Demokrata, 1995. október-december (2. évfolyam, 40-52. szám)
1995-10-05 / 40. szám
EGY HÉT Bencsik András Szenzáció, szenzáció A média valami olyan eszement módon hazudik és torzít, hogy az embernek a nagy Iljics jut az eszébe. Meg a bolsevikok, akik közül néhányan tettek egy rövid kirándulást Magyarországra. Ők voltak a Lenin-fiúk (divatosan: the Lenin boys), állítólag valami Kun Béla testőrei (body guardjai) voltak. Ha jól emlékszem, zűr lett a dologból. Úgy rémlik, mintha a románok is szerepet kaptak volna benne. Nem nagy szerepet, csak egy kis alkalmi fellépést Pesten. Most egy hasonló produkció készül Hunniában. Horn Gyulát kedvenc koalíciós partnerei látványosan padlóba verték. Ilyen kicsi lett. Nincs idő. Barátaink ott bent a hatalom meleg ölében láthatóan tudják ezt, és nem tétlenkednek. Új és új ötleteket eszel ki a nép leleményes vérszívója, hogy „túlfogyasztásunkat” visszafogja. Hát persze, hogy Bokros Lajosról van szó. Nemrég láttam egy nyugdíjast, amint túlfogyasztott éppen. Szemben jött velem a pesti utcán. Váratlanul, mintha csak eszébe jutott volna valami, fölemelte a járda mellett álló kuka tetejét, és belepillantott. Mondom, „túlfogyasztott” éppen. Azt hiszem, rá lehetne venni mégis, hogy kevéske nyugdíjából adakozzon egy új nemzeti emlékmű számára. Egy korszaknak kéne maradandó emléket állítani. Amű egy forgalmas helyen állna, úgy, hogy bárki arra jár, megközelíthesse. Ahogy mondani szokás, a mű emberközeli lenne. Szükség is volna erre az emberközelségre, mert az alkotást egyúttal használná is a közönség: az emlékmű egy köpőcsésze volna. Megjelent a napokban egy könyv. Kollégánk, a halálra készülő Szatmári Jenő István tette közzé vallomásait A majdnem halott újságíró nem hazudik címmel. Szatmári kolléga könyvében beismeri, hogy információkat szállított az MSZP és az SZDSZ számára. És minden bevall. Elmeséli, hogyan volt szem- és fültanúja annak, ahogy Pető Iván a taxisblokádot irányította, ahogy Göncz Árpád és Pick Róbert ezredes a Charta és a Tégy a gyűlölet ellen mozgalmakat létrehozta és irányította, ahogy Ilkei Csaba elárulta az MDF-et, ahogy Horn köre kétségbeesetten kapdos megoldások után. Szatmári Jenő István tudja, hogy csak hetei, hónapjai vannak az életből. Nem fél, hogy megölik, mert számára a gyors halál megváltás lenne. Könyve az utóbbi tíz év legdrámaibb szenzációja, mert ha igaz, amit állít, akkor a Szabad Demokraták Szövetségét nem politikai pártnak, hanem a Camorra egy specifikus keleti megfelelőjének kell tekinteni. Ha a majdnem halott újságíró nem hazudik, az SZDSZ-t tényleg be kéne tiltani. Amíg nem késő. Ekkora most Horn Gyula SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN V V----Majdnem---Halott ÚJSÁGÍRÓ NEM HAZUDIK A könyv borítója Demokrata 1995/40 vezett MIÉP-tüntetés szervezőinek tudniuk kell, hogy milyen súlyos veszély fenyegeti őket. Ha a tömeget provokálják, ott a helyszínen szinte lehetetlen lesz a tragédiát elhárítani. A válságra ugyanis van demokratikus megoldás a tüntetésen kívül is, mert egyébként az is demokratikus eszköz. Ezért azonban a nemzeti felelősséget érző baloldalnak is tennie kell valamit. A két sarokba szorított konzervatív pártot, az MDF-et és a KDNP-t ki kell szabadítani a polgári szövetség halálos öleléséből. Amely nem megy személyi változtatások nélkül. Sajnos, ma sem az MDF- ben, sem a KDNP-ben nem elég erős a konzervatív tábor ahhoz, hogy visszaszerezze a hatalmat, segítségre szorulnak. Ezután egy antiliberális paktummal a baloldal és a jobboldal az ország kormányozhatósága érdekében szövetséget kell kössön, s annak el kell tartania 1998-ig, mert Magyarország biztonságát veszélyeztetné egy időközi választás. Van a válságra demokrácián kívüli megoldás is. Ez drágább és veszélyesebb. A katonai hatalomátvétel. Csak a hadsereg rendelkezik olyan belső szervezettséggel, infrastruktúrával, titokvédelemmel, hatalmi eszközökkel s nem utolsósorban fegyverekkel, amelyek hatásosak lehetnek az SZDSZ elleni harcban. Biztató, hogy a jelen korszak történelmi tapasztalatai szerint ahol a szegénységbe és anarchiába fulladt demokráciákat katonai junták váltották föl, ott idővel békésen konszolidálódott a gazdaság is, a demokrácia is. Spanyolországra, Portugáliára, Görögországra, Törökországra gondoljunk, vagy Bolíviára, Chilére. Ellene lehetne vetni, hogy egy magyarországi katonai hatalomátvételt rossz szemmel néznénekk a szomszéd országok, s az SZDSZ nemzetközi kapcsolatai révén akár ellenünk is fordulhatnának. Csakhogy a honvédség módszeres leépítése, a rendőrség ugyancsak módszeres demoralizálása végül ugyanezt eredményezi. Van egy harmadik megoldás is. Az SZDSZ tovább uralkodik. Ennek vége a lakosság éhséglázadása, az akár mesterségesen kiprovokált polgárháború, s aztán a szükségállapot. A labda most ismét a jobboldali tér- félen pattog. Kérdés, kinek lesz bátorsága először megtenni egy valódi konzervatív pártszövetség, majd egy antiliberális koalíció érdekében az első lépéseket. Bencsik András 3