Magyar Családtörténeti Szemle 1938.
1. szám - Baán Kálmán: Máramaros vármegye birtokos nemeseinek 1604 évi összeírása.
kun, tatár, bolgár, eredetűek voltak. Utóbbi állítást igazolóan felsorolunk néhány középkori személynevet, amelyek viselőitől népes családok származtak le. 1346-ban Szurdok birtokon: Borzán unokája. 1349-ben Gyulafalván és Nyiresen: Ige,1) Gyula, Tatár. 1356-ben Lipcsén és Zeleömezőn: Karachun fia Szerechin. 1366-ban Szarvasszón: Zoárd és Bánk. 1374-ben Veresmarton: Kende. 1409-ben Irkolczon: Tatár. Kökényesen. 1 1419-ben Erdő fia Mankó. 1442-ben Kalinfalván: Csaturga. 1465-ben Gyulafalván Fejér, személynevek fordulnak elő. Az 1410 és 1436 évek között találkozunk még a Balotha, Löke, Osztás, Tompos, Oltus, Bartos nevekkel.2) Ezeknek a személyneveknek jelenléte és egyes családokban többszöri ismétlődése arra vall, hogy a máramarosi birtokos nemesség nagy része fajilag nem az oláhok közé tartozott, bár a későbbi századok folyamán nyelvében feloláhosodott vagy ruténesedett. A Tisza völgyében fekvő Huszton, Técsőn és Szigeten a középkorban letelepedett német lakosság nagyobbrészt a XV—XVI-ik század folyamán eltűnik s a XVII-ik század elején már csak elvétve bukkan fel egy-egy német eredetű családnév. Miután az ismertetett összeírás a birtokos nemességet, tehát túlnyomórészt az őstelepülési réteget ismerteti, indokoltnak vehető a fenti párszavas visszatekintés. A XV—XVI. században a magyar eredetű nemesség zálogbirtoklás, vétel, beházasodás, királyi adományok alapján Bereg, Szatmár, Ugocsa vármegyékből is átszármazott Máramarosba, összeírásunkban nyomaik, illetve leszármazóik még elég sűrűn szerepelnek. Máramaros vármegye nemességének száma a többi vármegyékhez viszonyítva igen nagy, ennek foka a kisbirtokos nemesség túlsúlya, valamint a nemes eredetű családoknál is a szegényes életkeretek ellenére mutatkozó igen magas születési arányszám. A nagy népességszaporulat következményét láthatjuk abban, hogy a hajdani egy-egy falut s annak környékét birtokló család, már a XVII-ik században, de méginkább a XVIII-ik században kisbirtokossá vált. BEDŐ: Bakoch Lukács, Bedei Gergely és János, Bika László, Chonka János Kis Ferenc, és Simon, Markos János, Novák János, Oláh Simon, Pap Mihály, Tivadar János özvegye, Vasnagy János, Vir Mihály özvegye, Zaponczai Máthé, VAJNÁG. Almássy János, Bencze Ferenc, Gábor Máthé, Geöde György, Janchio András, József deák, Komlóssy Menyhért és Zsigmond, Kun Péter özvegye, UJBÁRD, Bechy Balázs özvegye, Komlóssy Menyhért, Kovázay Tamás özvegye, Kun Péter özvegye, Marcze János, Rápolthy István. Ige és nem Juga, ahogy Mihályi János a «Máramarosi Diplomákéban az oklevél általa írt magyar kivonatában mondja. E helyen nem boncoljuk, hogy Mihályi János milyen céllal írta az oklevél «Olach»-jait következetesen «románok»-nak, csak annyit állapítunk meg, hogy Ige «Vojvode olachorum de Maramarosio» volt, tehát a «máramarosi oláhok vajdája», amiből még nem következik, hogy ő maga is «román» amint azt jelzett szerző írja. 2) A felsorolt személyneveket a «Máramarosi Diplomák»-ban közölt oklevelekből vettük. 2