Új Demokrata - Demokrata, 1995. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)

1995-08-03 / 31. szám

Almos viszontagságai Ugiek felesége, Emese álmot lát, majd megszüli második gyermekét, Almost. Az ajándé­kot vivő nagyanya, Baba Yaga kíséretével együtt egy kazár őrállomás fogságába esik. A kazár herceg megviszi az álom hírét a kagánnak. 15 év eltelté­vel Almos ifjúvá serdül, majd újabb 10 esztendő múlva az unokahúgát, Karoldot elcsábít­ja, s mivel a rokoni házasság ti­los, a nagyanya kegyetlenül megöli a lányt. Eközben ismét fiút szül, Álmos pedig súlyo­san beteg. Mialatt az apa, Ugiek vezér Levedi engedélye nélkül, legidősebb fiával, Yazirral a Dunánál eredménye­sen hadakozik, a besenyők ismét meg­támadják a magyarok szálláshelyét. Emesét és újszülöttjét megölik. Ami­kor Ugiek a hadjáratból hazatér, szá­mon kéri Levedin asszonya és gyer­meke halálát, majd kitagadja a kétsze­res gyilkosnak mondott fiát, Almost. Almos nagybátyjával, Ellákkal űzőbe vesz egy szarvast, amely őket (a csodaszarvas) egyenesen a bese­nyők fogságába vezeti. A két foglyot a besenyők a Volgán délnek hajózó varég vezérnek, Haraldnak ajánlják fel. Harald azonban csak Álmost viszi magával, Ellák a besenyőknél marad, s idővel besenyő vezér lesz (áruló), aki majd megöli saját nagynénjét, Ál­mos nagyanyját, Baba Yagát. Álmos a varégok hajóján gályarab lesz, akitől Harald elkoboztatja értékeit. A Volga partján tanyázó magyar vezérek: Levedi és Ugiek nem váltják ki Ál­most, ezért Harald a rabszolgát Izil városába viszi a rabszolgapiacra. Közben a magyar vajdát, Levedit a kazár herceg megfojtja, de előtte a fe­jedelemnek saját magának kell felci­pelnie a kivégzéshez szükséges széket a dombra. Az új fejedelem Ugiek lesz. A herceg a Nagy Kagánt is megfojtja, mivel átengedte a varégokat Kazárián, amire eddig nem volt példa. A kazár főváros rabszolgapiacán Ábrán kazár palotaőr végre megveszi Álmost, aki ezután a palotaőrség tag­ja lesz, majd a lázadók közé áll, és szervezője lesz a muzulmán palotaőr­ség és a varégok lemészárlásának. Hamarosan tekintélyes ember lesz, akinek bordáját ló helyett hat ember vontatja, így utazgatván szemlélődik a rabszolgapiacon, ahol egy alkalom­mal megpillantja magyar testvérét, Dobokát. Leánytestvérein akar túlad­ni, most éppen Elgét árulja. Álmos nyomban megveszi a lányt, s a kazár kagán palotájába viszi, ahol Elge rö­videsen megszüli kisfiát, Árpádot. A téglapalotában nagy mészárlás, majd újabb fojtogatás történik. Újabb évtizedek múlva Árpád ifjú­ként lovagol Álmos oldalán, és fogad­ják a besenyők követségét, élükön az unokatestvér Ellákkal. Ekkor Álmos fejedelem a besenyőknek ajándékozza a földet. Ennek ellenére a besenyők támadást intéznek a magyar szállások ellen, mindenki fejveszetten menekül. Árpád, miután megállítja a rohamot, jutalmat ígér azoknak, akik hajlandó­ak vele átkelni a hegyeken. Árpád Kundai herceggel és­­ i­­. ,il. Kursannal a „hazárhoz” közelít, majd a hegyszo­rosnál közli apjával, Álmossal, hogy meg kell halnia. A kazár herceg őt is megfojtja selyemsállal, minekutána a vén fejedelemmel is fölcipeltette ki­­végzőszékét a dombra. Ezután a tö­meg futva elfoglalja az új hazát. A tisztesség megkívánja, hogy ez­úttal is illusztráljuk az elmondottakat. Kazár herceg: Mit álmodott a fiad felesége, amidőn teherbe esett kilenc hónappal ezelőtt? Baba Yaga: A sas látogatta meg az álomban Emesét, fiam feleségét. Az ágyékára feküdt, és meghágta. Aztán víz tört elő Emese ágyékából (...) és az ágyékának folyója elöntötte az egész világot. Álmos: Emese álma annyit ér, mint a fokhagyma héja. Átko­zott álom. Ugiek: Feleségemet és a legki­sebb fiamat megöletted a bese­nyőkkel. Álmos: Megöltem az anyámat és az unokahúgomat. Álmos: (a Kagán­yeknek) A te akaratod vagyok (...) a te szol­gád. Árpád: Aki átjön velünk a he­gyeken, legelőt kap. És fejen­ként tíz juhot. (A tömeg leborul a földre. Aztán a tömeg elkezd futni. Egy irányba rohan min­denki, ritkás sorokban, nagy te­rületet betöltve. Egyenletesen futnak.) A Turul A forgatókönyv készítője sem a 122 oldalas első, sem az azt követő 101 oldalas változatban egyszer nem írta le a szót: turul. Mindenütt csak sasról beszél, holott a magyar krónikák kö­zül Kézai Simon már több mint hét­száz évvel ezelőtt magyarul írta le a szent madár nevét: „Ethele király cí­merén, amelyet a pajzsán szokott hor­dani, koronás fejű madarat ábrázol­tak, amelyet magyarul turulnak hív­nak.” Az nem kétséges, hogy a turul sas­féle madár, amint az Anonymusnál is olvasható, in forma asturis, ám erede­ti jelentése kis fekete sólyom (turgul), legalábbis Vámbéry szerint. A lényeg azonban az, hogy a turulmadár szent állat, amely — helyesebben: aki — nem meghágta Emesét, hanem „mint­egy reá szállva teherbe ejtette őt” (Anonymus: Gesta Hungarorum, Bp. 1977., 81. o.), s ágyékából dicső kirá­lyok származnak, mint Álmos és Ár­pád. Ők a Turul-nemzetség. Lehet-e, szabad-e átkozott, fok­hagymahéjat érő álomnak nevezni ezt a látomást? Szent hagyományaink őr­zői a magyar krónikák, amelyekről Marczali Henrik ezt írta: „Áhítattal fogok e művek taglalásához. A ma­gyar szellem legeredetibb terméseit tisztelem bennük.” Ipolyi Arnold kü­lön fejezetet szentel a turulnak (Ma­gyar mythologia­­., Bp. 1929., 149— 152. o.), „mert belülről mozgatja az áhítat”. Bereményi Gézát a jelek sze­­­rint más mozgatja. Álmos alakja a Képes Krónikából Új Demokrata 1995/31 21 MŰHEL­Y

Next