Magyar Belorvosi Archivum 12. (1959)

1959 / 1. szám - Mosonyi László (et al.): Kísérletes vizsgálatok a szervezet vírusfogékonyságára vonatkozólag antibiotikus kezelés után

MAGYAR BELORVOSI ARCHÍVUM szeretet, becsülés és tisztelet. Életének utolsó évtizedében megfoghatóbb elismerés is osztályrészéül jutott. Katedrát kapott, akadémikus lett, Kossuth-díjat kapott és más kitüntetésekben is részesült. Az a betegség azonban, amelyet mindig leginkább respektált, melyről Korányi Sándorral kapcsolatban olyan megrázóan beszélt és amelyről legszebb és legszellemesebb előadásait tartotta, rútul reátört s mielőtt az életmunka betető­zésére került volna a sor, előbb szellemét, majd testét pusztította el. Halálos ágyán egy tiszta pillanatában azon tűnődött, hogy mi volt életében az, amiért élni érdemes volt. ,,Nagyon sokféle embert ismertem meg és ez érdekes volt” — mondta és suhanó mosoly színezte akkor már lesoványodott arcát. Vesztét semmi sem pótolhatja. Hiányát hosszú éveken át mindenki érzi majd. De munkáját igyekeznek folytatni azok, akik magukat tanítványainak vallják. Magyar Imre Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Belklinikájának és Mikrobiológiai Intézetének (igazgató : dr. Alföldi Zoltán egyetemi tanár) közleménye Kísérletes vizsgálatok a szervezet vírusfogékonyságára vonatkozólag antibiotikus kezelés után írta :dr. MOSONYI LÁSZLÓ, dr. CSIKY TIVADAR, dr. RÉTSÁGI GYÖRGY, dr. LENGYEL ANNA, dr. BALÁZSI IMRE és dr. SZEMERE PÁL Az antibiotikumok elterjedése óta nosoló­­giai szemléletünk­­lényegesen megváltozott. Ez a megállapítás épp úgy vonatkozik az egyes megbetegedések symptomatológiájára, mint ar­ra a tényre, hogy új syndromák keletkeztek, il­letve egyes régebben csak ritkán észlelt kórké­pek gyakrabban fordulnak elő. Ezen utóbb említett jelenségek klinikánk beteganyagán is megfigyelhetők; gyakoribbá váltak a virusmegbetegedések, elsősorban a vi­­ruspneumonia, a hepatitis és az infectiosus mo­nonucleosis, de szaporodott a herpes zooster, coxsackie és más virusinfectiók száma is. Egyes betegségek gyakoribbá válásának okaként álta­lában az átlagos életkor meghosszabbodását, a statisztikai regisztrálás javulását és a kedvezőbb diagnosztikai lehetőségeket jelölik meg. Ezen megállapítás a rákot, diabetest és arteriosc­lero­­sist illetően valóban helytállónak látszik, de fertőző megbetegedések esetében — melyek számbeli előfordulását elsősorban epidemioló­giai tényezők határozzák meg — nem alkalmaz­hatók. Nagyon valószínűnek látszik azonban, hogy az antibiotikumok a kórokozó és saprophyta bac­­teriumok elpusztítása révén resistens mikro­or­­ganismusok keletkezését segítik elő. Feltehető továbbá az is, hogy az antibiotikumok egyes kór­okozók növekedését közvetlenül is stimulálják — ilyen pl. a chlortetracyklinnek a Candida tör­zsekre gyakorolt hatása. A fertőző betegségek keletkezésének korszerű szemléletében azonban a fertőzésben résztvevő partner — a makroorga­­nismus — susceptibilitása is megvilágítandó. Kí­sérletes vizsgálataink elsősorban ezen tényező felderítésére vonatkoznak. Jogo­snak látszik a szervezetnek vírusokkal szemben fennálló fogékonyságát az előzetes an­tibiotikus kezeléssel összefüggésbe hozni, rész­ben korábbi adataink értelmében, melyek sze­rint az antibiotikumok még therapiás adagban is interferá­lhatnak a makroorganismus egyes enzymrendszereinek működésével, mint pl. a vitamin felhasználás, a serum glutathionszint alakulása, a cholinesterase activi­tás változása, másrészt a szervezet ellenálló képességének ki­alakításában oly nagy szerepet játszó glykocor­­tikoidok és androgen steroidokra kifejtett ha­tásuk miatt­ (6.) Ismeretes továbbá, hogy a ví­rusok fejlődése a gazdaszervezet enzymműködé­­sétől is függ. Másrészt egyes irodalmi adatok az antibiotikus kezelés és az immunológiai ténye­zők összefüggését illetően egyéb lehetőségekre is utalnak. Fragoni és Giunchi (4), valamint Weinstein (11.) azt az álláspontot képviselik, hogy a megfigyelhető agglutinatiós titer csökke­nések azért alakulnak ki, mert a bacteriumok mint antigének az antibiotikus kezelés követ­keztében már korán elimináltatnak. Mások [Stevens (10.)] a serum proteinek, különösképpen a gamma globulinok vizsgálata alapján, arra a meggyőződésre jutottak, hogy az antibiotikus kezelés az ellenanyagképzést közvetlenül befo­lyásolja. Habár kísérleteink elsősorban ezen utóbbi factor szerepének tisztázására vonatkoz­nak, mégsem zárható ki, hogy kapott eredmé­nyeinkben az antigének eltávolítása, sőt az ál­talunk ezúttal nem vizsgált bakteriumflora vál­tozás is szerepet játszik. Methodika: Egészséges 2,5—3 kg-os egy törzsből szár­mazó nyulakon végeztük kísérleteinket. Anti­biotikumként penicillint (testsúly kg-ként 30 000 E.-t) és streptomycint (kg-ként 15 mg-t) adunk. A vírusok iránti susceptibilitás vizsgálatára a hi­deg és a birka vs. agglutinatio változását hasz­náltuk fel. Figyelemmel kell lennünk arra, hogy az ezen eljárások alkalmával kimutatható titer- 3

Next