Magyar Állatorvosok Lapja, 1985 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - Jan Rosocha: Egyetemi tanáraink újabb megtiszteltetései: Kovács Ferenc professzor a Kassai Állatorvosi Főiskola tiszteletbeli doktora

Egyetemi tanáraink újabb megtiszteltetései Kovács Ferenc professzor a Kassai Állatorvosi Főiskola tiszteletbeli doktora A kassai Állatorvosi Főiskola tudományos tanácsának 1984. május 26-án tartott ülésén ünnepélyes keretek között dr. h. c. Kovács Ferenc dr. egyet, tanárt, akadé­mikust honoris causa doktorrá avatták. Az ünnepélyes aktuson — a tudományos tanács tagjain kívül — részt vettek a párt és a különböző állami szervek képviselői, a kassai és az eperjesi felsőfokú oktatási intézmények rektorai, dékánjai, főiskolánk oktatói, számos vendég, közöttük Szapora Sándor, a Magyar Népköztársaság pozsonyi főkonzulja és Fehér József dr. főállatorvos, a­ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás igazgatója. A megnyitó szavak után e beszámoló írója mint laudátor ismertette és méltatta Kovács professzor tudo­mányos pályafutását. Kovács Ferenc 1952 óta — megszakítás nélkül — a bu­dapesti Állatorvostudományi Egyetemen dolgozik, kez­detben a belgyógyászati klinikán, később pedig az állat­­higiéniai tanszéken. 1961-ben egyet, docensi kinevezést, 1962-ben tanszékvezetői megbízást kapott, 1964-ben pedig egyet, tanárrá nevezték ki. Húsz éven át az Állat­orvostudományi Egyetem, illetve jogelődjének vezeté­sében mint igazgatóhelyettes (1961 —1962), majd rektor­helyettes (1963—1972; 1978—1981) és az 1972—1978 időszakban mint rektor aktívan vett részt. Vezetése alatt folyt az egyetemi rekonstrukciós munkák egy része és készült el a Marek J­ózsef­­ Kollégium, s sokat tett a szer­vezett, bentlakásos állatorvos-továbbképző tanfolyamok és a szakállatorvos-képzés megindításának érdekében. Mint vezető nagyon sokat tett az Állatorvostudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatainak a kiépítéséért, és ezek között megkülönböztetett figyelmet érdemel a néhai dr. Kovács professzorral való közös kezdeményezése a mi főiskolánkkal való gyümölcsöző, baráti kapcsolat fel­vételére, majd kiszélesítésére. Az oktató, a tanár és kutató Kovács Ferenc legna­gyobb érdeme, hogy óriási akaraterővel és ambícióval megszervezte az egyetemen az állathigiéniai tanszéket, s ezzel együtt a szervezeti egységet az állathigiéniai okta­tás és kutatás bázisává tette. A tanszék megalakulásával szinte egyidejűleg — a magyar állattenyésztési struk­túra igényeinek megfelelően — igen széles körű kutatás vette a kezdetét, amelynek eredményei a gyakorlatban is hamarosan bevezetésre kerültek. Nyugodtan mond­hatjuk, hogy Kovács professzor iskolát alapított, és munkássága, illetve annak eredményei nemzetközileg is elismertek és jól ismertek. Közép-Európában az ő tan­székén kezdte meg először működését egy klímalabora­tórium, amely kitűnő lehetőséget biztosított a különböző környezethatások és a gazdaságos termelés egyes rész­­ e a lapunk 40. évfolyama elé... Ismét eltelt egy esztendő. Most, az újévi szám első hasábjának első soraiban nem kell programot adó vezér­cikket írni a szerkesztőnek. A lap feladatai világosak, nemegyszer, talán legmarkánsabban 1978-ban, a lapalapítás centenáriumán fogalmaztuk meg őket, és ezek ma is változatlanok. Mégis, társadalmunk fejlődésének megfelelően a mi „mikropolitikánk” is módosul, meg-megújul. Az 1985-ös évfolyam a negyvenedik. És amikor leírom e számot, rögtön a másik, a történelmi sorsforduló jubileuma ötlik fel bennem. Ennek az évnek szinte minden napja önkéntelenül kínálja a visszaemlékezést, legalábbis azoknak, akik végigélték a negyven esztendőt. A lelkesedést, az új társadalom, az új gazdaság építését, nem felejtve egy percre sem a gondokat, a sok nehézséget sem. A négy évtized története egyúttal fiatalabb kollégáinknak s akár az utókornak is tanulságul szolgálhat. A történelmi sorsforduló megváltozott légkörében született meg 1946-ban a Magyar Állatorvosok Lapja, amely lépésről lépésre haladva ma már szerkesztőséggel, állandó munkatársakkal, jelentős lektori gárdával és ami a legfontosabb: széles olvasó- és előfizető-táborral rendelkezik. Jó kézbe venni lapunk régebbi, régi, új és legújabb számait, hiszen rajtuk is lemérhető a negyven év fejlődése. Csak az írás, a nyomtatott betű kapcsol múltat a jövőhöz: a mi lapunk is az újkori történelmünk része, állategészségügyünk, állatorvos-társadalmunk, az állatorvostudomány törté­netének tükre. A lapkészítés összes fázisában egy percre sem lehetünk öncélúak. A valósághoz mindig hűnek kell maradnunk: nem mindegy, hogy mit írunk, hiszen az utókornak is írjuk! ‘ A négy évtized eseményeit már eddig is több cikkben követtük nyomon, felidéztük — főleg kerek évfordulóin­kon — az egyes szakterületeink fejlődését jelző határköveket. De ez évben, a negyvenedik évforduló kapcsán, tovább fonjuk a fonalat, jó néhány visszaemlékező, egyben előremutató, „jubileumi” cikket fogunk megjelentetni. Le kell írni őket, a történelmi távlat megengedi, a jövő pedig egyenesen megköveteli a tapasztalat összegzését és bizonyos tanulságok levonását. Laptársaihoz hasonlóan a mi lapunk is drágább lett mostani számunktól kezdve. Bár nem lehetséges az áremel­kedéssel párhuzamosan a lap terjedelmét növelni, igyekezni fogunk a rendelkezésre álló helyet jól­ jobban kihasz­nálni, s ezzel is előmozdítani, hogy előfizetőink továbbra is hűek maradjanak lapunkhoz. Reméljük, munkánk nyomán megjelenő számaink továbbra is érdekelni fogják olvasóinkat, akiknek ezúton kíván jó egészséget és nagyon boldog új esztendőt a szerkesztő bizottság és a főszerkesztő

Next