Magyar Almanak 1796-ik esztendőre (Bécs, 1796)
ELŐJÁRÓ BESZÉD. Jáné harmadszor is világ eleibe botsátottam a’ Magy. Almanakot, tellyes bizodalomban lévén, hogy épen olly kedvességgel fogják ezt a’ tudományoknak, és nemzeti nyelvünknek előmenetelét kívánó jó szivühazámfiai venni, mint a’ minémüre méltóztatták a’két elsőbb ki adását. Valamint mindennek egy formán tettzeni képtelenség , úgy mindennek egyformán tettzö munkát írni lehetetlenség , a’ melly iró, és könyvszerző mindazáltal belső meg győzödéséig nemzetjéhez, hazájához, és e’ világhoz való kötelességének tehetsége szerént eleget tenni kíván, és erőlködéseinek betsét ’s hasznát a’ Publikumnak értelmesebb része meg is esméri, betsűlli, és magasztallya; az illyen író, mondom, köteles hasznos munkáját tovább is folytatni, és a’ rágalmazó Mómusoknak irigy ’s marczongó nyelveket meg utálni. A jelenvaló Magy. Almanakot az által kívántam tökélletesebbé tenni , hogy ebben , az Európai fejedelmeknek más uralkodó udvarokhoz küldött követjeiknek és tellyes hatalmú biztosaiknak neveik is fel vagynak jegyeztetve, mellyeknek tudása nemtsak szép, hanem egyszersmind szükséges és hasznos is e’ világi történeteket, és a’fejedelmi udvaroknak külső és belső környülállásai sarkalata 2