Magyar Belorvosi Archivum 9. (1956)
1956 / 1. szám - Farkas Károly dr. - Hajós Károly dr.: Újabb vizsgálatok a bronchialis asthma pathogenesiséről
MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET BELGYÓGYÁSZ SZAKCSOPORTJÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM * 1956 * 1. SZÁM A Szövetség utcai kórház belosztályának és prosecturájának közleménye ГÚjabb vizsgálatok a bronchialis asthma pathogenesiséről írta: FARKAS KÁROLY dr. és HAJÓS KÁROLY dr. Közlésre érkezett: 1965. szept. 12. A betegség kórtanának tanulmányozása elsősorban módszertani kérdés. A módszertan fejlődésével szorosan összefügg egy-egy betegség pathogenesisének értelmezése. Ez a tétel általánosságban áll, ha azonban egyes betegségeket közelebbről vizsgálunk, akkor azt látjuk, hogy a módszertan mellett nagyban befolyásolja a kórfejlődéstani felfogást a szemlélet is. Erre a legszebb példa az allergiás betegségek fejezete. Az allergiás tan szemléletességét, az egész szervezetet figyelembe vevő felfogását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy abban az időszakban, amikor a cellularismusnak még vezető szerepe volt, az allergia tanban már a functionalis szempontok domináltak. A bronchialis asthma aetio-pathogenesisének kutatásában az immunbiológiai szemlélet bevezetése hozta a legfontosabb eredményeket. Nem célunk dolgozatunkban történeti visszapillantást nyújtani, a kérdést csupán saját vizsgálataink és megállapításaink alapján tárgyaljuk. Egyikünk, (H. K.) (6—7) a kísérleti anaphylaxia területén végzett kutatásai közben tért át az asthma tanulmányozására és mindjárt igyekezett az addig reflexneurosisnak, hereditárconstitutionalis elváltozásnak tartott syndroma immunbiológiai alapját morphológiai elváltozásokkal összhangba hozni. Itt találkoztunk az első olyan értelmű kísérlettel, amely a pathoanatomiai adatokat szorosan a klinikai történésekkel kívánta összefüggésbe hozni. A klinikai szemszögből végzett vizsgálatok, — melyek elsősorban alkati kérdésekre vonatkoztak — utaltak ugyan a morphológiai elváltozások és az immunbiológiai folyamatok kapcsolatára, mégsem hozhattak kellő eredményt, mert nélkülözték a részletes kórbonctani-kórszövettani elemzést. Hajós osztályáról jelent meg az első magyarnyelvű közlemény (10), melyben aszhmások kórboncolási adatainak részletezését találjuk. Az általános felfogásnak megfelelően azonban csak a tüdő, illetőleg a szív nyert méltatást és ezért nem is jutottunk közelebb a pathogenesis tisztázásához. Az első megállapítások a látható, alkati elváltozásokra vonatkoztak. A különböző mellkas forrmákat, deformitásokat vizsgálva, feltűnt, hogy a paroxysmusos typusú asthmások leggyakrabban az astheniások (typus cerebralis, typus respiratoricus) közül kerültek ki. Az astheniás mellkas idővel deformálódik, tölcsér-mellkas, tyúkmell, körtealakú emphysemás mellkas fejlődik ki. Sokszáz asthmás mellkas vizsgálata alapján tisztázódott, hogy az asthmás hajlam egyik jele az astheniás alkat, melyben a tünetek ritkább, vagy sűrűbb ismétlődése mellett a csontos mellkas bizonyos jellemző tartásban válik merevvé. Ennek pl. a status asthmaticus keletkezésében van jelentősége, mert a légzés typusa, az állandó dyspnoe közvetlen függvénye a mellkas formájának, korlátolt mozgékonyságának, teljes merevségének. Ugyanakkor megerősítettük, hogy az astheniás alkat mellett milyen gyakori a csepp szív, mely csak a pulmonalis és a kardialis decompensatio előrehaladásával változtatja alakját és nagyságát, így játszanak közre a mellkas morphológiai elváltozásai az immunbiológiai alapon kezdődő bronchialis asthma szövődményeinek, irreverzibilis következményeinek kifejlődésében. Ezek a következmények: az emphysema, a tüdőpangás, fibrosus elváltozások, jobb szív megterhelése és a cor pulmonale chronicum. Az allergiás betegségek keretén belül az asthma bronchiale az, amelyik a legjellegzetesebben példázza a morphológiai és functionális szemlélet szükségszerű összekapcsolását. Az asthma bronchiale klinikai szemléletében Hajós által megalapozott immunbiológiai felfogás, egész szervezetet átfogó szemléletével szemben a kórbonctani adatok localistikusan a tüdőelváltozások elemzésében merültek ki, holott az allergiás immunbiológiai pathogenesis indokolttá tette, hogy ne csak egy szerv szemszögéből mérlegeljük a morphológiai elváltozásokat. A továbbfejlődést tulajdonképpen az gátolta, hogy az allergiás betegségek kórbonctani-kórszövettani megalapozottsága korántsem volt kielégítő. A jellegzetes allergiás szöveti reactio, pl. éppen az asthma bronchialeban nem olyan szembetűnő, hogy azt az egyszerű vizsgáló eljárásokkal megállapíthatták volna, ezért a klasszikusnak