Magyar Állatorvosok Lapja, 2000 (122. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - IN MEMORIAM - Szent-Iványi Miklós: Dr. Fehér Miklós (1921-2000)
JUBILEUM_________________ Kardeván professzor 75 éves Alma materünk kórbonctani tanszékének volt vezetője, köztiszteletben álló professzora, Kardeván Andor 75 éves. A Toldy Ferenc gimnáziumban (Bp.) érettségizett (1943). Állatorvosi diplomájának megszerzése (1948) előtt hallgatóként már a kórbonctani tanszéken demonstrátorként tevékenykedett. Sályi professzor mellett módja volt a patológia elemeinek, rejtelmeinek és a pontos munkának a megismerésére, majd 38 évig aktív művelésére. Régi elhatározása és terve szerint hatvan éves korában (1985-ben) ment nyugdíjba. Szakmai életútját annak idején lapunkban ismertettük. A jó egészségnek, szellemi frissességnek örvendő Kardeván professzor lelkileg, szellemiségében nem hagyta el egykori munkahelyét, amelynek munkáját ma is figyelemmel kíséri. Ha kérjük, mindig számítani lehet önzetlen segítségére. Ez lényéből, s abból is adódik, hogy szakmai életútja során hivatását szolgálatnak tekintette. Az oktatásban a pontosság, írásos tudományos munkáiban, beleértve tankönyvét is, az egyszerű, világos, szabatos fogalmazás és az orvosi helyesírás alapelveinek következetes alkalmazása Karasszon Dénes 75 éves Karasszon Dénes Budapesten született 1925-ben. A középiskolát a Sárospataki Református Főgimnáziumban végezte. Érettségi (1943) után állatorvosnak tanult. A lóagyvelő oldalkamrai érfonatának hámsejtjeiben előforduló zárványtestek hisztokémiai analíziséből doktorált 1949-ben. Érdeklődése attól kezdve folyamatosan az állatok központi idegrendszere különféle megbetegedéseinek tanulmányozására irányul. Előbb a fertőző sertésbénulás agyszövettant jellemezte, és a nyelvművelésben ma is jellemzi. Tizenöt nyugdíjas év történéseiben a mindennapos gondok mellett, örömöt jelentettek számára, s nagy megtiszteltetésnek vette, hogy 1993-ban az Állatorvos-tudományi Egyetem tiszteletbeli doktor, 1999-ben professor emeritus címmel ismerte el egyetemi munkásságát. Korai nyugdíjba vonulása után még számos tudományos és szakmai szervezetben töltött be tisztségeket, és kamatoztatta kiváló ismereteit. Hét évig volt még titkára a Tudományos Minősítő Bizottság Állattenyésztési és Állatorvos-tudományi Szakbizottságának, tagja az MTA Állatorvos-tudományi Bizottságának, az Acta Veterinaria Flungarica szerkesztőbizottságának és az MTA Helyesírási Bizottságának. Részt vett az orvosi helyesírás alapelveinek előkészítésében, majd egy háromtagú bizottságban a végleges javaslat kidolgozásában, valamint az állattenyésztési szakszavak helyesírási szabályai kidolgozásában. A közelmúltban szüntette meg tagságát az MTA Magyar Nyelvi Bizottságában, de ma is aktív az European Journal of Veterinary Pathology szerkesztőbizottságában. Több, a közelmúltban megelváltozásait tanulmányozta, majd a gyermekbénulás elleni Salk, ill. Sabin vakcinák ártalmatlansági próbáját végezte majomkísérletekben. Az ehhez szükséges felkészülését a Bécsi Neurológiai Kutatóintézetben, és a Moszkvai Össz- Szövetségi Akadémia Poliomyelitis és Vírusos Encephalitis Kutatóintézetben folytatott hosszabb tanulmányutak tették lehetővé. Ez irányú kutatásai elismeréseként bízták meg WHO-szakértőként Angliában a Sabin vakcina ellenjelent állatorvosi szakkönyv és számos cikk szakavatott lektora. 75. születésnapján köszöntjük az egész állatorvos-társadalom nevében. Tisztelettel gondolunk személyére ismerősként, tanítványként napi diagnosztikai munkánkban. A fiatalabb generációval pedig odaadó munkájának gyümölcse, a Háziállatok kórbonctana I.-II. c. tankönyve köti össze. További jó egészséget és újabb szakmai sikereket kívánunk Vetési Ferenc őrzésére létrehozott bizottság munkájában való részvétellel. Tanulmányokat végzett a veszettség kórfejlődésének jobb megismerésére. Majmokon folytatott vizsgálatai alapján magyarázattal szolgált a veszettség klinikai tüneteinek a kimutatható agyszövettani elváltozások agyi lokalizációjával való összefüggéseire; szíriai hörcsögön végzett vizsgálataival a hypothalamus és a vegetatív idegrendszer szerepét világította meg a veszettség kórfejlődéstanában. Rókákon végrehajtott agyszövettani vizsgálataival a limbicus rendszer bántalmazottságát mutatta ki a veszett- MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 2000. DECEMBER