Magyar Cserkész, 1993 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1993-06-01 / 6. szám

28 VÉLEMÉNYEK... INTERJÚ TOLLAS TIBORRAL — Te, aki évtizedek óta Nyugaton élsz és el­őadó körútjaid során többször is bejártad mind az öt kontinest, milyennek látod a kinti magyar cserkészek életét és tevékeny­ségét? — 1956 óta, a Nemzetőr fennmaradása érdekében, valóban bejártam szinte az egész világot, ahol magyarok élnek,­­ Stockholmtól Sydneyig, New Yorktól Los Angelesig, Miami­tól Buenos Airesig. Mindenhol örömmel kerestem a magyar egyesületek között azokat, amelyek a magyar fiatalokat nem­zeti és keresztény szellemben igyekezett megtartani. A II. világháború után Magyarországon betiltott cserkészmozga­lom mostoha körülmények között, idegenben, új életre kelt. A cserkészvezetők mindig megtalálták a kapcsolatot országo­kon és kontinenseken keresztül egymáshoz, hogy a cserkész­törvények ismerete és továbbadásán kívül vállalják a magyar nyelv és történelem, a nemzeti tudat fennmaradását, tovább­adását is. Közel fél évszázad után mintegy ötezer magyar cserkészt tartunk nyilván az öt kontinensen. Ezen egyedülálló intézmény elmondhatja magáról, hogy — a többi egyesülettől eltérően — máig nem öregedett meg, hiszen az utánpótlás biztosított a mai napig. — A Nemzetőr mivel segítette a nyugati magyar cserkésze­ket? — Lapunk, amely 1956 óta nem csak magyarul, de németül, franciául és angolul is rendszeresen megjelenik, következetes rendszerességgel helyt adott a világ bármely táján működő cserkészcsapat híreinek, információinak. Mivel a Nemzetőr nem csak Magyarországra, de a Kárpát medencében élő ma­gyarsághoz is eljutott, így a nyugati magyar cserkészek mun­kája nem volt ismeretlen. A Nemzetőr kiadásában megjelent könyvek csak támogatással jelenthettek meg. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a mi erkölcsi támogatásunkat cserkész szövetségeink nem egyszer anyagi támogatással viszonozták, — sőt, irodalmi estjeimnek kezdeményezői és rendezői vol­tak. — Gyermekeid voltak-e cserkészek? — Csilla lányom és Tamás fiam nemcsak cserkészek, de cserkészvezetők is voltak, sőt, a cserkészek tánccsoportjának szólótáncosai még ma is, nagy sikert aratva magyar táncaikkal nemcsak a hazai, de a külföldi közönség előtt is. Nemzeti ünnepeinken a rendezésben is részt vesznek. — Szerinted merre halad a mai magyarországi fiatalság? — Sajnos nemcsak a magyar, de a világ minden fiataljának élete válságos helyzetbe került. Magyar fiataljaink jelenét és jövőjét a közel fél évszázados kommunista uralom gyökerei­ben próbálta megsemmisíteni. Mert nemcsak a nemzeti és keresztényi tudatot irtotta ki belőlük, de még a reményt is elvették tőlük egy igazságosabb és szabadabb világ felépíté­sére. De a kommunisták minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, hiszen a történelem Nagy Rendezője, Istenünk megadta nemzetünknek azt az elégtételt, hogy a rabságot szimbolizáló Vasfüggönyt mi vágtuk át, amellyel nagyban hozzájárultunk egész Kelet-Európa felszabadulásához, így teljesedett be 1956 álma, vértelenül. Egyedülállóan szép és gazdag örökséget kapott a mai ma­gyar fiatalság, hogy részese lehet ennek a sorsfordulónak. A cserkészeszmények elsajátításával és gyakorlásával ma már 40 ezer fiatal magyar járulhat hozzá hazánk erkölcsi, eszmei felemelkedéséhez. Bízom az eszményeket szívükben hordozó mai magyar fiatalokban. ( NEMZETŐR 1) A MAGYAR SZABADSÁGHARCOS ÍRÓK ÉS KÖLTŐK LAPJA KÜLFÖLDÖN — Te, aki egyidős vagy a trianoni diktá­tummal és gyakran utazol Erdélybe, Kár­pátaljára és Felvidék­re, mi a véleményed a helyi cserkész szervezetekről? — Én csak a legjobbakat mondhatom! Útjaim során azt kellett tapasztalnom, hogy a határokon túl élő magyar fiata­loknak talán még erősebb a nemzeti tudatuk, s anyagilag rossz helyzetben, ellenséges környezetben büszkén vállalják a cserkészeszményeket. Csak tanulhatunk tőlük nyíltságot, bátorságot, kockázatvállalást és hűséget. — Mint szerkesztő-újságíró, újságalapító milyennek talá­lod a Magyar Cserkészt? — Régi rabtársam és hű barátom, Sárdy György éppen a márciusi számmal ajándékozott meg, melynek címlapján Bor­sos József festménye az 1848-as nemzetőrökre emlékezik, — mintha testvérújság lennénk múltunk megváltásában. A mi Nemzetőrünk ugyanis hasonlóan megvallja 1848-as szárma­zását, hiszen 1848-ban Vachot Imre alapította, melynek ere­deti fejléce lapunk utolsó oldalán található. Újraalapítása 1956 októberében történt, hiszen az 56-os szabadságharcosok a 48-as eszméket tették magukévá. A Magyar Cserkész kiállításában is, tartalmában is példa­adó. A mai nehéz helyzetben nagy teljesítmény a sokoldalú, változatos, színvonalas írások, beszámolók, képek hozzáértő szerkesztése. Dicséret a szerkesztőknek és az írógárdának! A lap legnagyobb érdeme, hogy nemcsak az anyaország cser­készéletéről nyújt színes eligazítást, de a kisebbségben élő és a nyugati magyar cserkészek hétköznapjairól, örömeiről, problémáiról is. — Mi a véleményed az első országos versmondó verseny­ről? — Nagyon szép kezdeményezésnek tartom a közel 50 év után feléledő versmondó versenyt, mert mint költő, nagyra értékelem ezt a művészetet. Verseim legtöbbször magam adom elő, mert úgy érzem, hogy lélektől lélekig így tudom közvetíteni gondolataimat, érzelmeimet, így nagyon közel áll szívemhez a versmondás és azt is tudom, hogy az egyik legnehezebb mesterség. Jobb zsűrielnököt nem választhattak volna maguknak a cserkész versmondók, mint Sinkovits Im­rét, ma élő legnagyobb szavaló­művészünket. Ezúton kívánok a résztvevőknek további sikereket, akik szépen szólaltatták meg a közeli múlt és a ma élő legnagyobb költőinket. Mindannyian jól tudjuk, hogy verse­ink nemcsak irodal­mi művek, hanem nemzetünk sorskér­désének, lelkiismere­tünk megszólal­tatói. S.Gy. Tollas Tibor a győzteseknek, Bóna Zoltánnak, Horváth Veronikának és Né­meth Lászlónak egy­­egy verskötetét aján­dékozta. MAGYAR CSERKESZ AZ UTOLSÓ TANÍTVÁNY Az a fa ott a Golgoták hegyén, amelyre kínzott testét fölszegez­ték, ő hallotta csak végső sóhaját, ő érzi ma is vére hulló cseppjét. Megszentelődött. Szégyenfa he­lyett dicsőség fája lett. Az Ártatlanok végső vigasz, mikor már magára hagyták a földi és égi hatalmak. Utolsó tanítvány, ki tudja jól, vállára csukló királyi halottja vérével nemcsak embertársait, ^^^et^a^kan^megvált^ta^

Next