Magyar Almanak 1796-ik esztendőre (Bécs, 1796)

ELŐJÁRÓ BESZÉD. Jáné harmadszor is világ eleibe botsátottam a’ Magy. Almanakot, tellyes­ bizodalomban lévén, hogy épen olly kedvességgel fogják ezt a’ tudományok­nak, és nemzeti nyelvünknek előmenetelét kívánó jó szivühazámfiai venni, mint a’ minémüre méltóz­­tatták a’két elsőbb ki adását. Valamint mindennek egy formán tettzeni képtelenség , úgy mindennek egy­formán tettzö munkát írni lehetetlenség , a’ melly iró, és könyvszerző mindazáltal belső meg győzö­­déséig nemzetjéhez, hazájához, és e’ világhoz való kötelességének tehetsége szerént eleget tenni kíván, és erőlködéseinek betsét ’s hasznát a’ Publikumnak értelmesebb része meg is esméri, betsűlli, és ma­­gasztallya; az illyen író, mondom, köteles hasznos munkáját tovább is folytatni, és a’ rágalmazó Mó­­musoknak irigy ’s marczongó nyelveket meg utálni. A jelenvaló Magy. Almanakot az által kí­vántam tökélletesebbé tenni , hogy ebben , az Európai fejedelmeknek más uralkodó udvarokhoz küldött követjeiknek és tellyes hatalmú biztosaik­nak neveik is fel vagynak jegyeztetve, mellyeknek tudása nemtsak szép, hanem egyszersmind szükséges és hasznos is e’ világi történeteket, és a’fejedelmi udvaroknak külső és belső környülállásai sarkalat­a 2

Next