Hogy munkáját mennyire szerette, annak jellemzéséül elmondhatom, hogy 1958-ban történt nyugdíjbavonulása után is még hosszú ideig bejárt az Intézetbe, hogy újabb kísérleteket kezdeményezzen, újabb oltóanyagok bevezetésében működjék közre. Szenvedélyesen szerette munkáját és a tudományos kutatást. Széles látókörű, nagy tudású kutató volt. Kiváló nyelvismeretét— német, angol, francia — arra használta fel, hogy a világirodalmat állandóan figyelemmel kísérje. Szakmája területén mindenkor tájékozott volt az újabb tudományos eredményekről. Igen sokat kísérletezett, és mindenkor arra törekedett, hogy a legújabb termelési és tudományos eredményeket hazánkban is minél hamarabb bevezessük. Munkásságáról tesznek tanúbizonyságot azok a tudományos közlemények, amelyek részben magyar, részben más nyelven kerültek publikálásra. Még mint gyakorló állatorvos kísérletekben igazolta, hogy a csibék ragadós náthája részben baromfihimlős eredetű, és mint az elsők egyike, tájékozódó vizsgálatokat végzett a baromfihimlő elleni immunizálás területén. A világirodalomban elsőként írta le 1933-ban azt, hogy a sertésorbánc-levestenyészet csíramentes szűrletének biológiai védőhatása van. Ezt a megállapítását a későbbi kutatók igazolták, és a modern sertésorbánc-oltóanyagok termelésében ez gyakorlati felhasználást is nyert. Beható tanulmányokat végzett a szopós malacok streptomycosisa terén, megvizsgálta a kórokozó morfológiai és tenyésztésbeli tulajdonságait, továbbá pathogén hatását a szopós malacokra és a felnőtt sertésekre, továbbá a laboratóriumi állatokra. Egész munkája során az egyik legfőbb érdeklődési területe a sertéspestisre, illetőleg az ellene való eredményesebb védekezésre koncentrálódott. Mint az elsők egyike, ismertette a sertéspestis elleni szimultán oltást és számolt be kísérleteiről. Megállapította a jó sertéspestisvírus termelésének feltételeit, rámutatott arra, hogy a kísérő baktériumokkal fertőzött vírus felhasználása a gyakorlatban súlyos veszteségeket okozhat. Foglalkozott