Magyar Állatorvosok Lapja, 1983 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Glózik András: Változatlan célokért, megváltozott feltételek között

MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1983. 38. (1.) 3—6. 3 Változatlan célokért, megváltozott feltételek között A fejlett szocialista társadalom építésében ki­emelt szerepet tölt be államunk. Sokrétű funkciói közül meghatározó szerepe van a gazdasági építő­munka, azon belül az élelmiszertermelés irányítá­sának. Az állami munkának ez az oldala van a leg­szorosabb, a szó igazi értelmében napi kapcsolat­ban a termelőmunkával, az állampolgárokkal. Az államigazgatás szerveinek feladata, hogy érvényt szerezzenek a kötelező állami előírásoknak, rendel­kezéseknek. Az élet valamennyi területén előtérbe került az államigazgatási munka fejlesztése, korszerűsítése, összhangban gazdasági életünk gyors, a változó gazdasági környezethez igazodó fejlődésével. Az államigazgatás szüntelen megújulását igényli ál­lampolgáraink államunkba vetett bizalma és egyre növekvő tör­vény tisztele­te is. Az állategészségügy jogszabályainak és szervezeti rendszerének korszerűsítését mi is ennek, a vala­mennyi területre kiterjedő munkának a részeként kezdtük el. Tisztában voltunk vele, hogy az élet az állategészségügyi szakigazgatási munkában sem bírja el a merev ragaszkodást az egyszer kialakított hatásköri, szervezeti keretekhez. Jogszabályaink némelyike több mint 25 éve íródott. Megjelenésük óta nemcsak a társadalmi és gazdasági életünk fej­lődött nagyot, hanem a szaktudomány területén is jelentős előrehaladás következett be. Hazánk exportra orientált élelmiszertermelésé­ben alapvetően fontos szerepet tölt be a mintegy 200 milliárd forint értéket elérő termelő állatállomá­nyunk. Ennek, a nemzeti vagyon jelentős részét képező állatállománynak egészségvédelme, a ter­melési biztonsága, az állati eredetű élelmiszer­nyersanyagok veszteségmentes feldolgozása, az ál­latok, azok termékeiből előállított élelmiszerek igé­nyes piacokon való értékesítési lehetősége megbíz­ható állategészségügyi hátteret igényel. Jogszabály-előkészítő munkánk során általános igényként kellett figyelnünk a túlszabályozás el­kerülésére, az ügyintézés, a hatósági eljárások egy­szerűsítésére, a hatáskörök decentralizálására, és arra, hogy az állategészségügy állami feladatainak ellátása ne jelentsen újabb terheket az állami költ­ségvetésnek és ne okozzon indokolatlan többlet­­kiadást az állattartóknak sem. Figyelemmel kellett lennünk arra, hogy­­ a mezőgazdasági nagyüzemekben megnőtt az ál­latállomány koncentrációja, ugyanakkor jelen­tős számú haszonállat található több százezer egyéni állattartónál; — felgyorsult az állattenyésztésben a technológiai fejlődés (változás); — nagy genetikai képességű, de nagyobb biológiai igényű, a környezet hatásaira érzékenyebb és alacsonyabb ellenálló-képességgel rendelkező fajtákat, hibrideket vontak a termelésbe; — nagymértékben bekapcsolódtunk a nemzetközi személy- és állatforgalomba, amely fokozza a lehetőséget járványos állatbetegségek kóroko­zóinak hazánkba való behurcolására; — exportunkban egyre nagyobb szerepet foglal el a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek bővülő köre, amelyek minőségi kritériuma a meghatározott fertőző állatbetegségektől való, az esetek többségében tartós mentesség és a fel­dolgozás magas szintű higiéniája; — alapvető változáson ment keresztül gazdasági irányításunk, amelynek ma már meghatározó eleme a gazdasági érdekeltség és a vállalati ön­állóság. Mindezek figyelembevételével alkotta meg a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1981. évi 3. számú törvényerejű rendeletét az állategészségügyről. A tvr. ez ideig a legmagasabb szintű jogszabály, amely keretjellegű, és korszerű tudományos ered­ményekre támaszkodva átfogóan szabályozza nem­csak a szoros értelemben vett állattartást, hanem tartalmazza az állatok takarmányozásával, szállí­tásával, forgalmazásával, a betegségek megelőzé­sével és a gyógyszerellátással kapcsolatos előírá­sokat, továbbá rendelkezik a rendkívüli járvány­­veszély esetén szükséges tennivalókról is. Figye­lemmel az állategészségügynek a közegészségügü­gyel és az élelmiszer-előállítással való szoros össze­függéseire, ezeknek az érdekeknek a védelmét is szolgálva foglalja össze a legfontosabb követelmé­nyeket. Kifejezi azt az elvet, hogy a megelőzés az állategészségügy alapja, ezért ebben a munkában az állattartóknak növekvő felelőséggel kell részt venniök. A cél az, hogy az állategészségügy össz­társadalmi feladattá váljék. Tekintettel az állatok és az állati eredetű élelmiszerek külkereskedel­münkben elfoglalt helyére, a tvr. a nemzetközi kö­vetelményeknek is megfelel. A tvr. végrehajtása több jogszabály kidolgozását igényelte. Ezért a 611981. (IV. 12.) MÉM számú rendelet (vhr.) nép­­gazdasági, belső érdekeket és a nemzetközi kapcso­latokat érintő kérdéseket szabályoz. Intézkedik a hatósági feladatok ellátásáról. Figyelemmel arra, hogy jelenleg sem a személyi, sem az anyagi felté­telek nem teszik lehetővé az üzemi állatorvosok mellőzését a hatósági feladatok ellátásában, ezért a beruházásokkal és az exportszállításokkal kap­csolatos hatósági feladatok kivételével a többi ha­táskörrel felruházhatók. Megfogalmazza az állat­tartók, az állatorvosok, illetőleg a hatóság felada­tait. Az állatbetegségek megelőzésében elsősorban az állattartók kötelezettségeit írja elő abból kiin-

Next