Magyar Állatorvosok Lapja, 1997 (119. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - EGYESÜLETI, TÁRSASÁGI ÉLET - Kozenszky Emőd - Kováts Jenő: Tolna megyei állatorvosok továbbképzése a Paksi Atomerőműben
módszerekkel, a mikotoxikózisokkal és az ellés utáni szaporodásbiológiai menedzsmenttel foglalkozó előadásokat. Fontosnak tartjuk, hogy ezen a rendezvényen hallhattunk a Magyar Állatorvosi Kamara múltjáról és jelenéről, valamint az állatorvosképzés és az állatorvosi tevékenység specializációjának irányairól. Remélhetőleg hagyományt teremtettünk azzal, hogy a Szent-Iványi Ifjúsági-díj kitüntetettje is sikeres előadást tartott a szarvasmarha Ig-alosztályok szerkezetéről. Az 1995. évi rendezvényhez szerettünk volna egy oldottabb esti programot is csatolni. A tervezett bál akkor még elmaradt az érdeklődés hiánya miatt. A gödöllői rendezvényen azonban sikerült egy lépést tenni kedves kollégánk, Gelencsér József javaslatának megvalósítása irányában is: a szakmai rendezvényt követően fehér asztal mellett is összejöttek a tanácskozás résztvevői. Díjak, kitüntetések Elnökségünk kitartó tárgyalásokat folytatott a Magyar Agrártudományi Egyesület vezetőségével a Hutyra Ferenc nevét viselő emlékérem visszaszerzése érdekében. Bürokratikus okok miatt, sajnos azt még nem áll módunkban jelenteni, hogy a kitüntetés visszakerült hozzánk, de azt már elmondhatjuk, hogy bírjuk a MAB főtitkárának az ígéretét. Ez garantálja, hogy a díjjal hamarosan ismét egyesületünk rendelkezhet. Az egyesület választmánya élt az alapszabály 3§-ában rögzített jogkörével, és a fiatal, tehetséges szakembereink munkájának elismerésére Szent-Iványi Tamás professzorról elnevezett Ifjúsági-díjat alapított. Jóleső érzéssel tapasztalhattuk az eddigi díjátadásokon, hogy igazán értékes munkát felmutató fiatalokat tüntetett ki egyesületünk. Nemzetközi kapcsolatok Sajnálatos következménye volt az átszervezés körüli időszaknak, hogy a tagdíjfizetés elmaradása miatt elvesztettük tagságunkat a Nemzetközi Állatorvos Egyesületben, noha ennek a tekintélyes szervezetnek az alapítói között jegyezték jogelődünket. Logikus módon vezetőségünk kiemelt feladatának tekintette a világszervezeti tagság visszaszerzését. Elmondhatom, hogy tárgyalásaink eredményeképpen 1995-ben tagságunk folyamatos elismerésével kerültünk vissza a világszervezetbe. Pénzügyi lehetőségeink ugyan nem tették lehetővé, hogy részt vegyünk a világszervezet Yokohamában rendezett 1995. évi kongresszusán és a párizsi közgyűlésein, azonban minden esetben módot találtunk arra, hogy a hazai állategészségügy vezető személyiségei képviseljék egyesületünket. Gondot fordítottunk továbbá arra, hogy egyesületünk korábbi nemzetközi kapcsolatait felújítsuk, illetőleg új kapcsolatokat építsünk ki. A német, osztrák, francia, orosz, szlovén és a japán állatorvos társaságok vezetőivel történt megbeszélések eredményeképpen rendeztük kapcsolatunkat. Ezen kétoldalú kapcsolatok révén szerzett támogatás is hozzájárult világszervezeti tagságunk sikeres rendezéséhez. Adósságaink Számvetés készítésekor át kell tekintenünk hiányosságainkat is, hiszen be kell látnunk: igyekezetünk, lelkesedésünk ellenére sem sikerült minden tervünket megvalósítanunk. Korábban is utaltam rá, ezúttal ismétlem: erőfeszítéseink ellenére sem sikerült igazán összehangolni a szakmai társaságok rendezvényeit és folyamatos információt biztosítani a társ szakmai társaságok rendezvényeiről. Nem lehetünk maradéktalanul elégedettek a külföldi kapcsolataink fejlődésével sem. Minden bizonnyal tovább kell javítanunk kapcsolatainkat a szomszéd országok, valamint az agrárgazdaságunk számára fontos országok állatorvosi szervezeteivel. Reméljük, hogy a következő vezetőség jobb pénzügyi feltételek birtokában már részt tud venni a világszervezet munkájában is. Minden bizonnyal hozzá tudtunk volna járulni az állat-egészségügyi jogszabályok elkészítéséhez is, ha megkerestek volna bennünket. El kell azonban azon is gondolkodnunk, hogy talán nekünk kellett volna határozottabban kezdeményeznünk már csak azért is, hogy ezzel is növeljük egyesületünk súlyát és erkölcsi megbecsülését. A következő időszakban feltehetően nem kerülhető el az alapszabály felülvizsgálata és az elmúlt évek tapasztalatai alapján ésszerűnek mondható apróbb módosítások elvégzése. Összefoglalás Az elmúlt évi Országos Állatorvos Napon elnökünk fogalmazta meg, hogy egyesületünknek 116 éves fennállása alatt voltak meghatározó korszakai. Úgy jellemezte jelenünket, hogy megmutattuk: vagyunk, megmaradtunk, dolgozunk. Azt hiszem, ez a megfogalmazás nem igényel sok kiegészítést. Annak reményében adjuk át helyünket a következő vezetőségnek, hogy az átalakulást követően végérvényesen konszolidált szervezetet vehetnek át és kulturált viszonyok közepette munkálkodhatnak a kari összetartáson, a szakma és egyesületünk további fejlesztésén. Dr. Soós Tibor Tolna megyei állatorvosok továbbképzése a Paksi Atomerőműben 1997. június 12. A Tolna megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás 1997. június 12-én délelőtt 10 órai kezdettel a Paksi Atomerőmű Rt. Látogatási Központjában tartotta továbbképző értekezletét. Az összejövetel célja az atomerőmű és munkájának a megismerése, az állategészségügy és a radioaktivitás kérdéseinek megtárgyalása volt. A téma érdekessége folytán nemcsak a Tolna megyei állatorvosok jelentek meg nagy számban, de jöttek kollégák a szomszédos Baranya és Bács-Kiskun megyéből is. Az érkezőket a bejáratnál a „Paksi Disputa” című szoborcsoport fogadta, ahol elsétálhattak a világhírű tudósok mellszobrai között: Wigner Jenő, Neumann János, Szilárd Leo, Teller Ede és Hevesi György csevegnek egymással (Disputa), hazajöttek közénk. Mellettük képletesen sziklát repeszt az atommag ereje és spriccel a feltörő talajvíz. A Látogatási Központ előadótermében dr. Korzenszky Emőd igazgató-főállatorvos megnyitó és üdvözlő szavai után Vilimi József, az Állat-egészségügyi 502 magyar állatorvosok lapja 1997. augusztus