Magyar Belorvosi Archivum 9. (1956)

1956 / 1. szám - Farkas Károly dr. - Hajós Károly dr.: Újabb vizsgálatok a bronchialis asthma pathogenesiséről

MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET BELGYÓGYÁSZ SZAKCSOPORTJÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM * 1956 * 1. SZÁM A Szövetség utcai kórház belosztályának és prosecturájának közleménye ГÚjabb vizsgálatok a bronchialis asthma pathogenesiséről írta: FARKAS KÁROLY dr. és HAJÓS KÁROLY dr. Közlésre érkezett: 1965. szept. 12. A betegség kórtanának tanulmányozása első­sorban módszertani kérdés. A módszertan fejlődé­sével szorosan összefügg egy-egy betegség pathoge­­nesisének értelmezése. Ez a tétel általánosságban áll, ha azonban egyes betegségeket közelebbről vizsgálunk, akkor azt látjuk, hogy a módszertan mellett nagyban befolyásolja a kórfejlődéstani felfogást a szemlélet is. Erre a legszebb példa az allergiás betegségek fejezete. Az allergiás tan szemléletességét, az egész szervezetet figyelembe vevő felfogását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy abban az időszakban, amikor a cellularis­­musnak még vezető szerepe volt, az allergia tan­ban már a functionalis szempontok domináltak. A bronchialis asthma aetio-pathogenesisének kutatásában az immunbiológiai szemlélet beveze­tése hozta a legfontosabb eredményeket. Nem célunk dolgozatunkban történeti visszapillantást nyújtani, a kérdést csupán saját vizsgálataink és megállapításaink alapján tárgyaljuk. Egyikünk, (H. K.) (6—7) a kísérleti anaphy­­laxia területén végzett kutatásai közben tért át az asthma tanulmányozására és mindjárt igye­kezett az addig reflexneurosisnak, hereditár­­constitutionalis elváltozásnak tartott syndroma immunbiológiai alapját morphológiai elváltozá­sokkal összhangba hozni. Itt találkoztunk az első olyan értelmű kísér­lettel, amely a pathoanatomiai adatokat szorosan a klinikai történésekkel kívánta összefüggésbe hozni. A klinikai szemszögből végzett vizsgálatok, — melyek elsősorban alkati kérdésekre vonat­koztak — utaltak ugyan a morphológiai elválto­zások és az immunbiológiai folyamatok kapcsola­tára, mégsem hozhattak kellő eredményt, mert nélkülözték a részletes kórbonctani-kórszövettani elemzést. Hajós osztályáról jelent meg az első magyarnyelvű közlemény (10), melyben aszhmá­­sok kórboncolási adatainak részletezését találjuk. Az általános felfogásnak megfelelően azonban csak a tüdő, illetőleg a szív nyert méltatást és ezért nem is jutottunk közelebb a pathogenesis tisztá­zásához. Az első megállapítások a látható, alkati elvál­tozásokra vonatkoztak. A különböző mellkas forr­mákat, deformitásokat vizsgálva, feltűnt, hogy a paroxysmusos typusú asthmások leggyakrabban az astheniások (typus cerebralis, typus respira­­toricus) közül kerültek ki. Az astheniás mellkas idővel deformálódik, tölcsér-mellkas, tyúkmell, körtealakú emphysemás mellkas fejlődik ki. Sok­száz asthmás mellkas vizsgálata alapján tisztá­zódott, hogy az asthmás hajlam egyik jele az astheniás alkat, melyben a tünetek ritkább, vagy sűrűbb ismétlődése mellett a csontos mellkas bizo­nyos jellemző tartásban válik merevvé. Ennek pl. a status asthmaticus keletkezésében van jelentő­sége, mert a légzés typusa, az állandó dyspnoe közvetlen függvénye a mellkas formájának, kor­látolt mozgékonyságának, teljes merevségének. Ugyanakkor megerősítettük, hogy az astheniás alkat mellett milyen gyakori a csepp szív, mely csak a pulmonalis és a kardialis decompensatio előrehaladásával változtatja alakját és nagyságát, így játszanak közre a mellkas morphológiai elvál­tozásai az immunbiológiai alapon kezdődő bron­chialis asthma szövődményeinek, irreverzibilis kö­vetkezményeinek kifejlődésében. Ezek a követ­kezmények: az emphysema, a tüdőpangás, fibrosus elváltozások, jobb szív megterhelése és a cor pulmonale chronicum. Az allergiás betegségek keretén belül az asthma bronchiale az, amelyik a legjellegzeteseb­ben példázza a morphológiai és functionális szem­lélet szükségszerű összekapcsolását. Az asthma bronchiale klinikai szemléletében Hajós által meg­alapozott immunbiológiai felfogás, egész szerve­zetet átfogó szemléletével szemben a kórbonctani adatok localistikusan a tüdőelváltozások elemzé­sében merültek ki, holott az allergiás immunbio­lógiai pathogenesis indokolttá tette, hogy ne csak egy szerv szemszögéből mérlegeljük a morpho­lógiai elváltozásokat. A továbbfejlődést tulajdonképpen az gátolta, hogy az allergiás betegségek kórbonctani-kór­szövettani megalapozottsága korántsem volt ki­elégítő. A jellegzetes allergiás szöveti reactio, pl. éppen az asthma bronchialeban nem olyan szembe­tűnő, hogy azt az egyszerű vizsgáló eljárásokkal megállapíthatták volna, ezért a klasszikusnak

Next