Demokrata, 1996. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)
1996-08-08 / 32. szám
Demokrata 1996/32 MŰHELY nélkül minden egyszerűbb lenne: fenyegetve nehéz politizálni. Orbán Viktor népszerű politikus. Az SZDSZ-es körök ma már kétkedve tekintenek rá, diktátornak, meggondolatlannak, köpönyegforgatónak, sőt, újabban nem túl okosnak is nevezik, a nép (és az értelmiség) 80 százaléka számára azonban Orbán személye jelenti 6-7 éve az utolsó titkos reménységet. Jó lenne bizonyosnak lenni abban, hogy számára a magyar nép ugyanolyan fontos, mint viszont. Ehhez áldozatkésznek kell mutatkoznia, ki kell nyílnia, vagyis személyesen egyre többet kell kockáztatnia. A jelek szerint a kockázatvállalás fokozása megkezdődött, a komány politikájában nem érvényesül az a felismerés sem, hogy a magyar népességfogyás drámai méreteket öltött, és ha a folyamat nem áll meg, ennek súlyos gazdasági és társadalmi következményei lesznek Ellenfeleinkről pedig, akik tudják, merik és teszik akár dicsérőleg is megkockáztatom, hogy semmit nem tesznek megfontolatlanul. ” 4. Áldozatkész küldetéses, nagyformátumú ember legyen. Orbán Viktor küldetéses ember, bár ő maga még nem bizonyos ebben. Küldetéses az, akit annak rendelt a gondviselés. Orbán küldetéses mivoltát nagyjából mostantól kezdve lehet és kell felismerni, elsősorban abból, hogy személyisége akarvaakaratlan politikai vonzáscentrummá vált, mert — mint hatalmas kozmikus tömegek gravitációs erőterében a téridő — határozottan gyorsulva görbül körülötte a társadalmi erőtér. Orbán magára maradt, és ez nem lehet véletlen. Egész eddigi szereplése egyfajta pozitív kiválasztódás története: egyfelől Orbán személyisége folyamatosan tisztulva megszabadul sallangjaitól és korábbi tévedéseitől, tehát exkluzivitása egyre fokozódik, másfelől a társadalmi erőtér mintha kitárulkozna előtte, hogy azután a megfelelő időpontban pajzsként köré görbülve megóvja, majd felemelje őt. Orbán 1989-ben, Nagy Imre temetésén elmondja híres-hírhedt beszédét. A liberális Fidesz (Listen to your heart!) jól szerepel az 1990-es választáson. Hazudik a kormány! — kiáltja Orbán a Parlamentben Antall Józsefnek. Antall meghal, de politikai örökségét halálos ágyán Orbán Viktorra hagyja. Orbán belső ellenzéke (Fodor Gábor, Ungár Klára) távozik az SZDSZ-be, a Fidesz leszakad az SZDSZ- ről és eltávolodik korábbi szövetségesétől. A Fidesz a belső és külső irányváltás után leszerepel az 1994-es választáson: a liberális választók már a konzervatív nemzetiek még nem szavaztak rá. Orbán az MSZP—SZDSZ koalícióról,ami összetartozik az most összenő”. A Fidesz polgári szövetséget próbál összekovácsolni az MDF-fel és a KDNP-vel, kísérletei nem vezetnek átütő eredményre. Az MDF kettéválik, megalakul az MDNP, majdnem ez történik a KDNP-vel is, a maradék MDF elhatárolódik az MDNP-től és a MIÉP-től, de nem keres kapcsolatot a Kisgazdapárttal sem. Az MDF egyre veszít jelentőségéből, majd ominózus március 14-i beszédét követően Torgyán József és a Független Kisgazdapárt népszerűsége is mélypontra zuhan. A Fidesz népszerűsége újra növekedőben. Orbán pengét vált Horn Gyulával (farmer—pufajka), a sajtóban SZDSZ-ellenes kijelentéseket tesz, az SZDSZ viszont hallgat. Nem lehet nem észrevennünk, hogy a jobboldal (MDF, MDNP, KDNP) jelentősége folyamatosan zsugorodik: e pártokat egyfolytában a szétesés és a politikai halál réme fenyegeti. Képtelenek belső viszonyaikat rendezni, mint ahogy képtelenek egymással vagy a Kisgazdapárttal, illetve a MIÉP-pel összefogni. Nem lehet nem észrevennünk, hogy a népszerű Kisgazdapárt is kicsúszott egy banánhéjon a jobbszélre. Miközben a MIÉP-pel együtt egymást túlharsogva szidják általában a liberálisokat, nincs közöttük egyetértés ezenkívül semmi másban. Észre kell vennünk, hogy miközben a jobbközép reménytelenül szétmorzsolódott, pártjai atomjaikra estek szét, és így a nemzeti gondolat látszólag megosztottabb, mint valaha, Orbán Viktor és a nemzeti-liberális Fidesz népszerűsége csendesen-biztosan, állandóan nő. Legalábbis elgondolkodtató, de még inkább döbbenetesen sorsszerű lenne, ha végül a liberális Fidesz válhatna a nemzeti gondolat meghatározó vonzáscentrumává. Lehet, hogy Orbán Viktor válhat Deák Ferenc kiegyezéses politikájának egyedüli letéteményesévé, örökösévé — és ez esetleg történelmi szükségszerűség? Nemzeti öntudat és plebejus beállítottság: ,Megnézhetjük, hogy az SZDSZ kultúrkormányzata mit tett a magyar kultúrával és hogyan próbálja elterelni a másság fedőnevű kampánnyal a figyelmet azokról az igazi problémákról, amelyek a magyarság önismeretéhez, önazonosság-tudatához kapcsolódnak. ” Vagy: „Valamifajta magyarázatot kellene azért adni, hogy ha tudják hogy mit tesznek, akkor miért merik megtenni. ” Szükségesnek tartja megjegyezni: Elfogulatlan szemlélő soha nem vonhatta kétségbe a Fidesz nemzeti elkötelezettségét. ” Tudja, hogy a hazai működőtőke tulajdonlási aránya politikai kulcskérdés. ,A Magyarország gazdasági életét befolyásoló stratégiai döntések tekintélyes része a határon kívülre került (...) A kiszolgáltatottságunk ma nagyobb a kívánatosnál (...) Nem mindegy, hogy van-e az országnak olyan, a haza iránt elkötelezett, ennek az országnak a goluljait megértő, átérző tőkeerős vállalkozói rétege, amely mozog ugyan a világpiacon, de számára Magyarország nem csupán egy telephely lesz, hanem a hazája (...) Nagyon lényeges, hogy a Magyarország sorsát meghatározó tulajdonosok között milyen számban vannak olyan gondolkodású tőkések, akik kötődnek ehhez az országhoz (...) Egy nemzeti elkötelezettségű tulajdonos nem érzi úgy jól magát saját országában, hogy neki jól megy, de az országnak egyre rosszabbul. ” Plebejus beállítottságára is utal: ,Magyarországon nem az a demokrácia van kialakulóban, amit Nyugat-Európából ismerünk. A homlokzat ugyan demokratikus intézményrendszert mutat, de a homlokzat mögötti élet merőben különbözik a nyugat-európai demokráciák működésétől. Ma nagyon komoly kérdés, hogy egy maffiagazdaság irányába mozdulunk el, vagy pedig egy nyugat-európai, a verseny áldásos hatásait is érvényesítő piacgazdaság irányába. Egyre erősödik a félelmem, hogy a maffiagazdaság felé. Magyarországon a középréteg erőtlen, a mostani kormánypolitika pedig további gyengítését tűzte ki célul. Vagyis a mai magyar politika nem a középréteg védelmét szolgálja a mindenkori nagytőke terjeszkedésével szemben, hanem a magyar politikát egyre erőteljesebben kebelezi be a nagytőke. ” A nemzeti piac és a kulturális értékek védelmében szól: „Ha megnézzük hogy Magyarország a saját piacának védelme érdekében, vagy a saját nemzeti gazdasági érdekeinek védelmében milyen lépéseket tesz, és ezt összevetjük a nyugati államok lépéseivel, akkor Magyarország nemhogy nem nacionalista, hanem önmagát egyenesen kiszolgáltató ország képét mutatja (...) Egyetlen európai integrációval foglalkozó tanácskozáson sem történik más, mint hogy a résztvevők az uniós együttműködés keretén belül különböző retorikákkal, de saját nemzeti érdekeiket képviselik (...) A világgazdaságba kétféle módon lehet integrálódni. Az egyik hogy meg- 3 5, 25