Magyar Állatorvosok Lapja, 1985 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - Emlékülés Berrár és Gouth professzorok születésének 100. évfordulóján

MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1985. 40. (10.) 629—631. 629 Emlékülés Berrár és Guoth professzorok születésének 100. évfordulóján A Magyar Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társaságának klinikus szakosztálya az 1985. április 18-án és 19-én rendezett szakülés keretében emlékülést tartott két sebészprofesszor, Berrár Mihály dr. és Guoth Gy. Endre dr. születésének 100. évfordulója alkalmából. Az ülést Tamás László dr. egyet, tanár, a sebészeti kli­nika vezetője nyitotta meg, és a megemlékezést Fehér Dezső dr., a Magyar Lóverseny Vállalat igazgatója, o. egyet, tanár tartotta. * A két kiváló sebészprofesszor, Berrár Mihály dr. és Guoth Gy. Endre dr. nagyszerű munkásságát és jeles életútját csak úgy tudjuk megfelelő módon felmérni, ha előbb rövid viszapillantást teszünk az állatorvosi sebészeti és szemészeti oktatás hazai fejlődésére. Intézményünk történetének első két szakaszában nem volt önálló tantárgy a sebészet. Az 1841-ben az állatorvosképzést egyedül végző Zsamál Vilmos 1846-ban kapott segítséget, amikor is Szabó Alajos dr. személyében második tanerőt is alkal­maztak az állatorvosok képzésére. Ettől az időpont­tól kezdve Zlamál Vilmos dr. magának tartotta fenn a klinikai tárgyak oktatását, és a sebészetet ,,a külső betegségek kór- és gyógytana” címen ok­tatta. Bár a szabadságharcban folytatott tevé­kenységéért két esztendőre felfüggesztették állásá­ból, abba visszahelyeztetvén újból azon fáradozott, hogy további tanerőkkel gyarapodjon az állat­orvostudományok oktatása. Fáradozásának ered­ményeként 1870-ben Varga Fer еж dr. már a sebé­szeti tantárgy oktatására került kinevezésre egyet, tanárként, őt 1897-ben Plósz Béla dr. követte a sebészeti tanszéken, aki széles körű élettani, kór­­tani és szövettani tapasztalataival (1887 óta az in­tézményben dolgozott) hosszabb külföldi tanul­mányutakkal felkészülve, a modern sebészeti ok­tatás megalapítója lett, alig 34 évesen. Egymás után jelentek meg könyvei, előbb németből for­dításként az Állatorvosi szemészet, majd sorban egymás után az Állatorvosi sebészeti műtéttan, a Sebészet I. majd II. kötete, majd újból a Sebészeti operálástan — mindez a századforduló első évti­zedében, 1897 és 1908 között. Közel 35 évi oktatói szolgálat után, az 1920-as évek elején kérte nyug­díjazását, amely 1924-ben következett be. Bár köz­vetlenül nem tartozna a sebészeti oktatás történe­tének ismertetéséhez, de feltétlenül meg kell emlé­keznünk arról, hogy alig egy évvel ez után, 1925- ben a földművelésügyi kormányzat az első világ­háborúban tönkrement lótenyésztés megszervezé­sére és fellendítésére c. államtitkári minőségben, a lótenyésztési főosztály élére állította, ahol 1938-ig kimagasló eredménnyel végezte munkáját. Kiváló érzékkel választotta meg munkatársait, s így került a sebészeti tanszékre az 1884. decem­ber 5-én Tiszaburán született Berrár Mihály dr. Előbb az élettani tanszéken dolgozott, 1911-ben hosszú tanulmányutat, szinte világkörüli utat tett, amikor is elkerült Egyiptomba, Indiába, Burmába, Japánba, az Egyesült Államokba és Angliába is. 1912-ben a sebészeti klinikán tanársegéd lett, ahol Berrár Mihály dr. Guoth Gy. Endre dr.

Next