Magyar Családtörténeti Szemle 1940.
1. szám - Baán Kálmán: "Az ősök üdvözölnek"
egykor a szalmakalap és piros nyakkendő». Számtalan esetben tapasztaljuk ennek hatásaként, hogy magasállású, sőt vezető emberek nem ritkán nagyatyjuk nevét sem ismerik, a nemességigazolás iránt érdeklődők nem kis része nem tartja fontosnak leszármazását ismerni, egyedül előnév, vagy valamely rendi állás van reá varázszsal. Míg külföldön virágzó polgári családtörténet van, az nálunk merőben ismeretlen, legalább is az irodalomban. Oka előbbiekre vezethető vissza. Az elmúlt hónapokban a keresztényigazolásokkal kapcsolatban az emberek százezrei fordultak érdeklődéssel — ha szükségből is — elődeik felé. E tömegmegmozdulás helyes módszerekkel a nemzeti öntudat szempontjából nagyszerűen kiaknázható lett volna, aminthogy éppen a felhozott példa mutatja, hogy mások miképen erősítették fel a faji és nemzeti érzést az ősök iránti érdeklődésből. Kétségtelen, hogy ezer és ezer ember keresi további származását az igazolás céljára beszerzett adatokon túl. Minden egyes család, amelyik múltja és előző élete után kutat, generációról generációra hozzá fűzi magát a nemzethez, faji és nemzeti érzését elmélyíti, természetes tehát, hogy ezeket a törekvéseket elő kell segíteni. Az illetékes tényezők is eszméljenek végre rá, hogy milyen szerepe van a családkutatásnak éppen fajtánk különleges helyzetében. Ha kizárólag abban versenyzünk az európai történettudományban, hogy mennél elvontabb, speciálisabb témakört műveljünk s ugyanakkor nem követjük más népek népszerűsítési törekvéseit e végzetes tévedést az utókor nem fogja majd szépíteni, hanem ugyanoda fogja sorozni, ahol a nemzeti és faji gondolat előrehaladásnak kerékkötői állanak. Elsősorban kell tehát felkarolniuk a családtörténet népszerűsítését célzó törekvéseket és kísérleteket azoknak, akik hivatásuknál fogva kezdeményezők lehetnek, de nem utolsósorban az egyházi férfiaknak akikre, az annyira fontos forrásanyag, az anyakönyvek vannak bízva, továbbá a tanároknak és tanítóknak, akik a szemlélet kialakításában elsőfokú tényezők. Semmiben sem szabad elmaradnunk másoktól s ha az idézett nyomtatvány azt hirdeti, hogy őseink megismerésével ismerjük meg vérségi hovatartozásunkat és őseink vezetnek kötelességeink teljesítésében, hirdessük ezt mi is, saját nemzetünkre és fajtánkra vonatkoztatva. 3