Magyar Belorvosi Archivum 48. Supplementum (1995)

1995 / 1. szám. XV. Magyar Hematológiai Kongresszus - Malignus lymphomák

Malignus lymphomák Szabadelőadások „A” Szekció: Díszterem 1995. május 22. hétfő A GYERMEKKORI LYMPHOMÁKRÓL Magyarosy Edina, Zimonyi Ilona, Marosi Anikó, Debreczeni Judit Heim Pál Gyermekkórház, Budapest A gyermekkori lymphomák biológiája és klinikuma jelentősen különbözik a felnőttkori esetektől. Míg a gyer­mekkori non-Hodgkin lymphoma agresszív, rapidan prog­­rediáló, kezelés nélkül gyorsan halálhoz vezető folyamat, a gyermekkori Hodgkin-kór a felnőttkorinál jobb indulatú, viszonylag benignus lefolyású kórkép. A gyermekkori lymphomák kezelése az elmúlt években egyre agresszívabbá vált és ennek megfelelően a gyógyulási ráta is jelentősen javult. 1990 és 1994 között kórházunkban 24 új lymphomás beteget diagnosztizáltunk, ebből 13 Hodgkin-kórban, 11 gyermek non-Hodgkin lymphomában szenvedett. A non-Hodgkin lymphomák kezelése stádium­tól és tumoreredetétől függően különböző kemoterápiás protokollokkal történt. Az I. és a II. stádiumú daganatok, valamint a nem­­-sejt eredetű lymphomák kezelésének eredményei kielégítők, míg a B-sejt eredetű előrehaladott stádiumú non-Hodgkin lymphoma terápiája még nem meg­oldott. Hodgkin-kórban kemo- és radioterápiát tartalmazó kombinált kezelést alkalmaztunk minden stádiumban. Mind non-Hodgkin lymphomában, mind Hodgkin-kór­ban új, az eddiginél hatékonyabb terápiás séma bevezetése vált szükségessé, erről szeretnénk beszámolni. PRIMAER GYOMOR-LYMPHOMÁS ESETEINK FONTOSABB KLINIKAI ADATAI Schneider Tamás, Molnár Zsuzsanna, Várady Erika, Fleischmann Tamás Országos Onkológiai Intézet, Budapest 1978. január és 1994. július között 506 non-Hodgkin lymphomás beteget kezeltünk osztályunkon. A vizsgálatok során 46 betegen (9,1%) igazoltunk gyomormanifesztációt, melyből 21 eset (4,1%) - Dawson és mtsai kritériumai alapján - primaer gyomor-lymphomának bizonyult. A 13 férfi és 8 nő átlagéletkora 52,6 év, 13 beteg a kifejezett, 8 beteg a mérsékelt malignitású szövettani csoportba tarto­zott. A diagnózist minden esetben műtétet követő szövetta­ni vizsgálat biztosította (15 Billroth-iI, 1 Billroth-I, 5 totál gastroctomia, illetve 5 esetben splenectomia is történt). A műtétet követően 18 beteg kombinált kemoterápiás kezelés­ben részesült (CVP-400, CVP-600, CHOP, illetve CHOP­­Bleo), 17 esetben adjuváns, 1 alkalommal kuratív indikáció alapján. 3 esetben a beteg kora, a szövettani altípus, illetve elhúzódó sebgyógyulás miatt gyógyszeres kezelést nem adtunk. A 18 gyógyszeres kezelésben részesült beteg közül 17 teljes remisszióba (CR) került, egy beteg gyorsan prog­­rediáló terápiarezisztens betegségében 5 hónap elteltével exitált. A remisszióba került betegek közül 1 relapszust észleltünk, másodlagos kezelésre (РАС) e beteg ismét tartós CR-ba került. A három gyógyszeres kezelésben nem részesült beteg közül kettő jelenleg is CR-ben van; 1 beteg relaptált, jelenleg kezelés alatt áll. A betegek átlag követési ideje 66,6 hónap (5-192), az átlag remissziós idő 50,1 hónap (7-192). E klinikailag jó prognózisú betegcsoportban eredményeink az irodalmi adatoknak megfelelnek. MALT-TÍPUSÚ MALIGNUS LYMPHOMÁS BETEGEINK KLINIKOPATOLÓGIAI ADATAINAK ELEMZÉSE Bodnár Mária, Marton Éva, Irányi János László Markusovszky Kórház, Szombathely A mucosához társult lymphoid szövetből (MALT) kiinduló lymphomák hisztológiailag és klinikailag is különböznek a szokványos nem Hodgkin-lymphomáktól. Felmérésükben 162 kezelt nem Hodgkin-lymphomás betegük közül összesen tíz esetben (5,1%) diagnosztizáltak MALT-típusú lympho­­mát. A kórisme idején a betegek (hét férfi, három nő) életkor 43-80 év (médián 58) között volt. A lymphoma nyolc esetben tápcsatorna­ (gyomor, duodenum, ileum), két esetben pedig egy kivételével (immunoblasztos) mind alacsony malignitá­­súnak (centrocytás vagy lymphoplasmocytoid) bizonyult.­­E patológiai stádiumba hét, N­E-be pedig három beteget soroltak. A lymphoma sebészi rezekcióját követő onkohematológiai kezelés a relatíve benignus szövettani kép és várható kedvező kórlefolyás miatt kevésbé agresszív polikemoterápiás proto­kollok szerint és lokális kobaltirradiáció kiegészítésével történt. Jó terápiás válaszként minden betegükben komplett remissziót (CR) regisztráltak, 23 hónapos átlagos túléléssel (1­57 hónap), de három betegnél a felmérés végén már relap­­szus és progresszió észlelhető. A 71 hónapos megfigyelési időszak alatt összes betegük életben van, közülük hét tartósan betegségmentes. A MALT-lymphomások prognózisát főként a sebészi rezekció kiterjedtsége, a patológiai stádium és szövettani típus befolyásolja. PRIMAER GASTROINTESTINALIS LYMPHOMÁK: DIAGNÓZIS ÉS TERÁPIA Fodor Ferenc, Kiss Erika, Balogh Anna, Kispál György, Jakab Imre John Ferenc Dél-Pesti Kórház, Budapest A gyomor és béltraktus daganatos megbetegedései között 1% körül szerepel a Hodgkin-kór és a non-Hodgkin lym­phoma. Korábban szinte kivétel nélkül a műtéti preparátum hisztológiai vizsgálata igazolta a helyes diagnózist. Az utóbbi időben azonban az endoszkópos vizsgálatok szerepe is előtérbe került. Osztályunkon 1981 óta 27 primaer gastrointestinalis lym­phomás beteget kezeltünk illetve gondoztunk, akiknél döntően a műtéti beavatkozást követően került sor citoszta­­tikus kezelésre. MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM SUPPLEMENTUM 1995/1

Next