Magyar Állatorvosok Lapja, 1983 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - ANYANYELV - SZAKNYELV - Karasszon Dénes: 50 évvel ezelőtt, 1933-ban végezték hazánkban az első kötelező, veszettség elleni védőoltást

368 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1983. JÚNIUS és kiállítási szabályzatoknak készítése, valamint újabb könyvei („A juhok betegségei” és ,,A kecs­kék betegségei”) kéziratának elkészítése. A nyom­dakész kéziratokat le is adta a Centrum Vállalat­hoz — amely korábbi könyveinek kiadását is vér­gezte —, ezek megjelenésébe azonban már bele­szólt a politika, amelynek 1932-ben megfogalma­zott ún. „nemzeti munkatervében” — szellemi éle­tünk sok más kiválóságához hasonlóan — Baitsits Emil már nem kaphatott helyet. Elkeseredettségét fokozta Hutyra nyugalomba vonulása (1933) után az Állatorvosi Főiskola beolvasztása a ,,M. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egye­tembe”. A fúzió ellenzői között Aujeszky, Fettick, Magyary-Kossa, Marek, Köves mellett ott látjuk Marek legjobb tanítványát, Baitsits Emilt is, aki az állatorvostudománynak a műszaki-gazdasági tudományok közé helyezését kimondó intézkedés ellen a főiskolán rendezett tüntetés, ill. sztrájk nap­ján, 1934. március 24-én szeretett poliklinikáján önkezével vetett véget életének. Emléke azóta feledésbe merült. Születésének 100. évfordulója most alkalmat szolgáltat arra, hogy a ma újra virágzó magyar kinológia megte­remtőjének és nagyra fejlesztőjének életműve előtt tisztelegjünk, és alkotásaiban fénylő nevének ma­radandó megörökítésére javaslatot tegyünk. Kiegészítésül hozzátesszük, hogy az Országos Széchényi Könyvtár, a Természettudományi Mú­zeum állattárának könyvtára, az Állatorvostudo­mányi Egyetem könyvtára, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem központi könyvtára és a kapos­vári Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár dolgozói­nak szíves segítségével összeállítottuk Baitsits Emil professzor szakirodalmi és tudományos ismeret­­terjesztő tevékenységének teljes repertóriumát. A könyvekkel együtt összesen 244 tételszámot ki­tevő bibliográfiát a dolgozat összeállításához fel­használt irodalmi adatokkal együtt az érdeklődők­nek készséggel bocsátjuk rendelkezésére. Az össze­állításhoz nyújtott segítségért a felsorolt intézmé­nyek munkatársainak ezúton is köszönetet mon­dunk. Ugyancsak hálásan köszönjük Karasszon Dénes dr.-nak megemlékezésünkhöz adott hasznos kiegészítéseit. Közlésre érk.: 1982. jún. 25. 50 évvel ezelőtt. . . 1933-ban végezték hazánkban az első kötelező, veszettség elleni védőoltást A fél évszázados kerek évforduló alkalmat szolgáltat arra, hogy a veszettség elleni eredményes hazai küzde­lem főbb állomásait áttekintsük. Pasteur Párizsban 1885. július havában kezdte alkal­mazni a gyakorlatban is azokat a postinfectiós oltáso­kat, amelyek az embereket az egyik legszörnyűbb fer­tőző betegségtől, a veszettségtől megvédik, és amelynek kísérleti alapjait az ő előzetesen több éven át gondosan végzett nagyszabású és eredményes kutyakísérletei al­kották. Hazánkban ezeket az oltásokat Hőgyes Endre ve­zette be, 1890. április 16-én kezdte meg oltásait az ő vezetésével létesült budapesti Pasteur Intézetben. Hőgyes ennek az intézetnek a megalapításával nagy hiányt pótolt, mert a veszettségfertőzésre gyanús em­bereket 1886 óta Magyarországról is Párizsba vitték ol­tásra. Hőgyes az eredeti Paefetir-el­járást hamarosan továbbfejlesztette, és oltásait ezek után újabb, töké­letesebb módszerével folytatta. Eljárását a külföld is átvette. A budapesti intézet megnyitásakor külföldön már 20 intézetben végezték azoknak a személyeknek oltását, akiket veszett vagy veszettségre gyanús állat megmart. Háziállatok veszettség elleni preventív (megelőző) oltása terén viszont Magyarország járt az élen. Ez az oltási eljárás hazánkban Hőgyes kiváló tanítványa, Aujeszky Aladár tevékenységéhez fűződik, és 1900 ősze óta hasz­nálatos. Gyakorlati célokra különösen akkor mutat­kozott alkalmasnak, amikor japán kutatók, Umeno és Dói (1921) módszerével lehetővé vált egyetlen oltással immunizálni a kutyákat. A japán­­ módszert hazánkban Aujeszky professzor, az akkori Állatorvosi Főiskola bakteriológiai intézeté­nek igazgatója, a veszettség elleni küzdelem fáradhatat­lan szervezője és irányítója vezette be. Kísérletei, ame­lyeket munkatársaival, Csontos Józseffel és Kertay (Kerbler) Nándorral közösen végzett, kedvező ered­ményre vezettek.* Javaslatára a földművelésügyi mi­niszter 1929. január 29-én kelt 112939/1928. FM számú rendeletével engedélyezte az egészséges, nem fertőzött és a fertőzés gyanújában sem álló kutyák veszettség elleni preventív oltását. A következő négy év alatt összesen 16 669 kutyát ol­tottak be. Az elért jó eredmények alapján 1933-ban kötelező védőoltásokat is végrehajtottak; az ötven évvel ezelőtt rendezett cserkész világtáborozás (jamboree) alkal­mával összesereglett 366 000 ember megvédésére Jesina Ferenc gödöllői járási főállatorvos javaslatára Keszthelyi Tivadar törvényhatósági állatorvos elrendelte a tábo­rozás helyén, a veszettséggel erősen fertőzött Gödöllőn és környékén (31 községben) a kutyák kötelező védő­oltását. Összesen 8869 kutyát oltottak be. Az oltás ki­váló eredménnyel járt, a korábban erősen fertőzött területen a kutyák veszettsége megszűnt, s a jamboree résztvevői közül senkit sem kellett posztinfekciós oltás­ban részesíteni. 1934-ben ismét előbbre jutott a kötelező oltások ügye. A Földművelésügyi Minisztérium állategészségügyi osz­tálya (vezetője Fokányi László) elrendelte a pásztor­­kutyák évenként kötelező védőoltását veszettség ellen. Az elért nagyszerű eredmények alapján 1936-tól kezdve évről évre újabb területekre terjesztették ki a kötelező védőoltásokat, amelyek eredményeként 1942-re az or­szág területe a kutyák veszettségétől mentessé vált. IRODALOM 1. Aujeszky A.: Áp. Közt. 1932. 7—12. sz. — 2. Schwärmer J.: Köz!, összehas. Élet- és Kórtan kör. 1943. 31. 147. Karasszon Dénes dr. c. egyet, docens * A ma is forgalomban levő oltóanyag részletes leírása Kövér és Kerbler nevéhez fűződik (1936).

Next