Új Demokrata, 1995. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1995-06-15 / 24. szám
Bencsik András Az a szegény Gyula Szegény Gyulát még az ág is húzza. Hiába szlalomozott ügyesen a Fehér Ház parkjának szépen nyírt gyepén a csuklós Ikarusz autóbusszal, az IMF nem adott pénzt. Nem adott. Nem. Egy kopejkát sem. Talán inkább szájharmonikázni kellett volna... Pedig ott volt Gyulával a Lajos is. A bőzsebű, aki épp a minap helyezte letétbe itthon kicsiny 16 millióját, amíg ő a nagy Amerikában kódorog. Szép ez a gondoskodó szeretet, meg is hatotta Gyulát, aki elmondta, hogy törvényes és jog szerint való volt a kis 16 millió letétbe helyezése. Arról sajnos, hogy a letétért hány százalékos kamatot kap a Lajos, nem szólt Gyula, de ha valakit érdekel a dolog, pillantson át a szemben lévő oldalra, ahol olyan adatokat szoktunk közölni, amitől a pénzügyminiszter rendszerint megkukul. Ha valaki még eddig nem hallott volna 90 százalékos kamatról, most bővítheti tudását. Mi például őrült sokat tudunk, így nem is értjük, mitől voltak úgy oda a múlt hét végén az ellenzéki pártok. Már megint szegény Gyulával volt bajuk. Azt akarták, kérjen tőlük bocsánatot, de még a magyar néptől is, mivelhogy a jelek szerint egy német lapban már megint olyat mondott. Szegény Gyula, rossz lehet neki. Amerikai utazása csak félsikert hozott. Igaz, hogy nem adtak neki kölcsön, viszont nem is kértek tőle. (Talán annyi a pozitívum, hogy bérlet nélkül buszozhatott egy washingtoni parkban. Mennyi lehet most egy washingtoni buszjegy?) Szóval, görgeti szegény Gyula a világpolitikát, csinálja éppen a történelmet, erre püff neki, valaki sutyiban megtanul németül, és elolvassa, mit nyilatkozott a Délnémet Újságba, hogy aszongya: „ Sajnos nálunk... a parlamenten belül is vannak pártok, amelyek felkarolják az ilyen mozgalmakat...” Hogy milyeneket? Hát a fasisztákat természetesen. És itt a baj. Az ellenzékiek ugyanis bakot lőttek. Gyulának szerintem igaza van. Megtudhatja e számból az olvasó, hogy a magyar parlamentben tényleg vannak fasiszta pártok. Igaz, nem épp az ellenzéki, hanem a kormányoldalon. Most akkor mi lesz? Gyula íratni fog egy másik délnémet cikket, amiben elhatárolódik saját magától? És mi lesz Ivánnal? Bocsánat, ez nem jött össze. Az orvosom azt mondta, legyek óvatos az Ivánokkal, mert különben mindjárt elhatárolódnak tőlem. Ez az Iván név igen sértődékeny. Lám, azt írja a Magyar Nemzet június 3-i száma, hogy az egyik Iván kijelentette, pártja „elhatárolódik Bencsik Andrásnak az Új Demokratában megjelent cikkétől — ebben a szerző az SZDSZ politikai legitimitását kérdőjelezi meg —, s az ügyben etikai vizsgálatot kezdeményezett.” Hogy melyik Ivánról van szó? Hagyjuk, nem érdekes. Örüljünk annak, hogy Gyula épségben hazaért, hamarosan keményen belenéz majd az ellenzék szemébe, és kimondja bátran: „Igen. Fasizmust építünk. Miért? Valamit építeni kell, nem?“ Különben is: velük van Árpád, vagy nincs velük? Tényleg, Árpádról valahogy el ne feledkezzünk. Hamarosan fölvirrad a nagy nap reggele. Hogy izgulhat szegény, hogy járhat föl és alá csendes dolgozószobájában: „megválasztanak, nem választanak? Jaj, mennyi kérdés!” A Árpádról jut eszembe, de nagyon óvatosan és félénken, nehogy már megint valahonnan elhatároljam magam: nem kellett volna mégis a kisgazdákra hallgatni? Új Demokrata 1995/24 EGY HÉT Most jelent meg a Beregszászi Olga Varázskör Pilinszky János és Tollas Tibor megzenésített versei kazettán A katolikus költő, Pilinszky János éteri tisztaságú verseiben és az emigrációba kényszerített Tollas Tibor költeményeiben megdöbbentően sok a közös vonás. Pilinszky Isten iránti fájdalmas szeretetének tisztasága tükröződik vissza Tollasnak az őt elüldöző szülőhaza iránt érzett szerelmében. Közös az az érzékeny dallamvilág is, amelyet a zeneszerző-előadó Beregszászi Olga teremtett a megszólaltatott verseknek. 11 kazetta megrendelhető a Kárpáti Ház kiadónál is. Tel.: (1) 121-1546 3