Magyar Almanak 1795-dik esztendőre (Bécs, 1795)

Elöjáró beszéd

E­L­Ö­J­Á­R­Ó BESZÉD. I­tt van e’ folyó esztendőre való Magyar , melly sokkal későbben szabadúlt­ ki a’ sajtó alól, mint sem a’ Publikum várta, és én is kívántam volna. Mit tehetek rólla, hogy hasznos igyekezetemet má­sok meg­akadályoztatták. Melly nagy kedvességet nyert légyen az el­ múltt esztendőben ki adatott M. Almának a’tudományokat, és nemzeti nyelvünket betsülte é s kedvelle Hazánkfijai előtt , elegendő tanúbizonyságok a’ hozzám küldött érdemes le­velek. Találtattak mindazonáltal ollyak is, a’kik ezen hasznos igyekezetemet ótsárlották, és a’ leg­simább nádon is pörtsöt kerestek, kiknek trágár beszédekkel keveset gondolok. Hogyha iények sze­­rént nem volt, és most, is nintsen ezen munkám, írjanak jobbat, ’s az által t­áfollyanak­ meg enge­­met. Régi esméretes példabeszéd a’ Magyaroknál: Al melly tyúk sokat karitsál, keveset tojik, így a’ melly ember másnak hasznos munkájában gántsot keres, maga vagy ki nem merészel a­ tudós világ’ piatzára állani, vagy ha ki­ áll is, nevettséges egeret szül. Ennekelőtte esztendővel azt ígértem a’ Magyar Publikumnak, hogy minden idén eggy Európai Birodalomnak Statistikáját fogom ezen munkács­kámba be­iktatni; be is te­ljesítettem volna tett fogadásomat, hogyha másfelé nem térítették volna gondolatomat a’ leg­simább nádon is görcsöt kereső.

Next