Magyar Belorvosi Archivum 11. (1958)
1958 / 1. szám - Hermann Béla dr. (et al.): A spondylosis deformans kapcsolata egyes vegetatív betegségekkel
MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM hozott létre mint i. o. 3 betegnél mindkét oldalt azonos nagyságú volt a bőrpír (1-nél multiplex myocardialis infarctus korábbi lezajlását észleltük mindkét szívkamra izomzatában; 2 esetben hypertonia is fennállott), 1 esetben pedig i. o. volt nagyobb a bőrpír. Ezt az egyidejűleg fennálló cholecystitis calculosa okozhatta. Hydergin után a Head-zónában létesített bőrpír a vizsgált 18 eset közül 15 esetben kisebb volt az előző napi — Hydergin nélküli — próbában nyertnél. A jelenséget úgy értelmezzük, hogy coronáriások Head-zónájának vegetatív idegei különösen ingerlékeny állapotban vannak, tehát mind a parasympathicus izgató Ac., ehértágító hatása, mind pedig a Hydergin sympathicus tónust csökkentő hatása ezekben a betegekben fokozottan érvényesül. A bőrpírok viselkedését Ac. ch.-nal szemben Hydergin előtt és után a Wilder-féle kiindulási értéktörvény szabja meg (12). 3 esetben Hydergin után nem csökkent az Ac. eh. okozta bőrpír, sőt 2-ben növekedett (1 esetben aortitis luetica, 1-ben pedig fiatalkorú, rövid anamnesissel rendelkező betegről van szó). 9 további hypertóniában a cardiomyopathia arterioscleroticában szenvedő kontrollbetegnél Ac. c.-ra 8 esetben nem volt különbség a két oldal bőrpírja között. 1 esetben, ahol nagy fájdalommal járó heveny b. o. vena femoralis thrombophlebitis is volt, b. o. kaptunk nagyobb reactiót. Hydergia után a vizsgált 8 közül 4-nél nem volt változás, 4-nél csökkenés következett be (1—1 heveny thrombophlebitis, cholelithiasis, hyperthyreosis, paroxysmalis tachycardia). 37 további cardiovascularis vagy mozgásszervi betegségben nem szenvedő kontrollbeteg közül 34 esetben a kétoldali bőrpír azonos volt, 2 esetben b. o. nagyobb volt a reactio. (1 baloldali abse. palm., 1 ulcus ventr.). 1-ben j. o. volt nagyobb (j. o.-i pneumonia). Hydergia után a vizsgált 29 beteg közül 27-nél nem volt változás, 2 esetben mindkét oldalt csökkenés következett be (kifejezett sympathicus vegetatív dystóniára utaló panaszok). Ott tehát, ahol valóban van segmentális vegetatív beidegzési zavar, a kettős próba — egyértelműen — alkalmas kimutatására. A coronaria és egyéb localizált simaizom görccsel járó betegségekben az Ac. eh. Hydergin próbával nyert eredményeket az Acta Med.-ban megjelenő közlésünkben részletesen ismertetjük és értelmezzük. Kísérleti eredményeinket úgy értékeljük, hogy találó volt számos kutató meglátása a Sp. d. és egy (vegetatív) betegség együttes előfordulásáról, de helytelen volt az észlelés értelmezése. Nem a gerincoszlop elváltozása a kiváltója a társbetegségeknek, csupán gyakori kísérője azoknak.* összefoglalás Szerzők statisztikai adatok alapján rámutatnak arra, hogy a spondylosis deformans népbetegségnek tekintendő. Segmentalis vegetatív functionalis próbákkal bizonyítják, hogy a társbetegségek — ellentétben egyes irodalmi adatokkal — nem lehetnek a spondylosis deformansnak a vegetatív idegrendszerre kifejtett hatása következményei. IRODALOM: 1. Morton, D. E.: Jale J. Biol. Med. 23, 126: 1950. — 2. Haley, J. C. and Perry, J. H.: Amer. J. Surg. 80, 394: 1950. — 3. Brain, W. R., Northfield, D., Wilkinson, M.: Brain 75, 177: 1952. — 4. Pallis, C., Jones, J. M. Spillane, J. D.: Brain, 77, 274: 1954. — 5. Brain, W. R.: The Lancet, 1954. 1, 687. — 6—7. Cit. Bogáért, Van által: Sem. hop. Paris, 1948. — 8. Godlewsky Arch. mal. App. dig. 19. — 9. Ravault, P. P., G. Vignon et P. Bruel: Revue du Rhumatisme. Avril 1952. No. 4. — 10.Gutzert, K.: Wirbelsäule als Krankheitsfaktor. Disch. med. Wschr. 1951. 44. — 11. Miescher, P.: Schw. Med. Wschr. 1952. No. 6. — 12. Wilder, J.: Wienklin Wschr. 44, 1299, 1931. — Д p. Бела Герман, др. Илона Чеппентэ и др. Тибор И ж а к: Связи обезображивающего спондилоза с отдельными вегетативными задолеванями. Dr. Béla Hermann, Dr. Ilona Cseppentő und Dr. Tibor Izsák: Die Beziehung der Spondylosis deformans zu gewissen vegetativen Krankheiten. Verff stellen auf Grund statistischer Angaben fest, dass die deformierende Spondylitis als Volkskrankheit anzusehen ist. Sie erbringen durch segmentale vegetative Funktionsprüfungen den Nachweis, dass die Begleitkrankheiten — im Gegensatz zu einzelnen Literaturangaben — nicht Folgen des Einflusses der Spondylose auf das vegetative Nervensystem sind. * A Sp. d. és a kísérő betegségek aectio-pathomechanizmusát ugyancsak az Act. Med.-ban megjelenő egy másik munkánkban tárgyaljuk. 3