Magyar Belorvosi Archivum 12. (1959)
1959 / 1. szám - Mosonyi László (et al.): Kísérletes vizsgálatok a szervezet vírusfogékonyságára vonatkozólag antibiotikus kezelés után
MAGYAR BELORVOSI ARCHÍVUM szeretet, becsülés és tisztelet. Életének utolsó évtizedében megfoghatóbb elismerés is osztályrészéül jutott. Katedrát kapott, akadémikus lett, Kossuth-díjat kapott és más kitüntetésekben is részesült. Az a betegség azonban, amelyet mindig leginkább respektált, melyről Korányi Sándorral kapcsolatban olyan megrázóan beszélt és amelyről legszebb és legszellemesebb előadásait tartotta, rútul reátört s mielőtt az életmunka betetőzésére került volna a sor, előbb szellemét, majd testét pusztította el. Halálos ágyán egy tiszta pillanatában azon tűnődött, hogy mi volt életében az, amiért élni érdemes volt. ,,Nagyon sokféle embert ismertem meg és ez érdekes volt” — mondta és suhanó mosoly színezte akkor már lesoványodott arcát. Vesztét semmi sem pótolhatja. Hiányát hosszú éveken át mindenki érzi majd. De munkáját igyekeznek folytatni azok, akik magukat tanítványainak vallják. Magyar Imre Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Belklinikájának és Mikrobiológiai Intézetének (igazgató : dr. Alföldi Zoltán egyetemi tanár) közleménye Kísérletes vizsgálatok a szervezet vírusfogékonyságára vonatkozólag antibiotikus kezelés után írta :dr. MOSONYI LÁSZLÓ, dr. CSIKY TIVADAR, dr. RÉTSÁGI GYÖRGY, dr. LENGYEL ANNA, dr. BALÁZSI IMRE és dr. SZEMERE PÁL Az antibiotikumok elterjedése óta nosológiai szemléletünklényegesen megváltozott. Ez a megállapítás épp úgy vonatkozik az egyes megbetegedések symptomatológiájára, mint arra a tényre, hogy új syndromák keletkeztek, illetve egyes régebben csak ritkán észlelt kórképek gyakrabban fordulnak elő. Ezen utóbb említett jelenségek klinikánk beteganyagán is megfigyelhetők; gyakoribbá váltak a virusmegbetegedések, elsősorban a viruspneumonia, a hepatitis és az infectiosus mononucleosis, de szaporodott a herpes zooster, coxsackie és más virusinfectiók száma is. Egyes betegségek gyakoribbá válásának okaként általában az átlagos életkor meghosszabbodását, a statisztikai regisztrálás javulását és a kedvezőbb diagnosztikai lehetőségeket jelölik meg. Ezen megállapítás a rákot, diabetest és arteriosclerosist illetően valóban helytállónak látszik, de fertőző megbetegedések esetében — melyek számbeli előfordulását elsősorban epidemiológiai tényezők határozzák meg — nem alkalmazhatók. Nagyon valószínűnek látszik azonban, hogy az antibiotikumok a kórokozó és saprophyta bacteriumok elpusztítása révén resistens mikroorganismusok keletkezését segítik elő. Feltehető továbbá az is, hogy az antibiotikumok egyes kórokozók növekedését közvetlenül is stimulálják — ilyen pl. a chlortetracyklinnek a Candida törzsekre gyakorolt hatása. A fertőző betegségek keletkezésének korszerű szemléletében azonban a fertőzésben résztvevő partner — a makroorganismus — susceptibilitása is megvilágítandó. Kísérletes vizsgálataink elsősorban ezen tényező felderítésére vonatkoznak. Jogosnak látszik a szervezetnek vírusokkal szemben fennálló fogékonyságát az előzetes antibiotikus kezeléssel összefüggésbe hozni, részben korábbi adataink értelmében, melyek szerint az antibiotikumok még therapiás adagban is interferálhatnak a makroorganismus egyes enzymrendszereinek működésével, mint pl. a vitamin felhasználás, a serum glutathionszint alakulása, a cholinesterase activitás változása, másrészt a szervezet ellenálló képességének kialakításában oly nagy szerepet játszó glykocortikoidok és androgen steroidokra kifejtett hatásuk miatt (6.) Ismeretes továbbá, hogy a vírusok fejlődése a gazdaszervezet enzymműködésétől is függ. Másrészt egyes irodalmi adatok az antibiotikus kezelés és az immunológiai tényezők összefüggését illetően egyéb lehetőségekre is utalnak. Fragoni és Giunchi (4), valamint Weinstein (11.) azt az álláspontot képviselik, hogy a megfigyelhető agglutinatiós titer csökkenések azért alakulnak ki, mert a bacteriumok mint antigének az antibiotikus kezelés következtében már korán elimináltatnak. Mások [Stevens (10.)] a serum proteinek, különösképpen a gamma globulinok vizsgálata alapján, arra a meggyőződésre jutottak, hogy az antibiotikus kezelés az ellenanyagképzést közvetlenül befolyásolja. Habár kísérleteink elsősorban ezen utóbbi factor szerepének tisztázására vonatkoznak, mégsem zárható ki, hogy kapott eredményeinkben az antigének eltávolítása, sőt az általunk ezúttal nem vizsgált bakteriumflora változás is szerepet játszik. Methodika: Egészséges 2,5—3 kg-os egy törzsből származó nyulakon végeztük kísérleteinket. Antibiotikumként penicillint (testsúly kg-ként 30 000 E.-t) és streptomycint (kg-ként 15 mg-t) adunk. A vírusok iránti susceptibilitás vizsgálatára a hideg és a birka vs. agglutinatio változását használtuk fel. Figyelemmel kell lennünk arra, hogy az ezen eljárások alkalmával kimutatható titer- 3