Új Demokrata, 1995. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)

1995-06-08 / 23. szám

EGY HÉT Bencsik András A nevető ember IVIOSt jó lenni katoná­nak. Leszereljük a tá­madó Scud rakétákat, az egyenruhát se muszáj olyan nagyon hordani, maholnap a puska sem lesz kötelező. Állítólag Keleti hadügyér már fontolgatja, hogy taka­rékossági okokból a magyar honvédeknek azon a pénzen, amit a Scud rakétákért ad a MÉH, puska he­lyett környezetbarát papírzacskókat vegyenek. Ha a magyar honvéd a meg­felelő alakisággal ezt felfújja, majd ve­zényszóra elpukkantja, hát az nagy durranás lesz. Őszintén szólva, ennél a szoclib. honvédelem sem nagyobb. Bankárnak még jobb lenni, mint katonának. Feltéve, hogy az em­ber lelkiismeretlen, hanyag és tehet­ségtelen. Itt van viszont a rendkívül sikeres Kunos Péter, aki az Agrobank élén az eléggé el nem ítélhetően kiszi­várgott hírek szerint első lendületre úgy tízmilliárdot tapsolt ki az adófi­zetők zsebéből. De könnyen lehet, hogy mire a mese végére érünk, lesz abból húszmilliárd is. Ehhez képest igazán nem sok az a 16 millió forint végkielégítés, ami jár neki. Nyilván szintén a mi zsebünkből. A teljesít­ményt honorálni kell. Bokros Lajos is megkapta a maga 16 millióját. Csak azért nem mondta eddig, mert nem akart dicsekedni, amikor miniszterré nevezték ki. De lehet, hogy feledékeny. Elfelejtette azt is, hogy tulajdonképpen nem is járt egyetemre. Hanem egyszer csak fogta magát, és lett egy diplomája. Hogyan? Azt már elfelejtette. Lehet, hogy ez a Panama-dolog is valami freudi elszólás lenne? A panamai egyetem rektora mindenesetre nem tud egy kamerád Bokrosról. Igaz, egy senor Bokrosról sem. (Levelét a jövő számban hozzuk!) Hát , ha a senort magyarra fordítjuk, megtudjuk, hogy az urat jelent. Nos, úrról mi sem tudunk. Bokros néven csak egy nevető embert ismerünk. Tulajdonképpen miért szeretjük Bokros La­jost? Bankárnak tragikusan rossz volt. Panamája sincsen... ámbár lehet, hogy mégiscsak van... Elosztogat 27 milliár- dot, bezsebel sutyiban 16 milliót, de közben azt nyilatkozza, hogy ő hajlandó lemondani a családi pótlékról. Eltitkol egy 13 milliárdos tőkeinjekciót, amiért húsz­ezer forintra büntetik, de azt sem fize­ti be. Magyarországon ha egy fagylaltos elfelejt áfá-s számlát adni, az APEH-ellenőre elsőre ötvenezer forintra bünteti. Bokroshoz miért nem megy ki egy APEH ellenőr? Egy füst alatt megkérdezhetné, mi van azokkal az elmachinált áfa-százmilliókkal, amikről két hete az Új Demokrata adott hírt. Vajon mit gondol Horn Gyula, ha a pénzügyminiszter adó­val seftel, becsapja a közvéleményt, tönkretesz egy nagybankot, nem tud beszámolni arról, hogyan szerezte (vette?) a diplomáját, többet pum­pákat a saját bankjába meg a have­rokéba, mint amennyit a mi meg- nyomorításunkkal nyer, nos, mit gondol Horn Gyula, a magyar állam­polgár ezek után miért tisztelje a tör­vényt? Pedig jól tenné, ha tisztelné, mert kedvező fordulat közelít. Azt írja ugyanis a Nép szabadsága, hogy pompás ötlettel állt elő a Mazsihisz. Azt szeretnék, ha törvényileg egy­millió forint kárpótlást kapna min­denki, akinek közvetlen hozzátarto­zója a vészkorszak áldozata lett. Szerintük jövőre 300 ezer, azután megint 300 ezer, ’98-ban pedig 400 ezer forintot kapjanak az érintettek. Szerintem a vészkorszak 1994. május 8-án kezdődött. Honnan lesz a kárpótlásra kilenc és fél millió- szőr egymillió forint? Vagy ők más­ra gondoltak? Új Demokrata 1995/23 rum jvHíiu 1IM91 Beregszászi Olga Varázskor Pilinszky János és Tollas Tibor megzenésített versei kazettán A katolikus költő, Pilinszky János éteri tisztaságú verseiben és az emigrációba kényszerített Tollas Tibor költeményei­ben megdöbbentően sok a közös vonás. Pilinszky Isten iránti fájdalmas szerete- tének tisztasága tükröződik vissza Tol­lasnak az őt elüldöző szülőhaza iránt ér­zett szerelmében. Közös az az érzékeny dallamvilág is, amelyet a zeneszerző-előadó Beregszászi Olga teremtett a megszólal­tatott verseknek. fi kazetta megrendelhető a Kárpáti Ház kiadónál is. Tel.: (1) 121-1546 3

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék