Magyar Állatorvosok Lapja, 1983 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - ANYANYELV - SZAKNYELV - Karasszon Dénes: 50 évvel ezelőtt, 1933-ban végezték hazánkban az első kötelező, veszettség elleni védőoltást
368 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1983. JÚNIUS és kiállítási szabályzatoknak készítése, valamint újabb könyvei („A juhok betegségei” és ,,A kecskék betegségei”) kéziratának elkészítése. A nyomdakész kéziratokat le is adta a Centrum Vállalathoz — amely korábbi könyveinek kiadását is vérgezte —, ezek megjelenésébe azonban már beleszólt a politika, amelynek 1932-ben megfogalmazott ún. „nemzeti munkatervében” — szellemi életünk sok más kiválóságához hasonlóan — Baitsits Emil már nem kaphatott helyet. Elkeseredettségét fokozta Hutyra nyugalomba vonulása (1933) után az Állatorvosi Főiskola beolvasztása a ,,M. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe”. A fúzió ellenzői között Aujeszky, Fettick, Magyary-Kossa, Marek, Köves mellett ott látjuk Marek legjobb tanítványát, Baitsits Emilt is, aki az állatorvostudománynak a műszaki-gazdasági tudományok közé helyezését kimondó intézkedés ellen a főiskolán rendezett tüntetés, ill. sztrájk napján, 1934. március 24-én szeretett poliklinikáján önkezével vetett véget életének. Emléke azóta feledésbe merült. Születésének 100. évfordulója most alkalmat szolgáltat arra, hogy a ma újra virágzó magyar kinológia megteremtőjének és nagyra fejlesztőjének életműve előtt tisztelegjünk, és alkotásaiban fénylő nevének maradandó megörökítésére javaslatot tegyünk. Kiegészítésül hozzátesszük, hogy az Országos Széchényi Könyvtár, a Természettudományi Múzeum állattárának könyvtára, az Állatorvostudományi Egyetem könyvtára, a Kossuth Lajos Tudományegyetem központi könyvtára és a kaposvári Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár dolgozóinak szíves segítségével összeállítottuk Baitsits Emil professzor szakirodalmi és tudományos ismeretterjesztő tevékenységének teljes repertóriumát. A könyvekkel együtt összesen 244 tételszámot kitevő bibliográfiát a dolgozat összeállításához felhasznált irodalmi adatokkal együtt az érdeklődőknek készséggel bocsátjuk rendelkezésére. Az összeállításhoz nyújtott segítségért a felsorolt intézmények munkatársainak ezúton is köszönetet mondunk. Ugyancsak hálásan köszönjük Karasszon Dénes dr.-nak megemlékezésünkhöz adott hasznos kiegészítéseit. Közlésre érk.: 1982. jún. 25. 50 évvel ezelőtt. . . 1933-ban végezték hazánkban az első kötelező, veszettség elleni védőoltást A fél évszázados kerek évforduló alkalmat szolgáltat arra, hogy a veszettség elleni eredményes hazai küzdelem főbb állomásait áttekintsük. Pasteur Párizsban 1885. július havában kezdte alkalmazni a gyakorlatban is azokat a postinfectiós oltásokat, amelyek az embereket az egyik legszörnyűbb fertőző betegségtől, a veszettségtől megvédik, és amelynek kísérleti alapjait az ő előzetesen több éven át gondosan végzett nagyszabású és eredményes kutyakísérletei alkották. Hazánkban ezeket az oltásokat Hőgyes Endre vezette be, 1890. április 16-én kezdte meg oltásait az ő vezetésével létesült budapesti Pasteur Intézetben. Hőgyes ennek az intézetnek a megalapításával nagy hiányt pótolt, mert a veszettségfertőzésre gyanús embereket 1886 óta Magyarországról is Párizsba vitték oltásra. Hőgyes az eredeti Paefetir-eljárást hamarosan továbbfejlesztette, és oltásait ezek után újabb, tökéletesebb módszerével folytatta. Eljárását a külföld is átvette. A budapesti intézet megnyitásakor külföldön már 20 intézetben végezték azoknak a személyeknek oltását, akiket veszett vagy veszettségre gyanús állat megmart. Háziállatok veszettség elleni preventív (megelőző) oltása terén viszont Magyarország járt az élen. Ez az oltási eljárás hazánkban Hőgyes kiváló tanítványa, Aujeszky Aladár tevékenységéhez fűződik, és 1900 ősze óta használatos. Gyakorlati célokra különösen akkor mutatkozott alkalmasnak, amikor japán kutatók, Umeno és Dói (1921) módszerével lehetővé vált egyetlen oltással immunizálni a kutyákat. A japán módszert hazánkban Aujeszky professzor, az akkori Állatorvosi Főiskola bakteriológiai intézetének igazgatója, a veszettség elleni küzdelem fáradhatatlan szervezője és irányítója vezette be. Kísérletei, amelyeket munkatársaival, Csontos Józseffel és Kertay (Kerbler) Nándorral közösen végzett, kedvező eredményre vezettek.* Javaslatára a földművelésügyi miniszter 1929. január 29-én kelt 112939/1928. FM számú rendeletével engedélyezte az egészséges, nem fertőzött és a fertőzés gyanújában sem álló kutyák veszettség elleni preventív oltását. A következő négy év alatt összesen 16 669 kutyát oltottak be. Az elért jó eredmények alapján 1933-ban kötelező védőoltásokat is végrehajtottak; az ötven évvel ezelőtt rendezett cserkész világtáborozás (jamboree) alkalmával összesereglett 366 000 ember megvédésére Jesina Ferenc gödöllői járási főállatorvos javaslatára Keszthelyi Tivadar törvényhatósági állatorvos elrendelte a táborozás helyén, a veszettséggel erősen fertőzött Gödöllőn és környékén (31 községben) a kutyák kötelező védőoltását. Összesen 8869 kutyát oltottak be. Az oltás kiváló eredménnyel járt, a korábban erősen fertőzött területen a kutyák veszettsége megszűnt, s a jamboree résztvevői közül senkit sem kellett posztinfekciós oltásban részesíteni. 1934-ben ismét előbbre jutott a kötelező oltások ügye. A Földművelésügyi Minisztérium állategészségügyi osztálya (vezetője Fokányi László) elrendelte a pásztorkutyák évenként kötelező védőoltását veszettség ellen. Az elért nagyszerű eredmények alapján 1936-tól kezdve évről évre újabb területekre terjesztették ki a kötelező védőoltásokat, amelyek eredményeként 1942-re az ország területe a kutyák veszettségétől mentessé vált. IRODALOM 1. Aujeszky A.: Áp. Közt. 1932. 7—12. sz. — 2. Schwärmer J.: Köz!, összehas. Élet- és Kórtan kör. 1943. 31. 147. Karasszon Dénes dr. c. egyet, docens * A ma is forgalomban levő oltóanyag részletes leírása Kövér és Kerbler nevéhez fűződik (1936).