Magyar Belorvosi Archivum 17. Supplementum (1964)

1964 / 1. szám - Székely Árpád dr. - Liszka György dr. - Herman Erzsébet dr.: Idegrendszerrel kapcsolatos gyomor-bélbántalmak kezelése Frenolonnal

Idegrendszerrel kapcsolatos gyomor-bélbántalmak kezelése Frenolonnal SZÉKELY ÁRPÁD dr., LISZKA GYÖRGY dr., HERMAN ERZSÉBET dr. Könyvtárak tölthetők meg azon gyomor-bél rendszeri betegségek, mű­ködészavarok irodalmával, amelyek a legkülönbözőbb tünetekkel járnak, a legváltozatosabb hasi panaszokat okozzák. Hol hasmenés, hol székrekedés lép fel, puffadás, változatos fájdalmak, flatulentia, böfögés jelentkezhetnek. Gyakran kísérik vasomotoros tünetek : izzadás, palpitatio, gyengeség érzés stb. Egyes esetekben az elvégzett vizsgálatok mutatnak is némi „szervi” eltérést, legtöbbször azonban ezt sem : a kórkép , functionális”. A betegek százainak évtizedekre sok kínlódást jelentő tünetcsoport elnevezésében is teljes a zűrzavar. A különböző szerzők a legkülönfélébb néven említik. Csak egy biztos pont van : a központi idegrendszer működészavarával való szoros kapcsolat. Nem célunk részletesen elemezni azokat az elméleteket, melyek a „köz­ponti idegrendszer functionális zavará”-tól [Germanov (1)] a psychosomatikus magyarázatokon át a „vegetatív dystoniáig” [Birkmayer, Winkler (2)] ter­jednek. Kétségtelen, hogy a betegek jórészénél már az anamnesisből is kide­ríthető az izgalmak, az idegrendszert ért megterhelések panaszt­ kiváltó köz­vetlen szerepe. Ezért régóta próbálják különféle sedatívumokkal befolyásolni a betegek panaszait és az érdeklődés az utóbbi években a tranquillosedatí­­vumok felé fordult. Magunk is beszámoltunk 70 beteg kezelési eredményéről Gastrobamattal, a parádi gastroenterologiai orvosgyűlésen 1960-ban (3), majd pedig Fejér [4] ismertette tapasztalatait 32 gastrointestinalis kórképnek tűnő, belgyógyászati betegségnek álcázott depressio, imipramin (Melipramin) kezelésével. Jelen dolgozatunk tárgya a Frenolonnal szerzett tapasztalatok összefog­lalása. A Frenolon a perphenazin trimethoxybenzoesavas észtere. \Borsay (5)] Hatásával, psychiátriai alkalmazásával sokan foglalkoztak. Jogosnak érezzük a MTA psychopharmacologiai konferenciájának megállapítását : „a Frenolon nemzetközileg is jelentős molekula”. Még Gastrokamattal végzett vizsgálataink alkalmával — összehasonlítás céljából — különböző phenothiazin-származékokat is adtunk betegeink egy részének, így levomepromazint (Nozinan), thioridazint (Melleril). Úgy találtuk, hogy ezek az esetek egy részében jó eredményt adnak, azonban a psychiatriai gyakorlatban alkalmazott adagok töredékét szabad csak adni. Ilyen körülmények után kezdtük el betegeinknél a Frenolon adását olyan különböző gyomor-bél panaszok eseteiben, melyekben a panaszok neurogén János Kórház és Rendelőintézet II. Belosztálya és Központi Röntgenlaboratóriuma 3

Next