Magyar Állatorvosok Lapja, 1986 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - Dénes Lajos: Számvetés - tervek

DÉNES L.: SZÁMVETÉS­I TERVEK • jobban megperzseltek a hajdani nagy járványok lángjai, és erre fizikai jelenlétük közöttünk még le­hetőséget ad. Belső feltételeink sorába tartozik az állattartó telepek járvány­védelmi felkészültségének állapota is, annak mind anyagi, mind személyi oldalát te­kintve. Az elmúlt évek néhány külső veszélyhely­zete riadópróbát is követelt. Ezekből arra követ­keztethettünk, hogy a tartósan kedvező járvány­helyzet itt is a figyelem lankadásához vezetett. Alapvetően szolgálatunk feladata, hogy a készen­létre a figyelmet ébren tartsa, a hatékony megelő­zés helyi feltételeinek biztosítását megkövetelje. Várhatóan 1986-ban és az azt követő években is a legtöbb kritika azok miatt a veszteségekért éri majd kollégáinkat, amelyekért a felelősség nem elsősorban őket terheli: a tartási és takarmányozási hiányosságokból eredő károkra gondolok. Ma még a termelés gyakorlatában éppúgy, mint a külön­böző hivatalok, testületek adminisztrációjában, vagy a sajtóban ezeket a veszteségeket állategész­ségügyi jelzővel kötik össze. Ezek egyértelműen termelési veszteségek! Nem az állategészségügy szín­vonalát minősítik az ilyen okokra visszavezethető megbetegedések, termeléskiesések, elhullások. Ha az állat igényeinek, termelési céljának nem meg­felelő az épület, a technológia, a takarmány, az emberi kiszolgálás, akkor erre az állat kisebb ter­meléssel, esetleg megbetegedéssel, szélső esetben elhullással reagál. Ezekben az esetekben nem az áll­­­ategészségügyi helyzet rossz az üzemben, hanem maga az állatokon alapuló termelés rosszul szerve­zett, rosszul végrehajtott. Mivel a haszonállatokkal kapcsolatos termelés egy magasan szervezett bioló­giai anyaggal folytatott termelésnek felel meg, ezért igen nehéz analógiát találni az ipar területé­ről az anyagnak a hibásan végrehajtott termelési folyamatok hatására kialakuló „egészségügyéről”. Márpedig tartalmát tekintve biztosan ott is van­nak olyan problémák, amelyek hatása „egészség­­ügyi”. Ehelyett természetesen az elkövetés helye, módja, eredménye szerint, vagy összefoglaló ne­vén nevezik a veszteség okozóját. Egyszerűbb be­mutatni az állattenyésztésben helytelenül használt ál­lategészségügyi jelző tarthatatlanságát az ember életéből vett példával. A gyarmati sorból felsza­badult országokban nyomorban élő emberek nem egészségügyi okok miatt rosszul tápláltak, éheznek, betegednek meg, halnak meg értelmetlenül, töme­gével, hanem mert örökségük, részük a nyomor, a szegénység. A betegség, a halál, az éhezés, a rosszul tápláltság, az emberhez méltatlan, fizikailag is elviselhetetlen életfeltételek következménye. Sen­kinek a világon nem jut eszébe arról beszélni, hogy az emberiség jelentős részét sújtó tragédia azért állt elő, mert rossz az adott ország egészségügyi helyzete! Nevén nevezhető a kialakult helyzet oka. Meg kell tehát kezdenünk egy intenzív, haté­kony felvilágosító munkát, mindenütt folytatva, ahol ez indokolt, hogy tisztázzuk a fogalmakat, és elérjük a helyes megnevezés általános elfogadását, használatát. Ezzel lényeges segítséget is nyújtunk ahhoz, hogy a baj forrását, annak valódi helyén ke­ressék, és megtalálva azt, rövid úton szüntethessék meg a valódi okokat. Az erkölcsi hasznunk sem je­lentéktelen: nem az állatorvos, az állategészségügy lesz a továbbiakban a bűnbak. Javítani kívánjuk az állatorvosi munka általá­nos feltételeit. Az új szervezeti rendben folyó munka állomá­saink, laboratóriumaink fejlesztését, bővítését igényli. Mindenütt, ahol ez másként nem oldható meg, új épületszárnyakkal, emeletráépítéssel elé­gítjük ki ezeket az igényeket. Várhatóan a VII. öt­éves tervben elkészül a főváros új állomása, a szük­séges intézményekkel. Szükség szerint elvégezzük állatkórházaink rekonstrukcióját, néhány újat is építünk. Bővítjük a decentralizált járvány­védelmi központok, lerakatok számát. Különböző mértékű beruházásokkal fejlesztjük, korszerűsítjük az Or­szágos Állategészségügyi Intézet (és vidéki inté­zetei), az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző In­tézet és a Phylaxia kapacitásait. Gondoskodunk arról, hogy az állatorvosok bér­­fejlesztése lehetővé tegye elért életszínvonaluk fenntartását. Reális értékarányokat képviselő ma­gángyakorlati díjszabást adunk ki. Meg kívánjuk teremteni annak feltételeit, hogy a nyugdíjkor­határt elért, de munkáját közmegelégedéssel végző és tovább dolgozni kívánó kollégáinkat állomány­ban tarthassuk. Ezért egyetemünkkel karöltve gondoskodunk arról, hogy csak annyi állatorvost képezzünk, amennyinek biztosan tudunk munkát adni. Ezzel megelőzhetjük annak a bírálandó hely­zetnek további romlását is, hogy az állami alkal­mazottakat az újonnan végzettek elhelyezése ér­dekében 60. születésnapjukon nyugállományba kényszerítsük, ugyanakkor az üzemeket ilyen kényszer nem szorítja. Az állatorvosképzésben, munkaerő-gazdálkodásban abból kell kiindulnunk, hogy a nyolcvanas évek derekára kialakult állat­­orvos-létszám teljesnek mondható, az ezredfordulóig inkább annak csökkentése, mint szintentartása indokolt. Íme, röviden összefoglalva ezt tettük 1985-ben és a VI. ötéves tervben, a dolgozók, köztük mi, állatorvosok is. És ezeket tervezzük tenni 1986- ban, ebben az irányban dolgozni a most elkezdett VII. ötéves tervben. Ezúttal is szeretném megköszönni állategészség­ügyi szolgálatunk minden dolgozójának, állatorvos kollégáimnak 1985-ben végzett eredményes munká­ját. Az 1986. év hajnalán hadd kívánjak vala­mennyiüknek jó egészséget, sikereket, boldog új esztendőt!

Next