Magyar Családtörténeti Szemle 1941.

1. szám - szeökeffalvi Szent-Miklósy László: A dálnoki Árkosy család abrudbányai ága

nek is, Erdély és Magyarország kapcsolt részeinek igazi nemesei sorába beosztja, megengedvén nekik, hogy ezen címert vagy nemesi jelvényt harcokban, dárdajátékokban, párbajokban és bármiféle katonai és nemesi gyakorlatokban stb. más igazi és­ címeres nemesek szokása szerint használhassák, pecsétnyomókon, zászlókon, kárpitokon, gyűrű­kön, pajzsokon, sátrakon, házakon, koporsókon stb. nemesi jelként viselhessék. Nemességszerző I. id. Péter Ferenc lejövői közül Bálint, I. András, I. István és László egy testvératyafiak, valamennyien fiai dálnoki Péter I. Györgynek Dálnokon és Sepsibodokon levő örökségükön megosztoz­nak, I. István az így kapott dálnoki örökrészét eladta Veres Kelemen­nek, bodoki örökrészét maksai Kanyóéknak és házassága jussán Sepsi­szentkirályra költözött. Fia III. György Sepsiszentkirályról Árkosra költözik és itt feleségül veszi Kuti Ilonát, ki testvérétől Kuti Annától és annak férjétől Vaska Sámueltől 1723. évi április 24-én Árkoson egy bennvaló sessiót vásárol. II. Ferenc fiai: II. Sámuel, Ádám és I. Márton, kik Barátoson reziedálnak 1761. évi március 7-én nemességü­ket igazolják. I. Sámuelnek fiai: I. József és II. István, valamint II. Györgynek fiai: II. Márton, III. Ferenc és Elek 1792. évi június 23-án igazolják nemességüket, míg Imre még 1771. évi február 5-én igazolta azt. II. András homoródszentpáli pap korában 1749. évi május 5-én megveszi testvéröccsének, III. Istvánnak, Árkoson levő részjószágát, ü­rmösi pap korában pedig 1761. évi június 22-én Sepsiszentkirályon néhai édesatyja III. György által zálogba adott két darab bennvaló jószágát Im­re Lászlótól és Sigmondtól visszaváltja. II. Andrásnak fiai: II. József, Sigmond, IV. István és János, kiknek Árkoson és Sepsi­szentkirályon volt 2—2 sessiójuk a «dálnoki Árkosi» nevet veszik fel, nemesi leszármazásukat mint már korábban is említettük 1796. évi február 25-én igazolják, többek között azzal is, hogy elesik a «nemes sót» addig a míg kijárt megkapták és vették, mint szintén más neme­sek, «bíróság és polgárság viselésére» mint igaz nemes emberek nem kényszeríttettek. A II. András (1749., 1761) és leszármazóira (1796) vonatkozó időbeli adatoknak, továbbá ezen leszármazók névváltoztatására fényt vető produkcionális perbeli feljegyzéseknek az Abrudbányára került IV. István (1760—1836) élettartamáról ismeretes adatokkal való egy­bevetése támasztja alá azon hagyományos feltevést, hogy ezen Árkosy család abrudbányai ágazatának megalapítóját, törzsét II. András IV. István nevű fiában kell keresnünk. II. András fiai közül József, Sigmond és Jánosra vonatkozólag adataink nincsenek. Ismertetésünk ezért csupán említett IV. István ágára szorítkozik, melyet «abrudbányai»-nak azért nevezünk, mert ezen István Háromszékről történt kijövetele után Abrudbányán telepedett meg és úgy ő maga mind pedig utódai is legnagyobb részben mintegy száz éven belül itt és Alsófehér megye egyéb részeiben éltek, itteni családokkal házasodtak össze és ezen megye közéletében szerepeltek. (Lásd­ a II. táblát.) Az immár Árkosi nevet felvett István új települési helyén unitárius lesz és csakhamar fészket is rak. Az 1788. évi november 2-án fele-

Next