Magyar Belorvosi Archivum 12. (1959)

1959 / 1. szám - Magyar Imre: Hetényi Géza †

MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM A MAGYAR ORVOSOK, GYÓGYSZERÉSZEK ÉS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETE BELGYÓGYÁSZ SZAKCSOPORTJÁNAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM * 1 1­­5 10 * 1. SZÁM Hetény­i Géza Sokszor kellett búcsúznunk az elmúlt hónapokban. Most Hetényi Géza hagyott itt bennünket. És benne nemcsak neves professzort, szerte ismert tudóst, akadémikust, gyógyító nagy orvost, kiemelkedő belgyógyászt vesztettünk el, de szegényebbek lettünk egy nagy emberrel. Mennyit alkothatott volna még, mennyit taníthatott volna, mennyi nehéz problémánkat oldhatta volna meg fölényes bölcsességével és tisztánlátásával! De elment csendesen és szerényen, finom mosollyal az arcán, mely mögött ott ült a lehangoltság, hogy nem végezheti el mindazt, amit még el lehetne és el kellene végeznie. A Korányi klinika légkörében nőtt fel, annak fénykorában. Ez az iskola a nagy emberek kétfélés típusát termelte ki. Az egyik az intuitív, ötletekben gazdag és az ötletekre építő tudós, ki nyitott szemmel jár,­­ észreveszi a kínálkozó problémát, mely mellett más elhalad, belekap, szellemesen és izgalmasan közelíti meg,­ vonzza az érdekes, az izgalmas, az új és a kutatás élő forgatagában kevésbé törődik az áttekintéssel és a szigorú­­ kritikával. A másik a szintetikus, átfogó elme. Részletek helyett az egészre törekszik, a rendszerre, az áttekin­tésre, jellemzője az éles kritika és a részletek világos összefüggésének felismerése. Hetényi ez utóbbi típus kép-­ viselője volt. Ereje az áttekintés, a tiszta világos logika, a magasabbrendű szintézis. Bár életművének számos értékes részleteredménye van, ezek háttérbe szorulnak intellektusának rendszerező és szintetikus építményei mögött. A Korányi iskola hagyományainak nagy őrzője és továbbültetője volt. E hagyomány nemcsak azt jelenti, hogy, mint Korányi tanítványa, egyfajta tudományos gondolkodásmódot sajátított el és adott tovább, nemcsak azt, hogy nagy tudós és egyben nagy orvos is volt, hanem azt is, hogy életének minden mozzanata annak a humánumnak a jegyében zajlott, mely a Korányi iskolának életeleme, talaja, lényege volt és maradt a mai napig. A feudális, korrupt, vesztébe rohanó és zászlajára a kontraszelekció bűnös jelszavát tűző korszak 1936-ban annak a küzdelemnek a folyamán, melyet az uralmon levő tehetségtelenek a tehetségek ellen foly­tattak, megszüntette a Korányi klinikát. Hetényi Géza otthontalanná, vált. De nem sokáig. Ha a keretek nem is adtak módot olyan színvonalú tudományos munkára, mint amilyen a régi klinikán folyt, intézetet létesített a­ régi klinika tagjaiból, melynek szelleme a fasizálódás legsötétebb napjaiban is töretlen maradt, ahol gyógyító és kutató munka, folyt és amelyet a legvészesebb időkben is összetartott mindenkiben tiszteletet keltő egyénisége. A háború szétrombolta ezt az intézetet, de ekkor már nem is volt rá szükség, feladatát betöltötte. Hetényi Géza csakhamar méltó helyre került, a szegedi Belklinika élére. Hosszan lehetne szólni arról, hogy hogyan fejlesztette ezt a klinikát egyre gyarapodó sokfajta más­­irányú tevékenysége ellenére is mintaklinikává. Hogyan valósította meg a klinikai ideált avval, hogy olyan intézményt létesített, mely a betegekért van, melyben a medikusok és orvosok képzése mintaszerű és amelyben a kutatás minden területének megvan a maga külön elődje. Hetényi tisztán látta, hogy a belgyógyászat ismeretanyaga lassan, sőt az utóbbi években egyre gyorsabban, túlnő egyetlen agyvelő befogadóképességén, és ezért klinikáján minden belgyógyászati részletszakmának külön képviselőjét nevelte ki és külön állomását fejlesztette. A haematológiai stáción éppen olyan magasrendű munka folyt, mint a gastroenterológiai labo­ratóriumban és a kardiológiai osztály éppen olyan eredményeket produkált, mint a diabetes gondozó. Amikor fáradsággal kiépített kliniká­ján most már learathatta volna e munka gyümölcseit és igazi gondtalan munkához foghatott volna, el kellett távoznia. Emlékezzünk 1933-ban megjelent anyagcsere-monográfiájának tagoltságára, tiszta, világos, élvezetes stílusára, egyéni és mégis objektív látásmódjára és sok új adatára, melyek saját experimentális vizsgálatai­nak eredményei voltak. Emlékezzünk a tüdő betegségeiről írt könyvére, melyben e nem a szűkebb érdeklődési

Next